Érdemes áttekinteni, hogy egyes szereplők, szerepkörök, társadalmi és foglalkozási csoportok esetén a környezetünk védelméhez milyen eszközök állnak rendelkezésre és milyen korlátokba lehet ütközni. A korlátok itt a szerepből, funkcióból erednek, személytől, szándéktól, képességtől függetlenül.
Akiknek van eszközük, de erős korlátokkal szembesülnek
Jogászok: a jog visszatartó, kényszerítő ereje, kiszámíthatósága, az egészséghez való jogunk konkrét és elvontabb érvényesítése fontos eszköz a közös jólét és a következő generációk élhető környezetének biztosításához, a normaszegő tevékenységet folytatók, a környezetet indokolatlanul terhelő és pusztító szereplők kordában tartására, a fenntartható környezethasználat szempontjainak az érvényesítésére.
Ugyanakkor elvi szinten is csak azon a területen jön szóba a jog, a jogi gondolkodás hatása, ahol egy adott jog érvényesülését állami eszközökkel ki is lehet kényszeríteni. A természeti környezeti szempontokat nehéz érvényesíteni, főleg, ha nemzetközi színtérre lépünk, az óceánok nagy részére például nincs senkinek joghatósága. Korlátozottak a jog eszközei egy környezetet extrán terhelő tevékenységnél az extra terhelés formálisan is értékelhető bizonyítására vagy a megfelelő hatást elérő szankcionálásra.
Jogunk van a legmagasabb szintű egészséghez, adott szennyezőanyagok határérték alatti sűrűségéhez, általában az egészséges környezethez, extra környezeti hatások esetén extra állami és önkormányzati szolgáltatások igénybe vételéhez. Ha ez sérül, a büntetést, kártérítést emberek közötti interakcióban rendezzük, miközben az ember-természeti környezet viszonylatban a modern jogrendszerek alapjai miatt semmi sem történik. A természeti környezet a jogszabályok szempontjából külső adottság, nincs személyisége, nem jogalany, nem perelhető és nem perelhet. Mindenki által végzett, nem tiltott, és a természeti folyamatok miatt nyomon követhetetlen, de nagy környezetterhelést jelentő tevékenységek esetén pedig semmiféle megoldás vagy elképzelés sincs.
Például a mikroműanyag esetében, számtalan gyárban készülnek plasztik alapanyagok, azokból fontos és hasznos műanyag termékek, ezeket szinte mindenki használja, sőt modern életünk elképzelhetetlen a millióféle műanyag nélkül. A környezetünkben a bomlástermékek mindenhol megtalálhatók, egyre több gondot okoznak, amire a jog semmiféle megoldást nem kínál, ráadásul más, nem jogi lehetőség sem látszik a probléma mérséklésére sem, miközben a probléma egyre fenyegetőbb.
Tudósok: a megértés mélysége, a tudományos eredmények megismételhetősége és ellenőrizhetősége, a nyíltság és a transzparencia, a komplex rendszerek mérhetővé tétele, a magas szintű modellezés, és különösen az eddigi klímajóslatok pontossága nagyon fontossá teszi a tudományos közösségek munkáját a klímaváltozás elleni küzdelemben, a környezet sokszínűségének a megőrzésében.
Ugyan a tudósok mérnek, értékelnek, előre jeleznek, modelleket alkotnak, leírnak, javasolnak, de nincs szabályozó hatáskörük, másokra kiható döntéseket szigorúan és konzekvensen nem hoznak. Konkrét problémákat részletesen leírnak, megértenek és elmagyaráznak, de ahogy közeledünk a komplexebb problémák felé, nagyon korrektül jelzik, hogy a mérési eredményekben, az összefüggésekben egyre nagyobb a bizonytalanság. Ebbe a bizonytalanságba más szereplők érdekeik szerint belekapaszkodnak, még akkor is, ha egyébként a tudományos közösség értékelése jelentéktelenné is csökkenti a bizonytalanságot. A tudósok értik a problémát, látják, hogy természeti környezetünk állapota gyorsulva romlik, egyre hangosabban kongatják a vészharangot, de a tudós voltuk, a szigorú etikai normák miatt a még így is relatív halk figyelemfelhívás az egyetlen eszközük.
Politikusok: komoly hatalom van a kezükben, nagy hatással vannak a társadalmakra, képesek alapvetően meghatározó döntéseket végiggondolni, meghozni és végrehajtani. Nem lehet és nem is szabad a politikusokat, a helyi és országos döntéshozókat megkerülni olyan végtelenül fontos kérdésekben, mint a természeti környezet használata és védelme.
