A szuperállampapír (MÁP+) egyértelmű trónvesztése után – amelyről itt és itt is írtam – a lakossági kötvénypiacra rászokott, rászoktatott laikusabb befektetők jelentős része mára kényszerkötvény-portfóliókezelővé vált. Azzal szeretném őket segíteni, hogy megosztok néhány gondolatot egy profi kötvényportfólió-kezelő műhelyből.
Az idei évben az év eleji 3,5 százalékos hozamról közel 12 százalékra nőtt az egyéves diszkontkincstárjegy hozama és hasonló változások mentek végbe a hosszabb papíroknál is. A bankközi kamatok közel ugyanilyen mértékben változtak. A forintos BUBOR fél évre valamivel több, mint évi 13,5 százalék, míg az egyéves bankközi kamat 14,25 százalékon jár már.
Ez nem egy szokványos kötvénypiaci év: ilyen 10-20 évente általában csak egyszer van stabilabb fejlődő országban, egy fejlett kötvénypiacon pedig még ritkábban. Érthető tehát, hogy nagy a tanácstalanság a jövőre nézve. Már azt is nehéz megérteni, hogy egyáltalán milyen hatása van egy ilyen hozamváltozásnak a már meglévő kötvényportfóliókra nézve. Időközben persze megjelentek speciális banki 11 százalékos vagy afölötti hozamú kötvényajánlatok, újra reneszánszukat élik a strukturált betétek, főleg a devizaárfolyamra játszók. Sőt, hamarosan lélekben készülhetünk a garantált befektetési alapok újabb dömpingjére is. (Bevallom, ez utóbbi az általam leginkább porhintésnek tartott befektetési eszköz.)
Az elmúlt hetekben többször is felmerült kérdésként baráti körben és ügyfélkörben is, hogy látva a magyar piac bármely profi alapkezelőjének idei évben elért hozamát, ami egy idei évi 15 százaléknál is nagyobb átlagos tőkepiaci esésben és ilyen kötvénypiaci hozamemelkedés mellett érhető módon nagyon ritka esetben érheti el a ma megvehető 11-12 százalékos állampapírok hozamát, megéri-e inkább ezekre a kötvényekre cserélni a már meglévő portfóliót.
Ahhoz, hogy jó döntéseket tudjunk hozni először is az almát kell hasonlítanunk az almával. Az idei évi hozamot összehasonlítani az éppen most megvehető kötvények hozamával, ugyanis az alma hasonlítása a körtével. Mivel ezekben a beszélgetésekben mindig arról van szó, hogy egy adott, meglévő befektetett portfóliót (vagyis nem cash-ben rendelkezésre álló tőkét) érdemes-e cserélni, ezért először azt kell megértenünk, hogy milyen hozamú eszközt cserélünk mire.
Ha idén év elején vettünk egy éves magyar állampapírt, mondjuk 3,5 százalékos hozammal, és azt év végéig (a lejáratáig) megtartjuk, akkor az éves hozamunk nyilván 3,5 százalék lesz. Ez borzasztónak tűnik akkor, amikor aktuálisan már 11 százalékot fizet egy egyéves magyar állampapír. Vizsgáljuk meg először azt a kérdés: megéri-e cserélni?
Ahhoz, hogy „almát hasonlítsunk almával”, elsősorban azt kell megnézni, hogy az idén év elején megvett egyéves papírt, aminek ma már csak nagyjából három hónap van hátra a futamidejéből, megéri-e egy ma megvehető 3 hónapos magyar állampapírra cserélni. Lássunk egy kis kötvénymatekot: hogyan is lehet erről jó döntést hozni!
Előrebocsátom, ez egy leegyszerűsített példa.
