Létező megoldási javaslatok a klímaváltozásra

A klímaváltozás léte ma már nem kérdés. Az ember szerepe a folyamatban sem kérdés. Az egyre sűrűbben felmerülő kérdés, hogy mit tegyünk, mit tehetünk azért, hogy a jelenleg fenntarthatatlan globális gazdaságunk súlyosabb áldozatok nélkül és hosszú távon fennmaradjon, az elérhető javak és szolgáltatások nyújtotta kényelem és biztonság ne sérüljön, és a társadalmunkat se viselje meg túlzottan a klímaváltozás vagy az ellene való küzdelem. A szereplők, a természeti környezetünk által adott kincseket fogyasztó szervezetek, a szabályozó hatóságok, a klímát védők széles skálán tevékenykednek, egyúttal sok területen komoly változásokra kell felkészülnünk. Ezért érdemes körbejárni, milyen szempontokat célszerű figyelembe venni, amikor értékeljük az életünket várhatóan felforgató megoldási javaslatokat, nem mindegy, milyen áron milyen célt tudunk elérni. És ami ennél is fontosabb, el tudjuk-e egyáltalán érni a kitűzött célt.

Mi a cél?

A klímaváltozás ellen küzdünk, de alapvető különbség van aközött, hogy a következményeihez alkalmazkodunk, a hatásai ellen küzdünk, csak lassítjuk a klíma további változását, megállítjuk vagy vissza is fordítjuk? Más eszközök jönnek szóba, eltér a megoldási lehetőségek és javaslatok időbelisége és az életünkre, gazdaságunkra, szokásainkra gyakorolt hatása. A viszonyítási alap adott, a Párizsi Egyezményben is leírt, az ipari forradalmat megelőző vagy ahhoz közeli környezeti állapot elérése közel bizonyosan fenntartható pályát jelent hosszú évszázadokra.

Elgondolkodtató mellékszál: sok minden újat hozott az ipari forradalom, de mi változott meg akkor, amitől gyökeresen más lett az életünk?

Megvalósítható az adott javaslat?

A természeti környezetünket nagyon sokan és változatosan használjuk, a levegővételtől kezdve az égéstermékek légkörbe eresztésén keresztül egészen az ipari oxigén előállításig. Többé vagy kevésbé figyelünk a fenntarthatóságra, korlátozzuk magunkat, hogy maradjon vetőmag is a betakarított termésből, szaporodási időszakban nem vadászunk vagy horgászunk, vagy a skála másik végén átgázolunk mindenen, és az utolsó mamutig, orrszarvúig, bálnáig raboljuk le a természetet. És vagy időben észbe kapunk, vagy nem.

Mekkora ellenállásra számíthatunk az egyes szereplők részéről? Minél radikálisabb egy elképzelés, annál többeknek sérti az érdekeit. Már elért jövedelemről, kényelemről, választékról nehéz lemondani, még akkor is, ha egyébként pontosan tudjuk, mivel jár a modern életünk kényelme és biztonsága. Jelentős technológiai átalakítás vagy korlátozás esetén pedig kevés, de nagy érdekérvényesítő erővel bíró szervezet tiltakozására és hathatós ellenlépésére számíthatunk. Nagyságrendileg több eszköz áll a rendelkezésünkre a természeti környezetünk kihasználására, mint a megőrzésére vagy helyreállítására. Van erre is példa, de hány ilyen projekt jut száz jól jövedelmező, egyúttal környezetromboló ipari beruházásra?

Mennyire átfogó az adott javaslat?

A tervezett megoldás csak egy részterületet érint? Sokan bízunk benne, hogy a technológia megment minket, az egyre hatékonyabb, erőforrás kímélőbb, okosabb műszaki megoldások nagyobb társadalmi változások szüksége nélkül fenntarthatóvá teszik a modern életünket. Vannak ebbe az irányba mutató eredmények, például a közel végtelenségig fenntarthatóan üzemeltethető fúziós energia terén, az ablakba integrálható és jó hatásfokú napelemeknél, vagy a kellemest a hasznossal ötvöző, több problémát egyszerre megoldó, lebontható szélerőművek esetében.

A megoldási terv hathat több területen egyszerre, de társadalmilag kezelhető lépésekben, egy keskeny mezsgyén eljutva a fenntarthatósághoz, erősen bízva a természet öngyógyító és helyreállító folyamataiban. A kapcsolódó problémák együttes és rendszerszintű kezelése elengedhetetlen ebben az esetben, valószínűleg nem is lehet a végtelenül komplex természeti környezetbe ágyazottan működő, hasonlóan összetett globális gazdaságunk egyes részterületeinek problémáit egymástól független módon megérteni és megoldani. Talán ez a legjárhatóbb út, de létezik ilyen elképzelés?

Hogyan beszélünk a klímaváltozásról?

Adalék, de szempont az is, mennyit és hogyan beszélünk a természeti környezetünk állapotáról, változásáról, ez utóbbi okozójáról. Van különbség, hogy klímaváltozásról beszélünk, ami egyfajta tőlünk független, minimálisan fenyegető természeti jelenségre utal, vagy klímaválságról, ami sürget minket, hogy kezdjünk vele valamit, és sugallja, hogy van közünk hozzá, esetleg klímakatasztrófát mondunk, ami ugyan megint elrejti az emberi eredetet az okokban, viszont közvetlen felszólítást tartalmaz, hogy előzzük meg a katasztrófát. Egyik kifejezésmód sem feltétlen jobb a másiknál, nincsenek egyértelmű határok a zöldmosdatás, a cselekvésre késztetés meg a lélekromboló, túlzott fenyegetés között.

