Kína is a közepes jövedelem csapdájába eshet?

A napokban olvastam az Alpine Macro egyik elemzését, ami azzal foglalkozott, hogy Kína vajon el tudja-e kerülni a számos feltörekvő ország gazdaságára jellemző közepes jövedelem csapdáját. Igazi egyrészt-másrészt választ kaptam a kérdésre…

Először is tisztázzuk, mit jelent a „middle income trap”, avagy a közepes jövedelmű országok csapdája. A kifejezést 2006-ban a Világbank két közgazdásza, Indermit Gill és Homi Kharas alkotta meg, és azt jelenti, hogy amikor egy relatíve szegény ország úgy lép növekedési pályára, hogy olcsó munkaerejére alapozva tőkét és know-how-t importál külföldről, és bekapcsolódik a nemzetközi munkamegosztásba, a relatíve munkaigényes termelési folyamatokra erősít rá.

Ezeknek az országoknak – a bérek emelkedése miatt – jelentősen gyengül versenykésességük az iparcikkek exportja terén, miközben a magas hozzáadott értékű piacon azonban nem tudnak lépést tartani a fejlett országokkal. Az alacsony befektetési ráta, a gazdaság másodlagos szektorának lassú növekedési üteme, a korlátozott ipari diverzifikáció (lesz) jellemző rájuk.

Az összefoglaló tükrében nézzük, hogyan is vélekednek Kínáról a Alpine Macro elemzői:

Meglátásuk szerint Kínának új stratégiát kell kidolgoznia makroszinten.

Egyrészt azért, mert a geopolitikai helyzetük számottevően romlott az elmúlt időszakban, ami egy lassabb növekedési pályát feltételez a kínai gazdaságban. Mellette lassabb eltolódás látható a magasabb hozzáadatott értékű termelés felé, ezzel együtt lassul a termelékenységi ráta.

Ennek ellenére, mint írta az elemzőház, Kína képes lesz megőrizni számos olyan előnyét, amivel a közepes jövedelmű országokhoz képest rendelkezik. Az egyik legfontosabb, hogy fenn tudja tartani a többi országhoz képest a magasabb gazdasági növekedésnek ütemét.

Bár Kína már letért Tajvan és Dél-Korea útjáról, mégis jobb helyzetben van az alábbi tényezőknek köszönhetően, mint a feltörekvő piaci országok:

1. Hatalmas a hazai belső piac – akkora szélességében és mélységében, amit más országok csak globális dimenzióban találhatnak meg.

2. Erős a politikai keretrendszer:

• Kiválaszthatnak győztes gazdasági szereplőket, létrehozhatnak nemzeti bajnokokat, olyan cégeket, melyek nagyobbak és tőkeerősebbek a többi feltörekvő ország cégéinél
• Proaktív szabályozói támogatás, a kormány felszámolja az egyes iparágakat érintő negatív jogszabályokat, melyek kockázatot jelentenek az iparág fejlődésére
• A nemzeti projektek előmozdítása: akár infrastrukturális beruházások terén, akár gazdasági klaszterek létrehozásának terén olyan tőkeerővel rendelkezik Kína, amiről mások csak álmodhatnak
• A termelési tényezők összességét (föld, munkaerő, tőke) figyelembe véve szintén egyedülálló lehetőségekkel rendelkezik Kína
• Páratlan erőforrások álnak rendelkezésre az állam számára a fejlett technológia terén is, nevezetesen olyan személyes adatgyűjtést végeznek, ami a világ más részeiben tiltott.

3. Peking egyedülálló képessége a nemzetközi geopolitikai lehetőségek kiaknázására. (Erre jó példa az Új Selyemút-kezdeményezés.)

Az alábbi ábrákon az látható, hogy Kína már a globális ipari „klímaátmenet” középpontjában áll, illetve itt nőnek a világon a leginkább év/év alapon a megújulóenergia-kapacitások.

Ennek köszönhetően (az Alpine Macro elemzőház szerint) a kínai kiemelkedő exportteljesítmény továbbra is erős maradhat. Sok cég és iparág számíthat a politika támogatására, ami egyfajta prémiumot fog jelenteni számukra. Ide sorolható a mezőgazdaság, a megújuló iparág(ak), a biotechnológia vagy akár a gyógyszeripar.

Összességében elmondható, hogy Kína mostani gazdasági gyengélkedése valószínűsíthetően nem lesz tartós, és a hihetetlen mennyiségben rendelkezésre álló humán és pénztőke segítségével folytatni tudja útját, hogy hamarosan(?) átvegye a világ vezető gazdasági hatalmának a szerepét.