Feltételezzük, hogy a hozamgörbe minden pontján ma 11 százalék a hozam (ami persze nem pontosan igaz), a kötvénykamatot 365 napra határozzuk meg (ami nem mindig van így), és 3,5 százalékos hozammal vettük meg a papírt az év elején (ami nem pont ennyi lett volna valójában). Ezekkel az egyszerűsítésekkel a célom az, hogy érthetővé tegyem a piac működését.
Év elején tehát vettem egy 3,5 százalék hozamú diszkontkincstárjegyet (DKJ-t). Ennek ára 96,62 forint volt, ugyanis a diszkontkincstárjegy nem fizet kamatot, hanem a névértéknél olcsóbban lehet megvenni, a hozam pedig abból keletkezik, hogy lejáratkor (egy év elteltével) a névértéket fizeti ki. Vagyis a 100 forint névértékű, épp egyéves DKJ-t 3,5 százalékos hozam mellett (100/1,035) 96,62 forintért vehető meg. Lejáratkor épp 100 forintot fizet ki, így a hozamon 100-96,62 = 3,38 / 96,62 forint, (utóbbi a vételi ár) 3,5 százalék lesz. Így működik a diszkontkincstárjegy.
Tegyük fel, hogy éppen szeptember 30-ai dátummal szeretném lecserélni a DKJ-m egy másik, év végén lejáró diszkontkincstárjegyre. Annak a papírnak az éves hozama, amit meg szeretnék venni, 11 százalék. Ez egy olyan papír, ami szintén 100 forintot fog kifizetni év végén (hiszen akkor jár le). De mennyibe kerül? Itt már a hátralévő napok számával is számolni kell. Szeptember 30-tól év végéig 92 nap van hátra. A hozamom tehát (92/365 * 11 százalék =) 2,77 százalék lesz a vásárlás napjához képest, nem évesítve. A kötvény ára tehát: (100/1,0277 =) 97,31 forint lesz, vagyis ennyit kell fizetnem egy 3 hónap múlva lejáró 11 százalék hozamú diszkontkincstárjegyért.
Ha olyan szerencsés lennék, hogy valaki meg akarná venni tőlem az év elején vásárolt, 3,5 százalékos hozamú DKJ-mat az eredeti, 3,5 százalékos hozamon, akkor annak az eladási ára 99,13 forint lenne. Ez a következőképpen számolható ki. Az éves 3,5 százalék hozam a 92 még hátralévő napra 92/365*3,5 százalék = 0,88 százalék. Vagyis a kötvényem még hátralévő hozama 0,88 százalék lenne, nem évesítve. Az ára tehát (100/1,0088=) 99,13 forint lenne szeptember 30-án az év végén lejáró, éves 3,5 százalékos hozamú DKJ-nak.
Vagyis ha a feltételek nem változtak volna, akkor szeptember 30-ig az eredetileg befektetett 96,62 forintomnak (99,13 – 96,62=) 2,51 forintot kellett volna „kamatoznia”. Viszont nyilván élő ember nem lesz, aki tőlem 3,5 százalékos hozammal (azaz 99,13 forintos áron) megveszi a kincstárjegyem akkor, amikor ugyanolyan lejáratú DKJ-t mástól 97,31 forintért, azaz 11 százalékos hozammal vehet meg. Ergo, ha most akarom eladni az év elején még 3,5 százalékos hozammal megvett papírom, akkor azt ma csak 97,31 forinton tudom megtenni. Az év elején megvett papíron így (97,31-96,62=) 0,69 forint hozamom lesz kilenc hónap alatt. Ez mindössze (0,69/96,62=) 0,71 százalék nem évesített hozam. Az évesített hozam pedig (0,71 / 273 (ennyi nap telt el mióta megvettem) / 365=) 0,95 százalék. Ez még azt a szintet sem éri el, amilyen hozammal vettem a kötvényt, hiszen kevesebb, mint az év elején eredetileg tervezett éves 3,5 százalékos hozam.
