Visszatér a labdarúgó-vb Európába

Váratlan meglepetés érte a napokban a futball szerelmeseit. A FIFA kvázi odaítélte a 2030-as rendezés jogát a spanyol, portugál, marokkói triónak. Már ez a húzás önmagában teljesen szokatlan, de itt még nem értek véget a furcsaságok. Az 1930-as első világbajnokságra emlékezve, a 100 éves centenárium kapcsán sokáig téma volt egy nagy, közös dél-amerikai rendezés, de végül ezt a gordiuszi csomót is átvágta a FIFA.

Mi történt most pontosan?

Tulajdonképpen teljesen rendhagyó módon, a nagy nemzetközi szövetségekkel konzultálva hozott komoly döntést a nemzetközi szervezet, és ütötte le azt, hogy miként tervezi lebonyolítani a 2030-as világbajnokságot. Ahogyan anno az UEFA megindokolta a 2020 (60. évforduló okán) esetében az európai torna gondolatát, úgy hasonló módon járt el a FIFA is a 100. évfordulós világbajnokság idejére. Ennek az alapja pedig az lett, hogy három kontinens is bekapcsolódik a torna megrendezésébe, még akkor is, ha igen különös módon. Először is már önmagában az unikális, hogy Európa mellett Afrika is megrendez egyszerre egy tornát. Ez még akkor is így van, ha valóban bizonyos szinten „határos” országokról beszélhetünk. A FIFA viszont a 100. évfordulóra tekintettel bevonta az Uruguay, Argentína, Paraguay triót is. Egyrészt ennek a hármasnak komoly céljai voltak a centenáriumi rendezéssel, ez pedig nem volt véletlen, hiszen az első világbajnokság Uruguayban került megrendezésre, és a fináléban a házigazdák győzték le az argentin tizenegyet.

Az azonban így is meglepetés, hogy 2006 után egy klasszikus európai vébét láthatunk majd. Ugyanis a 2018-as oroszországit sokkal inkább másként lehetne becézni. 2030-ban a rendezés először is egy világbajnok országba tér vissza. A 2010 és 2026 közötti rendezők közül ezt csak Brazília (2014) mondhatta el magáról. Ugyanakkor Spanyolország és Portugália, két, gazdaságilag nem éppen a legjobb lábakon álló országnak tekinthető Európában. Habár a 2008-as válság után sokat konszolidálódott a helyzet, a spanyol munkanélküliségi mutatók még mindig 10% felett járnak, Portugália pedig egyértelműen az Európai Uniós életszínvonal alsóbb kategóriájában található meg. 2022-es mutatók szerint az egy főre jutó éves GDP 23 290 euró az országban. Ez a szám Franciaországban 38 550 euró, Németországban 46 180 euró, viszont Spanyolországban is csupán 27 870 euró.

Ilyen szempontból tehát szokatlan helyzetet teremtett, hogy nem a legerősebb európai országokhoz vándorol a rendezés joga, ez pedig felveti az ezzel kapcsolatos költségek kérdését. Az „emlékezetes” katari világbajnokság 220 milliárd dolláros költségvetésének gigantikusságáról már írtam a HOLDBLOG-on, de a 10-15 milliárd dolláros költségvetéssel bíró brazil és oroszországi világbajnokságot is szóba lehet hozni.

Az 1994-es Egyesült Államokban megrendezett világbajnokság ugyanis 0,5 milliárd dollárba került, az 1998-as franciaországi világbajnokság 2,3 milliárd dollárba, a 2006-os németországi pedig 4,3 milliárd dollárba. Spanyolországnak és Portugáliának pedig éppen a meglévő lehetőségek adnak könnyítést, hogy az infláció okozta növekedéséknek hála is könnyedén megússza a rendezést a két dél-európai állam. Ráadásul a költségek is oszlanak majd.

Hogyan készülnek majd tehát a rendező országok?

Nagyon, abban biztosak lehetünk. Spanyolország 1982 óta nem rendezett világbajnokságot, Portugália és Marokkó pedig soha. Az alapok mindenesetre biztatók, és okot is adnak arra, hogy mindenki pozitívan nézzen egy ilyen torna elé. A legfontosabb két pont alighanem éppen a Nou Camp és a Santiago Bernabeu stadionok ügyének rendezése. A Barcelona csapatának stadionja éppen most bővül és újul meg. Így a 98 ezer férőhely helyett 110 ezer férőhellyel bír majd, miközben modernebb és a XXI. századhoz illeszkedőbb lesz. A felújítás költségét nagyjából 1 milliárd euró környékére becsülik jelenleg. Szintén ehhez hasonló összegből épült újjá a Real Madrid stadionja, a Santiago Bernabeu is. Ezzel pedig már önmagában két nagyon komoly lépést is megtett a legnagyobb házigazda a biztos, stabil rendezés kapcsán.

Az FC Barcelona és a Real Madrid egyértelműen Európa két legértékesebb csapata. A legtöbb közösségi média követővel rendelkeznek. A 2000-es évek közepe óta az éves bevételek tekintetében lényegében a két évtizedig kibérelték a dobogó 1.-2. helyét, és jelenleg is az FC Barcelona visszaesése ad ennek gátat. A két spanyol gigász 1998 óta 11 Bajnokok Ligáját nyert. Mögöttük az angolok állnak 7 sikerrel az elmúlt 25 évből. De nem csupán a két nagy spanyol áll készen, hanem például a másik madridi csapat, az Atletico Madrid is.

