Az orosz-ukrán háború nyomán fellépő nyugati szankciók hatására rövid távon jelentősen romlottak az orosz acélipari szereplők kilátásai, de a várható kormányzati projektek és az orosz gazdaság strukturális átalakítása középtávon jelentősen támogathatja a beföldi acélkeresletet.
Strukturális átalakulás
A jelenlegi helyzet megértéséhez érdemes röviden áttekinteni az orosz acélpiac alakulását a rendszerváltás óta.
A Szovjetunió összeomlása után a gazdaság jelentős strukturális átalakuláson ment keresztül, amelynek hatására az orosz gazdaság 1990-1996 között nagyságrendileg 40 százalékkal esett vissza. Az acélipari teljesítményt alapvetően az ipari és építőipari kereslet határozza meg, így a gazdaság egészéhez hasonló, drasztikus visszaesés történt az acéltermelésben is.
Majd az 1998-ban bekövetkező fordulat után, egészen 2007-ig, jelentős fellendülés jellemezte az iparágat, amely nemcsak az értékesített volumenek növekedésével járt, de érdemi modernizációt is eredményezett.
Többek között ebben az időszakban nőtt meg jelentősen a folyamatos öntéssel működő termelés aránya, amely magasabb termelékenység mellett a minőségben is előrelépést jelentett.
A 2008-2009-es válság viszont teljesen megtörte a szektor növekedési dinamikáját. A termelés kifejezetten lassú felépülését láthattuk az elmúlt évtizedben. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy az olajszektor problémái jelentősen korlátozták a beföldi acélkeresletet és a globális kapacitások korábbi jelentős növekedése miatt az export terén sem sikerült érdemben bővülést elérni.
A 2021-es év viszont kifejezetten kedvezően alakult az orosz acéltermelők szempontjából: a teljes termelés 6,1 százalékkal meghaladta a 2020-as év kibocsátását, ezzel a szektor végre elérte és egyben meg is ugrotta a 2007-es kibocsátási szintet.
A termelés növekedése egyáltalán nem egyenletesen oszlott meg a különböző szereplők között, sőt volt olyan meghatározó acéltermelő is, akinél enyhe volumen csökkenést lehetett tapasztalni. Az átlagos értékesítési árak viszont minden meghatározó aktor esetében jelentősen megugrottak. Ráadásul az acéltermékek árának emelkedése érdemben meghaladta a legfőbb alapanyagnak számító vasérc és a kohászati szén árát. Ennek köszönhetően a legnagyobb orosz acéltermelők mind érdemi marzs tágulást könyvelhettek el 2021-ben. Természetesen várható volt, hogy a történelmileg is kiugró acél marzsok a következő években mérséklődnek majd és az előző év kiugró EBITDA számai nem maradnak fent a következő években.
A fentiek alapján egyértelműen látszott, hogy az értékesített mennyiségek növekedése már erősen korlátozott. Így a legtöbb orosz acéltermelő stratégiájában kiemelt szerep hárult arra, hogy megnöveljék a magasabb hozzáadott értékű termékek arányát az értékesítési volumenen belül.
Az orosz-ukrán háború és leginkább az arra érkező nyugati szankciók viszont jelentős átírták a szektor jövőképét.
Acélipar: hogyan tovább?
Az EU még márciusban importtilalmat vezetett be az orosz acéltermékekre azzal az engedménnyel, hogy a bejelentés előtt kötött és június 17-ig tartó szerződésekre még nem vonatkozik a korlátozás. A védintézkedések jellemzően a késztermékekre érvényesek, így a félkész acéltermék behozatala tovább folytatódhat, feltéve, hogy az nem egy, az EU közvetlen szankciói által érintett orosz vállalattól érkezik.
Oroszország 2021-ben a nagyságrendileg 3,7 milliót tonna acél készterméket exportált az Unióba, amely a teljes orosz acél termelés mindösszesen 5 százaléka. Ennek kiesése inkább csak átmeneti gondot okozhat az orosz termelők számára, hiszen ez a mennyisség nem éri el a globális acéltermelés 1 százalékát, így vélhetően erre a mennyiségre sikerülne más felvevőpiacot találni.
Emellett persze gondot okozhat:
- az EU által közvetlenül szankcionált vállalatok exportjának kiesése,
- illetve az orosz importról önkéntesen lemondó külföldi szereplők miatt elmaradó értékesítések is.
Ugyanakkor ennél egyelőre sokkal nagyobb problémát jelent, hogy a legfrissebb piaci előrejelzések szerint az orosz gazdasági aktivitás 12 százalékot zsugorodhat 2022 és 2023 között. Ez pedig a hazai piacon is komoly nehézséget jelenthet az igen konjunktúraérzékeny acélszektornak. A World Steel Association legutóbbi előrejelzése alapján az orosz belföldi acélkereslet 20 százalékkal eshet vissza ugyanebben az időszakban. Nem véletlen, hogy az orosz kormány több infrastrukturális projekt elindítását tervezi, hogy ellensúlyozza a kieső acélkeresletet.
Ez a környezet jelentősen átírja az orosz acél termelők kilátásait. Rövid távon visszaesésre lehet számítani az értékesített volumenek tekintetében és a magasabb hozzáadott értékű acéltermékek előállítására irányuló beruházások is várhatóan háttérbe szorulnak. Ugyanakkor a várható kormányzati projektek és az orosz gazdaság strukturális átalakítása – a nagyobb önellátást megcélozva – középtávon jelentősen támogathatja az acélkeresletet.
Orosz jegybank válság-üzemmódban
Az orosz-ukrán háború és az erre érkező nyugati szankciók hatására az orosz jegybanknak (CBR) az elmúlt egy hónapban válság-üzemódba kellett kapcsolnia. Ezen időszak alatt a CBR legfőbb feladata valójában nem az infláció letörése volt, hanem a kormánnyal karöltve azon mechanizmusok részleges életben tartása, melyeken keresztül később képes lehet elérni az inflációs céljait.