A legutóbbi GDP-előrejelzés szerint a kínai gazdaság várhatóan 3,9 százalékkal fog növekedni idén. Bár ez jobb, mint amire az elemzők számítottak, messze van a kínai 5,5 százalékos növekedési céltól, ami ráadásul 30 éve a legalacsonyabb GDP-növekedési cél, amit kitűzött a kormány. Minek köszönhető ez a lassulás, várható-e gyors kilábalás, és van-e egyáltalán pozitív vetülete a kínai gazdaság nehézségeinek?
A kínai ingatlanpiaci összeomlás kiegészülve a szigorú zéró Covid politikával jelentősen csökkentette a fogyasztói aktivitást az országban. A háztartások fogyasztása több mint 10 százalékkal csökkent a pandémia előtti időszakhoz képest. Az okostelefonok értékesítése – amely a gazdaság lassulásának első indikátorai között szokott szerepelni – 23 százalékkal csökkent az év elejéhez képest. Ez vitathatatlan jelzés arra vonatkozóan, hogy a kínai fogyasztók szorosabbra húzták a nadrágszíjat, és kevesebbet költenek nem létfontosságú termékekre.
Azonban nem csak a fogyasztói cikkekben látható ez a lassulás. Az ingatlanpiac földbeállását szemlélteti, hogy az év első 9 hónapját nézve az ingatlan értékesítések 22 százalékkal, az új ingatlanfejlesztési projektek 38 százalékkal csökkentek a tavalyi év azonos időszakához képest.
A világ többi részét tekintve Kína lassulásának azonban van egy pozitív vonzata is (legalábbis rövid távon): jelentősen csökkent az ázsiai ország nyersanyag-, energia- és tőkeigénye, csökkentve ezzel a nyugati világot terhelő inflációs nyomást. A Covid-lezárások előtt Kína messze a világ legnagyobb nyersanyagimportőre volt, ők használták fel a globális kokszszén- és vasérckitermelés kétharmadát, valamint a globális rézkínálat 43 százalékát. A kínai keresletcsökkenés jelentősen hozzájárult a nemesfémek árának csökkenéséhez, amit szemléletesen látunk a vasérc árfolyamának alakulásán.
A réz ára is jelentősen csökkent az év elejéhez képest annak ellenére, hogy várhatóan óriási szükség lesz a nyersanyagra a megújulóenergia-termelésre és akkumulátoros energiatárolásra átálló (vagy legalábbis ilyen átállást bejelentő) fejlett gazdaságok részéről.
Habár nem biztos, hogy érzékeljük, de ez az alacsony kínai növekedés hozzájárult ahhoz, hogy csökkentse a globális gazdaság energiaigényét, ami lassította az energiaárak emelkedését az orosz-ukrán háború kirobbanását követően. Kína lassulásának tehát mérhető szerepe van a nyugati gazdaságok infláció elleni küzdelmében.
Persze nem mindenki élvezi ennek az előnyeit. Azoknak az országoknak, amelyek Kínába exportálnak nyersanyagokat, most jelentősen csökkent a bevételük. Például Ausztrália legnagyobb exportterméke, a vasérc közel hét éves mélypontra csökkent a kevesebb kínai megrendelés következtében.
Ruchir Shamra a Rockefeller Capital Management szakértője szerint Kína jelentős nehézségek elé néz az előttünk álló évtizedben három megatrend következményei miatt:
- Romló demográfiai adatok, öregedő társadalom
- Jelentős eladósodottság
- Lassuló produktivitás növekedés
Ezen tényezők együttes hatásának köszönhetően a következő 10 évben Kína nagyjából 2,5 százalékos átlagos GDP-növekedést fog tudni elérni évente. Ez mindössze a fele annak az 5 százalékos növekedésnek melyet Hszi Csin-ping céljául tűzött ki az októberi pártkongresszuson. És ez alkalommal nem megoldás, hogy ráöntünk egy zsák pénzt a problémára. Az ország teljes eladósodottsága a GDP 275 százalékát közelíti, amelynek jelentős része az ingatlanfejlesztő cégeknél csapódott le, akik a kölcsönzött tőke egy nem elhanyagolható részét abszolút nem megtérülő beruházásokba fektették.
Az elmúlt évek elképesztő kínai fejlődését szemlélteti, hogy Kínában az elmúlt 3 évben annyi betont használtak fel, mint amennyit az USA-ban a teljes XX. század alatt, valamint az ország iparosítását is egy generáció alatt vitték véghez – ez a briteknek anno 7 generáció alatt sikerült csak. Kína növekedését fenntartani tehát jóval nagyobb feladat lesz, mint amekkora az előző 20 évben volt. Ezt egészíti ki egy olyan vezetés, amely a kongresszuson világosan bemutatta, hogy nem a gazdasági növekedést fogja fő fókusznak kijelölni.
Rövid távon tehát Kína lassulása segít csökkenteni a nyugati világra helyezkedő inflációs nyomást, hosszú távon azonban a globális gazdaság egyik meghatározó szereplőjének a nehézségei minden bizonnyal tovagyűrűznek majd a többi országba is.
Most sem kell félni a részvényektől
Elővigyázatosan, de optimista a világgazdasági kihívások elcsitulása kapcsán Szabó Balázs, a HOLD Alapkezelő portfóliómenedzsere. Interjú a deflációval küzdő Kínáról, az ellátási láncok problémáiról és a tőkepiaci megnyugvás után nagy lehetőségekkel kecsegető Expedíció alapról. Csak Tajvan ne kavarjon be…