Ellenőriztem. Nem fake news, hogy némelyek huszonhétezer dollárt fizettek egy-egy repülőjegyért (one way ticket!) Moszkvából Isztambulba. S mi több, még azt is kiderítettem, hogy Taskent, Almati, Tbilisi, Jereván, Dusanbe, Biskek, Baku irányokban 30 ezer dollárokba kerülnek jegyek. Napjainkban.
De nem ám a menetrendszerű járatokat üzemeltető légitársaságok szállítanak ennyire horribilis összegekért utasokat orosz településekről a közép-ázsiai, illetve a kaukázusi (egykori szovjet) köztársaságok nagyvárosaiba! Hanem magángépek.
A hírvilágban eme (elhallgatott) információ tudatában azért ugye már közel sem ígérkezik annyira „szexisnek” mindaz, amiről az alábbiakban írni fogok.
Mindazonáltal tény, hogy fél év leforgása alatt megduplázódtak, megtriplázódtak Oroszországból a nemzetközi utazási költségek, legyen szó repülőről, buszról, vonatról, taxiról.
És igaz, ami igaz: a háborúskodás következményeként bevezetett, be -és kiutazásokat is korlátozó nemzetközi szankciós rezsim nyomán nincs is más „egérútja” külföld felé egy orosz polgárnak, ha „le akar lépni”, minthogy az irányt
1. a Kaukázusba, 2. Közép-Ázsia, 3. nincs ilyen (Finnország, Baltikum lezárva, a kör bezárult) vegye.
Collateral damage – nálunk is használt kifejezése annak, hogy „a baj nem jár egyedül”.
A most zajló nagy háború, az abból is eredeztethető, de alapvetően a Covid-járvány okozta értékesítési, gyártási, szállítási leállások miatti általános gazdasági bénulás, az azt is megelőző nemzetközi jegybanki és kormányzati szuper-pénznyomtatások, pénzszórások generálta infláció, az energiahordozók fegyverként való bevetése mind-mind képesnek bizonyultak nagy bajok „láncreakcióját” okozni a világ legtöbb országában.
Mindannyian collateral damage-ek következményeivel bajlódunk.
Mindezek ellenére, ugyancsak manapság dívik egy ellentétes tartalmú jelenség is, amit „collateral advantage” néven jelölök. A tragikusnak tetsző világhelyzetnek ugyanis lehetnek – egyesek számára – rendkívüli járulékos előnyei.
Közép-Ázsia, illetve Európa legeslegdélkeletibb régiója – amely korábban mindig csak legfeljebb „harmadhegedűs” szerepet játszhatott a fejlettebb országok perifériájának perifériáján – a „collateral advantage” fogalom abszolút gyakorlati leképeződése.
A cári, majd még inkább szovjet Oroszországot közismerten óriási számban árasztották el üzbég, kazah, tadzsik, és más közép-ázsiai kétkezi „vendégmunkások”, örmény, grúz, azeri házalók-kereskedők, kistermelők. Gyakorlatilag részben ők vitték a hátukon – így vagy úgy – a „nagyorosz”, „nagy szovjet” gazdaságot.
De most itt a hatalmas fordulat, ami nem csak a háború mellékjelensége!
A világra nyitott, de azért az agyonpolitizált, agyonkorrumpálódott orosz vagy ukrán hazának teljes mértékben mégsem hátat fordítani szándékozó startup-ok, high-techben utazó kreatív emberek, nemzetközileg konvertibilis szolgáltatásokat, árukat bürokrácia- és korrupciómentesen globálisan értékesíteni szándékozó orosz és ukrán vállalkozók már évek óta, ezerszámra kezdenek új életet a vízummentes belépést és letelepedést kínáló Üzbegisztánban és annak szomszédaiban, illetve Örményországban, valamint Grúziában.
És mindeközben rendületlenül és egyre inkább ömlik, az EBRD szerint tízmilliárd dolláros nagyságrendben, a pénzátutalás Oroszországból Közép-Ázsiába. Az orosz gazdaság vérkeringésébe tradicionálisan beépült tadzsikok, üzbégek, kahazok, türkmének megtakarításaikat évek óta egyre szaporábban váltják át orosz rubelről dollárra, amit rögvest haza is transzferálnak.
A kaukázusi és közép-ázsiai exszovjet államokban eközben – az orosz katonai inváziótól függetlenül is – huzamosabb ideje növekszik az orosz és ukrán diaszpóra egy kimondottan az ezen államok javát is szolgáló (collateral advantage) „minőségi” migrációnak köszönhetően. A háborút közvetlenül megelőző hetekben, majd február végétől gyorsultan, az oroszországi mozgósítás elrendelését követően pedig szupersebességgel terebélyesedik ez a „helytörténetileg” egyedülálló processzus.
Az EBRD, az Európai Újjáépítési és fejlesztési Bank friss tanulmánya szerint eme gazdasági-pénzügyi-személyi áttelepülésnek (migrációnak) önmagában is lényegi szerepet kell tulajdonítani abban, hogy a szóban forgó térségre nem vár recesszió. Ellenkezőleg, arrafelé éppenséggel – a Föld többi részén fehér hollónak számító – gazdasági boom van kibontakozóban.