Az alig néhány éve átadott Metropolitano Stadion egy olyan 70 ezres létesítmény, amely szintén megfelel a legmagasabb elvárásoknak. Ezekkel bizony lokális infrastruktúra nélkül is komoly versenyelőnyben van a torna egyértelmű főrendezője.

A madridi Metropolitano Stadion
Fotó: Shutterstock

Portugália sem panaszkodhat, hiszen a Benfica-Sporting-Porto stadion már a 2004-es Európa-bajnoki rendezés során stabil lábakat jelentett. A Benfica 65 ezres stadionja mellett a Sporting és a Porto is egy 50-50 ezres stadionnal bír. Ráadásul egyre komolyabban kell venni ezt a három klubot, hiszen az európai piacon szinte ők diktálják az iramot. 2014 óta ugyanis a legtöbb extra bevételt magának mondható klubok között mind a három csapat megtalálható. Az abszolút listavezető Benfica 764 millió eurós pluszt tudhat magáénak az eladásoknak hála, míg a Sporting 376 –, a Porto 352 millió euró extrával rendelkezik. Ezekben az években tehát a portugál játékosok, a portugál klubfutball és a szövetség is valószínűleg még inkább a figyelem középpontjába kerül majd. Mindezt könnyen tetézheti még nagyobb várakozás, ha a most is jól muzsikáló válogatott a 2024-2028 közötti tornákon kiemelten szerepel majd.

Mindezt tetézi, hogy Marokkó sem panaszkodhat, hiszen egy 65 ezres stadion mellett négy darab 45 ezres arénával is bír az ország. Ezek a helyeken rendeztek már klubvilágbajnokságot, francia vagy éppen spanyol szuperkupa döntőket is. Mindezek ellenére is azért biztosak lehetünk benne, hogy egy 8-15 milliárd dolláros költségvetéssel a három országnak számolnia kell majd, de hatalmas pozitívum, hogy a megoszló költségek mellett sok dolog már rendelkezésre áll a torna létrehozásához.

Mit jelent mindez a jövőre nézve?

Nem meglepő, hogy a mostani döntés után Szaúd-Arábia azonnal jelezte, hogy 2034-ben szeretné elvinni az országba a labdarúgó-világbajnokságot. Ebben a döntésben ismét világossá vált, hogy amíg egy Olaszország vagy éppen Argentína nem bírna el egy 48 résztvevős vébét, addig a szaúdiaknak nem számítana semmi sem, csak kapják meg a rendezés jogát. Hasonló volt a helyzet Katarral is, akik gond nélkül rendeztek meg egy 3 milliós országban egy 32 csapatos világbajnokságot. A futball legdominánsabb szereplői helyett tehát már az olajországoknál és egyéb autokráciáknál pattog leginkább a labda, és ez komolyan feladja a leckét a FIFA számára a jövőre nézve.

Katari labdarúgó-világbajnokság 2022
Fotó: Shutterstock

Hiszen egészen biztosak lehetünk benne, hogy a katariak és a szaúdiak után Indonézia, Kína, Szingapúr vagy éppen Malájzia is jelentkezni fog, ha kell, bármilyen közös megoldásokra is nyitottan. Magyarul hamarabb fog a futballvilágbajnokságok környékén sem járó válogatottak hazájában megrendezésre kerülni a következő évtizedekben egy nagy torna, mint a futball őshazájában, Angliában. A spanyol, portugál európai rendezéssel ráadásul az is világossá válik, hogy ténylegesen Anglia és Franciaország marad az utolsó olyan kandidáló a következőkben, akik Európába szeretnék hozni a vébét mostanság. Olaszország kizárólag csak közös próbálkozásokban gondolkodhatna, és persze, ha a helyzet úgy hozza, Németország is valószínűleg egy 40-50 éves böjt után szívesen újra megrendezné a tornát, de az sem a közeljövőben látszik megérkezni. Az európai-dél-amerikai vetésforgót mára egyértelműen átvették az ázsiai hódítók, és Óceánia továbbra is várakozik első világbajnokságára. Márpedig, ha két olimpiát (Sydney 2000, Brisbane 2032) is megrendeznek ezekben az évtizedekben, akkor nyilván a labdarúgó-világbajnokságra is különösen vágynak Ausztráliában és Új-Zélandon.

Arra pedig szintén nagy összegű fogadásokat lehet kötni, hogy a FIFA további ötleteket is be fog vetni annak érdekében, hogy még nagyobbá, még globálisabbá, még váratlanabbá tegye ezeket a tornákat. A futball célja ugyanis szerintük továbbra is az, hogy végre legyenek olyan meseszerű történetek, amelyek Marokkót, az Egyesült Államokat vagy éppen Dél-Koreát emelik a csúcsra, de legalábbis mondjuk a világbajnoki finálék közelébe…

A bejegyzés szerzője Sziklai Attila