De a politikusok a választóiknak tartoznak felelősséggel, adott időszakra korlátozódik a hatalmuk. A szomszéd országot nem kényszeríthetik, vagy ha igen, azt háborúnak hívják, a szomszéd ország védekezik, és mindenki más elítéli az agressziót. Az egyes államok joghatóságot csak a saját területükön gyakorolnak, ezzel a politikusok nagyon is tisztában vannak, emellett időben is nagyon korlátos a felhatalmazásuk, és a gondolkodásuk, tervezési horizontjuk ehhez igazodik. A környezet védelme számukra egy szempont a sok közül, és ugyan sokak érdekét szolgálja, de sokszor eltörpül a kisszámú, de nagy érdekérvényesítő erővel bíró gazdasági szereplők érdeke, elvárása mellett.
A nemzetközi szervezetek politikusai pedig pontosan tisztában vannak azzal, hogy mennyire korlátozott a döntési jogkörük és az erőforrásuk, mennyire kicsi az erejük, a felhatalmazásuk a nemzeti politikusokkal szemben. Pedig ENSZ BT szintű és erejű, kötelező érvényű döntések sorára lenne szükség… Kisebb probléma, hogy azokat sem könnyű betartatni, nagyobb gond, hogy az állandó tagok és az állandó tagságra alappal pályázók között vannak a legnagyobb termelők, fogyasztók és egyben szennyezők, nem reális elvárás, hogy a saját hatalmuk alól rántsák ki a szőnyeget.
Akik kevésbé szorulnak korlátok közé, de alig van eszköz a kezükben
Egyházak: szabadon megszólalhatnak számos témában, jellemzően felszólalnak a klímavédelemért és az emberiségért, nagy hatással vannak a híveikre, sok mindenre tudják motiválni őket, de a kimondott céljuk nem elsődlegesen az anyagi világ befolyásolása. Transzcendens célokból vezetnek le javaslatokat, kéréseket, parancsokat, de pont a transzcendens eredet miatt sokszor a véletlenen múlik, hogy ezek a viselkedési normák mennyire szolgálják a környezetünk védelmét vagy mennyire hatásosak.
Fogyasztók: fogyasztani akarnak vagy kénytelenek, aközött válogathatnak, hogy jobban vagy kevésbé szennyező gyártótól származó terméket fogyasszanak. Sokszor inkább csak aközött tudnak dönteni, hogy transzparens vagy kevésbé transzparensen működő gyártótól vagy szolgáltatótól vásárolnak, egy adott technológiában hisznek vagy egy másikban, kisebb vagy nagyobb állami támogatással vagy adóval torzított árat vesznek figyelembe. A fogyasztásról nem tudnak, a már elért életszínvonalról nem akarnak lemondani, és az egyes fogyasztók döntése külön-külön minimális változást eredményez. Az eltérő fogyasztási szokások miatt nem tudják megszervezni magukat úgy, hogy a nagy, multinacionális vagy globális termelők erejét tartósan vagy érdemben ellensúlyozni tudják. A környezet védelme ugyan egyre erőteljesebb, de globálisan messze nem elsődleges szempont.
Klímaaktivisták: átgázolnak a korlátokon, sokszor vehemensen és nagyon akarják védeni a környezetet, sokakra akarnak hatással lenni, komoly vitákba állnak bele, sokat kockáztatnak, de beleütköznek az említett többi szereplő ellenállásába vagy eszköztelenségébe, a támogatás hiányába, illetve maguk is nagyon eszköztelenek. Emellett ahhoz, hogy kellő hatást tudjanak elérni, ahhoz olyan hangosan és figyelemfelkeltően kell megnyilvánulniuk, ami már sokszor kontraproduktív a közvélemény szemében.
A mérleg másik serpenyője
Használati lehetősége, joga mindenkinek van a természeti környezetünkön. Közjószág. A legjövedelmezőbb tevékenységek között sok kötődik a természet terheléséhez, a természeti javak kitermeléséhez. Konkrét használati jog és haszon áll szemben elvont, nehezen számon kérhető felelőséggel és kötelezettséggel. Ez a sok területre kiterjedő, nagyságrendi ellentmondás jól látszik azon, ahogyan bánunk a természeti környezetünkkel, egyben meg is magyarázza annak gazdátlan és kifosztott állapotát.
A cikk szerzője Major Imre, közgazdász
Lítiumbánya – Megfizetni a gazdasági fellendülés árát
Mekkora környezeti rombolást ér meg több ezer új munkahely egy balkáni országban? Mennyit vállaljunk be azért, hogy a nemzetgazdaságnak kolbászból legyen a kerítése? Ez a nagy dilemma most az Európai Unió perifériáján, Szerbiában, ahol 2,3 millió tonna fehér arany (lítium-karbonát) lapul egy tipikus agrárrégió földje alatt.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.