Sokan foglalkoznak a klímaváltozás elleni küzdelemmel, sok megoldási javaslat ismert. A fentiek tükrében, a teljesség igénye nélkül, íme, néhány elképzelés:

Fizessenek a gazdagok!

Részben egyes civil, emberjogi és klímavédelmi szervezetek, részben egyes kormányok is azon dolgoznak, hogy a klímavédelemhez szükséges pénzügyi alapot a nagyobb jövedelműek biztosítsák. Ebben van ráció, részben a szabadon elkölthető jövedelem náluk magas, részben az egyre kisebb, ugyanakkor egyre gazdagabb társadalmi csoport által igénybe vett, különösen nagy környezeti terheléssel járó luxusfogyasztást is lehet így mérsékelni.

A milliomosok és milliárdosok viszonyulása ehhez a kérdéshez felemás. Egy részük filantróp, önként és aktívan keresi a lehetőséget, hogy tud másokat egy jó ügy érdekében támogatni, jelentős összeget áldozva abszolút és relatív értelemben – a saját vagyonához viszonyítva – is. Egy milliárdosokból álló szervezet kimondottan a gazdagok kötelező vagyonadójának bevezetéséért küzd. Másrészt vélt vagy valós gazdasági, és részben politikai megfontolásból egyes kormányok a gazdagokat támogatják a kevésbé tehetősek rovására, abban bízva, hogy a gazdagabbak által fizetett nagyobb mértékű többletadó gyorsabb megtérülést, növekedést, kilábalást jelent, vagy a részükre jutott többletjövedelem közvetve eljut a kevésbé jómódúakhoz is, így hatékonyabb társadalmi támogatást elérve.

Van alapja ezeknek az elképzeléseknek, és dicséretes az önkéntes tevékenység is, ugyanakkor itt csak részterületekre látunk korlátozott megoldást, a klímavédelem finanszírozására és a luxus eredetű túlfogyasztás mérséklésére, pro és kontra politikai üzenetekkel nehezítve a tisztánlátást.

Modellszámítások

Egyre több és egyre pontosabb számítás és szimuláció mutatja meg a természeti környezetünk jövőbeni várható változásait, és jellemzően nem kecsegtetnek sok jóval. Kijózanító és dermesztő elmélyedni ezekben, de láthatóan még mindig nem érezzük elegen és eléggé a problémahalmaznak a súlyát.

A környezeti modellek mellett léteznek olyanok is, amelyek az erőforrásokat, azok felhasználását, egyes társadalmi változásokat szimulálnak, és ezek alapján javasolnak mielőbbi változtatásokat. Kiemelkedő hatású volt a Római klub 1972-es tanulmánya a növekedés határairól, amely modellszámításokra alapozva vázolta fel a korlátos erőforrásokkal bíró bolygón a növekedés hajszolása miatt várható összeomlást. Fél évszázaddal később is még erős hivatkozási alap, emellett újabb terveket és modelleket inspirál. Komoly tudományos kutatásokról és megalapozott tervekről van szó, járható utat javasolnak, viszont nem adnak támpontot arra, hogy az egyes szereplők miért vállaljanak ekkora lemondást, és melyik gazdasági szereplőnek mit kellene tennie. Ugyan a közös cél elérése megkerülhetetlen, a modellekből egyértelműen kiderül, hogy mindenki mennyit veszít, ha nem a javasolt utat járjuk be, viszont az egyéni célokkal való szembekerülést nem oldja fel.

Elgondolkodtató mellékszál: teljesen természetesnek vesszük a növekedés hajszolását, a növekedés az egyik első számú mérőszám a modern gazdaságban, de ez honnan ered?

Klímaaktivisták

Módszereiket tekintve széles skálán mozognak a klímaaktivisták, az egyedül és csendben tüntető Greta Thunbergtől a transzparensekkel demonstráló környezetvédőkön át a közhatalom képviselőivel és a közvéleménnyel is szembeszálló klímaharcosokig. A céljuk ugyanaz, a klímavédelem, a fenntarthatóság szempontját akarják erőteljesen előtérbe hozni. Jelenleg a természeti környezetünk állapota egy szempont a sok közül. Ezen akarnak radikálisan változtatni, és alappal mondják azt, ha nem rangsoroljuk kellőképpen előre a környezetvédelmet, akkor a természeti környezetünk romlása záros határidőn belül ezt mindenképpen kikényszeríti. Jelenleg több az eszközünk és az időnk is a járható út megtalálására, de az utóbbi különösen fogyóban van.

A klímaaktivisták ezért kérik, sőt követelik, hogy csináljunk valamit, amíg lehet. Hirdessünk klíma vészhelyzetet, jelentsen is ez bármit, hagyjunk abba mindent, ami rombolja a környezetünket, mondjunk le növekedésről, profitról, kényelemről és luxusról, mielőtt a természeti környezetünk csavarja ki mindezt a kezünkből. A türelmetlenség a részükről fokozódik, ami érthető, ugyanakkor maga a sürgetés még nem ad megoldást arra, hogy mindezt hogyan érjük el. Ezerféle módon motiválnak minket, de iránymutatást nem kapunk, csak praktikus tanácsokat, hogyan kerüljük el a pazarlást.

Úgy tűnik, részmegoldásaink vannak, de átfogó képünk, tervünk nem áll rendelkezésre, ahogy a kommunikációnk sem egységes vagy kiforrott. Nem áll jól a szénánk.

A cikk szerzője Major Imre, közgazdász

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.