Míg az ingatlanpiacok globálisan lefelé indultak a lejtőn, és sok helyütt borítékolhatóan krízist fognak megélni, addig Kazahsztán, Üzbegisztán, Örményország, Grúzia ingatlan forgalomban, az új építések számában, a kereslet és ezáltal az árak emelkedésének mértékében világelsők. Az EBRD-jelentés a közép-ázsiai és kaukázusi országok gazdaság élénkülésének ütemét idénre és jövőre 4-7 százalékosnak prognosztizálja.
A félreértések eloszlatása végett: a közép-ázsiai-kaukázusi boom nem egyenes következménye a háborúnak! Még akkor sem, ha az ingatlanpiacok lakás-, és irodaszegmenseinek dinamikáját nyilvánvalóan a relatíve tőkeerős, a hamarosan milliós nagyságrendűvé váló orosz bevándorlás fűti. A dolgok lényege – és ez jogosít fel igazából, hogy Közép-Ázsiát és a Kaukázust korunk nagy bajainak fő haszonélvezőjeként emlegessem! – hogy például Kazahsztán a világ egyik kiemelkedő olajtermelője és exportőre. A térségnek gyakorlatilag minden egyes állama nyersanyagban gazdag. Nulla mértékben függenek az orosz importtól, viszont más, térségen kívüli közelebbi és távolabbi országok egyre inkább rászorulnak, hogy tőlük szerezzenek be energiahordozókat, nyersanyagokat, mert ez is része, reális alternatívája annak, hogy lebontsák a közvetlen függőséget Oroszországtól.
Csak e néhány sor is magyarázatul szolgál ahhoz, hogy a vizsgált államaink soha korábban nem engedhették volna meg maguknak azt a luxust, hogy függetlenedjenek és nem más nagyhatalmak, hanem saját szuverén érdekeik mentén indítsanak új politikai kurzusokat.
Kazahsztán, Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Üzbegisztán és egy-két kivétellel a többiek – most először – nyíltan konfrontálódni mernek az ukrán invázió ügyében Oroszország vezetőivel. Mert érzik, tudatosult bennük, hogy történelmi lehetőség kínálkozik a leszakadásra a „nagy medvéről”.
S mi több, ott tartunk, hogy az a bizonyos „nagy medve” szorul az ő segítségükre, őt hasznáják ki és nem fordítva: A pénzügyi-ipari-szolgáltatási téren totális tiltólistára került Oroszország honnan máshonnan szerzi be mégis a tilosnak nyilvánított cikkeket, korszerűbb termelőeszközöket, know-howt, modern technológiát, hol másutt tud az orosz állam és annak oligarchiája továbbra is „pénzt mosni”? És honnan máshonnan tud mégis nyugati piacokra jutni nem csekély mennyiségű oroszországi energiahordozó?
A válasz: ott és onnan, ahova a Kreml politikája elől menekülnek oroszok százezrei, Üzbegisztán, Örményország, Grúzia, Kazahsztán és regionális társaik.
Ők korunk legnagyobb reexportálói, mind a Nyugat, mind Oroszország, mind Kína, mind Törökország legnagyobb kiskapui.
Ugye már nem is tűnik erőltetettnek a kifejezésem: collateral advantage (grandiózus járulékos haszon, ha úgy tetszik szerencse) amiben lassan szinte lubickolni fognak eddig kimondottan elmaradottnak számító országok egy objektíve, történelmileg elmaradott hatalmas térségben.
Az EBRD riportja szerint lényegében az összes érintett állam rekordbevételekre tesz szert az idén és fog még sokáig szert tenni a jövőben is:
Vagy azért, mert energiahordozók birtokosa, exportőre, vagy mert reexportál Oroszországba főként Kínában gyártott, de a nyugati anyavállalatok által embargó alá vett, illetve egyenesen Nyugatról származó eredeti árukat, szolgáltatásokat, beleértve a roppant kényes, a szankciók leglényegét jelentő pénzügyi, banki szolgáltatásokat. És eközben ömlenek Oroszországból, Ukrajnából a hazautalások és az orosz és ukrán cégek, magánszemélyek által ezen országok bankjaiban, cégeiben, ingatlanjaiban elhelyezendő dollár százmilliók, milliárdok.
Csoda-e, hogy közvetett járulékos politikai-gazdasági pluszhaszonként futnak versenyt eme országok kegyeiért – stratégiai-katonai okokból: Izrael, Irán, az Egyesült Államok, politikai okokból: Törökország és Kína, tőlük egyre lemaradva: Oroszország.
Ha ügyesek, okosak, előrelátók mindnek a közeledését elfogadják, de azért egyiknek se adnak kiváltságos státust.
Ezt gyakorolja látványosan: Üzbegisztán, Kazahsztán, Örményország, Grúzia, Azerbajdzsán. Közben pedig az egymással eddig háborúzó, konfrontálódó Örményország és Azerbajdzsánt sikeresnek tűnően békíti Törökország, s mi több: Törökország és Örményország (két korábban kibékíthetetlen ősellenség) a napokban külön csúcstalálkozót tartott… Örményország és Grúzia pedig ugyancsak félretenni látszik történelmi ellentéteit.
Collateral Advantage – felső fokon.
Tehetségek nélkül nincs győzelem
Zentuccio: Egy, a saját vezetőinek öncélúsága miatt demográfiai hanyatlásra ítélt ország semmiképpen sem válhat győztessé olyanok felett, akiknél a tudás, a tehetség, a kreativitás, a mindennapok életének modernizálása a prioritás és a siker fokmérője. Nekik nem kell tartaniuk a demográfiai katasztrófától.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.