Ahogy a legtöbb gazdasági folyamatunkat és kibocsátásunkat exponenciálisan növekvő görbével lehet leírni, úgy a klímaváltozás és környezetszennyezés hatásai közül az ezek által okozott extra költségek is elkerülhetetlenül ugyanilyen alakú pályát futnak be.
Amivel közvetlenül számolhatunk
Néhány példa, hogy mivel számolhatunk, ha a klímaváltozás pénzben kifejezhető hatásait tekintjük:
https://www.theworldcounts.com/challenges/climate-change/global-warming/cost-of-climate-change
https://www.cnbc.com/2022/04/04/climate-change-could-cost-us-2-trillion-each-year-by-2100-omb.html
https://asia.nikkei.com/Spotlight/The-Big-Story/Counting-the-cost-of-climate-change
Amitől könnyen hagyjuk magunkat meggyőzni
A számokon túl a klímaváltozás még mindig nem elég látványos, mert a természeti környezetünknek méreteinél fogva a hatalmas a tehetetlensége, ami évtizedes, évszázados késleltetést okoz a változás és kiváltott hatás között. A környezetünknek nagy a terhelhetősége, óriási a felvevőképessége, temérdek hőt, szén-dioxidot, szennyező anyagot tud elnyelni vagy megkötni. A kiváltott hatás ugyanúgy exponenciális, mint a kiváltó ok, csak a görbe nagyon sokáig egészen laposan emelkedik a tehetetlenség és késleltetés miatt.
Ettől még biztosak lehetünk benne, hogy a környezeti költségeink rövidesen a meredeken emelkedő ívre érnek az eddigi lapos részről. Az érdemi gondjaink ekkor fognak kezdődni, ugyanis a tehetetlenség miatt a klímaváltozásból és környezetszennyezésből eredő extra költségeink még a legdrasztikusabb emberi kibocsátás csökkentés és természeti terhelés mérséklés esetén is csak évtizedekkel később kezdenek letérni az exponenciálisan növekvő pályáról. Az emberi eredetű kibocsátásban még csak egy-két területén van a változásnak olyan halvány nyoma, hogy elkezdett mérséklődni a kibocsátás növekedésének üteme. Globális trendfordulóról egyáltalán nem beszélhetünk a belátható közeljövőben, ennek megfelelően a következő jó pár évtizedben a kapcsolódó költségeink növekedési üteme sem fog lassulni. Ez azt is jelenti, hogy a lapos emelkedésből eredő előnyöket már kihasználtuk, jobban mondva elpazaroltuk, leginkább arra, hogy meggyőzzük magunkat, hogy nem is emelkedik az a görbe, vagy ha mégis, akkor sem exponenciálisan, vagy legalább nem miattunk, azaz nincs okunk változtatni, nem kell hátrébb sorolnunk a fontossági sorrendünkben a profitot, a növekedést, a kényelmünket.
Az eddigi és a becsült további költségek alakulása azonban mutatja, hogy hamar a meredeken emelkedő szakaszba érünk. Már most jelentős késésben vagyunk, és egyre inkább lecsúszunk a még fenntarthatóvá tehető pályáról, ahogy tovább késlekedünk. Ráadásul mindez nem látszik kétségbe vonhatatlannak, így túl sokan gondolhatjuk azt, hogy megússzuk a mélyreható változásokat. Pedig véget ér a türelmi időszak, amikor a természet késleltetett reagálása lehetőséget ad arra, hogy a gondolkodásunkat és a technológiánkat nagyobb áldozatok nélkül a fenntarthatóság felé tereljük. Ezen felül a hatványozottan növekvő kibocsátások miatt az egyes kegyelmi időszakok hossza is gyorsulva rövidül.
Miről vagyunk hajlandóak lemondani?
Az első türelmi időszakban – az ipari forradalom kezdetétől az 1970-es évekig eltelt kétszáz évben – lehetett volna globálisan együttműködve, a fenntarthatóságot is szem előtt tartva egyeztetni a haladást, a növekedést, az elosztást. Ezt elmulasztottuk, a növekedés fontosabb volt és a profitéhség is túlnőtt az ésszerű határokon. Éles, öldöklő gazdasági verseny jellemezte az elmúlt évszázadokat, és a mostanit is le lehet így írni. Aki lemarad, az elbukik, sok mindent alárendeltünk a gazdasági növekedésnek, a fejlődésnek, sokat áldoztunk a minél bővebb lehetőségek megteremtéséért és kiaknázásáért, véres háborúkat indítottunk erőforrásokért és gyarmatokért. Fel sem merült érdemben a környezet, a klíma védelme, nem is volt ennek a szükségességére utaló, jól észrevehető jelzés a természeti környezetünk részéről, annak már említett tehetetlensége okán.
A második kegyelmi időszak – az első klímakonferenciától, az emberi eredetű klímaváltozás fősodorbelivé válásától a 2030-ig tartó fél évszázad – éppen most ér véget. Sokat könnyítene a helyzetünkön a luxusfogyasztásról való lemondás, vagy annak legalább kibírható korlátok közé szorítása, de kevés az erre utaló jel.
Fotó: Shutterstock
A következő türelmi szakasz – 2030-től 2050-ig tartó röpke húsz év – egyik fő kérdése az lesz, hogy mivel tudjuk pótolni előbb a kávét, a csokoládét, a banánt, majd a rizst, a húst és a halat. Ezek egyik része nem lesz fenntarthatóan termelhető, a másik része pedig megszűnik létezni. A másik kényes pont, hogy honnan lesz elegendő megfelelően képzett, és az egyre gyorsabban változó követelményeket újra és újra magas szinten elsajátítani képes munkaerő a technológia, az infrastruktúra működtetéséhez és fejlesztéséhez, az egyre komplexebb szolgáltatások nyújtásához.
Az azt követő időszakban – 2050-től 2100-ig – megfordul a trend, több időnk lesz válaszokat találni: azt kell majd kitalálnunk, hol élünk, ahol nem ér el minket a többméteres tengerszint emelkedés, ahol még kibírható a klíma, ahol nem áraszt el teljesen a szemét, a mikroműanyag és a sok különféle, mindennek ellenálló baktérium, gomba és vírus.
2100 után meg leginkább az lesz a hosszú távú megoldandó feladatunk – az alapvető élelem megtermelése mellett –, hogy találjunk technológiát az óceánok további savasodása miatt arra, hogy az ott elszaporodó toxikus algák által termelt mérgező gázokat semlegesítsük a légkörben.
A fenti feladatokat ráadásul a mindennapi nehézségek és kihívások mellett – mint sokak megélhetésének biztosítása, az ellentmondásos gazdasági érdekek összehangolása, a nyersanyagok biztosítása, az alapvető infrastruktúra fenntartása – kell megoldanunk, a gyakoribbá váló háborúk és járványok árnyékában, az irányításunk alól kikerülő technológiával.
Mekkora GDP-növekedés szükséges a fenti költségek ellentételezésére…?
A cikk szerzője Major Imre, közgazdász
Szabadidő és szabad jövedelem
A modern gazdaságunk egyik könnyen élvezhető eredménye, hogy a szabadidő és szabad jövedelem együtt áll rendelkezésünkre.
Ez egy véleménycikk, mely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.