Kognitív torzítások IV. rész: mentális könyvelés (mental accounting)

Befektetéspszichológiai egypercesek. Cikksorozatomban azokat a torzításokat szeretném bemutatni, amelyekkel nap mint nap találkozunk befektetőként, és igyekszünk megküzdeni velük – hol több, hol kevesebb sikerrel.

Mentális könyvelésnek nevezzük azt, amikor különböző értéket tulajdonítunk, két egyébként teljesen egyenlő pénzösszegnek. A szubjektív értékelésünk, tehát hogy máshogy tekintünk ugyanarra a pénzösszegre, felülírja az objektív tényezőket.

A mindennapi életben ez úgy jelenik meg, hogy teljesen máshogy tekintünk sokszor egy egyszeri nyereményre, bónuszra, mint a havi fizetésünkre.

A teljes vagyonunkat különböző csoportokra osztjuk annak függvényében, hogy annak mi a forrása vagy a célja, és nem törődünk azzal, hogy külön csoportokra osztott befektetéseink egymással hogy korrelálnak. Azzal, hogy nem a teljes vagyonunkat egyben kezeljük, nem optimális portfóliót hozunk létre.

Egyik ilyen probléma lehet, hogy az egyik portfóliónkban shortolunk, a másikban tartunk egy részvényt. Így többletköltséget okozunk magunknak ahhoz képest, mintha csak a két pozíció nettó kitettségét vennénk fel. A külön portfóliókba rendezett vagyonok ráadásul lehet több likviditást igényelnek, mivel a sok kicsi portfólióban aggregáltan több alacsony kamatozású cash-t tartunk, mintha csak egy nagy portfóliónk lenne.

Másik gyakori jelenség, hogy az osztalékjövedelemnek más értéket tulajdonítunk, mint az árfolyamnyereségnek/veszteségnek. Például az osztalékjövedelemből olyan kiadásokat akartunk finanszírozni, ami jó érzéssel tölt el minket. A korábban befektetett összeghez meg nem akartunk nyúlni, így a veszteség/nyereség érzés is más. Az osztalékjövedelem helyett tehát koncentráljunk a befektetésünk teljes jövedelmére (total return), így hosszú távon jobb döntéseket tudunk majd meghozni.

Befektetéspszichológiai sorozatunk korábbi bejegyzései itt érthetőek el.

A Befektetéspszichológiai egypercesek (fontos) forrásai a CFA Institute oktatóanyagai.

Kognitív torzítások III. rész: lehorgonyzás (anchoring bias)

A lehorgonyzás csapdájába leginkább akkor esünk, amikor meg kell becsülnünk valamit. A becslés előtt az ember igyekszik egy horgonyt keresni, amihez utána viszonyítani tudja a becslését.