Tudom, hogy a kötvénymatekhoz nem annyira hozzászokott szemű befektetők számára ez elsőre akár túl sok számítás is lehet. Éppen ezért foglaljuk össze röviden a lényeget és vonjuk le a tanulságot a következőkben!
Az év elején vett, 3,5 százalékos hozamú DKJ-mat, szeptemberben úgy tudom csak eladni, hogy nem keresem meg rajta időarányosan még az év elején „ígért” éves 3,5 százalékot sem, mert közben felment az állampapírhozam. Ehelyett úgy keresem meg rajta a 3,5 százalékot, hogy kilenc hónapig mindössze éves 0,95 százalékot keresek rajta, majd a hátralévő három hónapban éves 11 százalékot. Az éves hozamom így végül valóban 3,5 százalék lesz, amit már előre tudtam, amikor megvettem a kötvényt.
Idő előtt eladni és 11 százalékos hozamúra cserélni tehát a diszkontkincstárjegyet semmi értelme, hiszen pontosan ugyanúgy járok, mintha megtartanám lejáratig
– csak közben brókeri díjat is fizetek, ami rontja a befektetésem eredményét).
Ez persze azt is jelenti, hogy teljes joggal mondhatjuk, a (nem kifejezetten rövid lejáratú) magyar állampapír-portfóliók éves teljesítménye idén általában igencsak gyászos, leggyakrabban még az év eleji 3,5 százalékot sem éri el évesítve, éppen azért, mert a hozamemelkedés okán a hozam nagy részét a hátralévő időben fogja csak realizálni a befektető.
Az persze már egy másik kérdés, hogy megéri-e ma akár veszteséggel (vagy rossz hozammal) eladni egy 3 hónap múlva lejáró kötvényt. Esetleg egy nem ugyanolyan lejáratúra cserélni a meglévő papírt, hanem mondjuk kétéves papírra, ami mostantól két évig hoz évi 11 százalékot. Ha arra számítok, hogy még tovább emelkedik az állampapírhozam a közeljövőben (és igazam is lesz), akkor nem éri meg cserélnem a meglévő papírom, hiszen pontosan ugyanaz fog történni majd vele, mint ami eddig történt a DKJ-mal. Leértékelődik a 11 százalékos hozam, és így a kötvény is. Ha azt gondolom, hogy az a kamatszint csúcsa, ahol most vagyunk, akkor viszont minden további nélkül ezt kell tennem, mivel fél év múlva már nem tudok majd 11 százalékos hozamú eszközt venni, így akkorra felértékelődik a 11 százalékos hozamú papírom. Ez esetben fél év múlva extra nyereséggel (több mint 11 százalék arányosan megkeresett hozammal) adhatom majd el.
Ennek (és még néhány más paraméternek) mérlegelésével érdemes kezelnünk a kötvényportfóliónkat. Mivel a hozamkörnyezet, és a jövőbeli hozamvárakozások is napról napra változnak, mostanában nem is kis lépésekben, ezért akár napról napra újra kell gondolnunk stratégiánkat is: rövidítenünk vagy épp nyújtanunk kell a portfóliónk lejárati idejét. Ezt teszi ma egy professzionális kötvényportfólió-kezelő, és sajnos ezt kell(ene) tennie több-kevesebb sikerrel egy lakossági ex-MÁP+-befektetőnek is, aki mára kényszerkötvény-portfóliókezelővé kellett, hogy váljon.
Jelen blogbejegyzés szerzője az egyik ügyfélkapcsolattartó privát bankárunk, akit a fentiekkel kapcsolatos kérdése esetén ezen a címen érhet el: privatvagyonkezeles@hold.hu
Vérengzés a magyar államkötvénypiacon
Bár az elmúlt hónapokban több cikk is született a sajtóban a magyar kamat- és kötvényhozam-emelkedésről, az talán nem lett elég hangsúlyosan kiemelve, hogy valójában mekkora eszközármozgásról is volt szó az elmúlt egy évben.
JOGI NYILATKOZAT
A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.