Ki lesz a befutó Katarban?

A korábbi világbajnokságokhoz képest szokatlan időpontban, ezúttal vasárnap este veszi kezdetét a legrangosabb labdarúgó-torna Katarban. A szokatlanságról pedig nem csupán a vasárnap este, de a téli időszak is gondoskodik. A gigantikus, 220 milliárd dollár költségvetésű eseményről valószínűleg sokat fogunk még hallani a torna idején, de a főszereplők mindenképpen a pályán lesznek. Ennek apropóján a múltból a jelenbe kalauzolnánk el az olvasókat a megfelelő világbajnoki ráhangolódáshoz. 

Az origó: Brazília

Talán nem tévedünk, ha Brazília irányából közelítjük meg ennek a sorozatnak a jelentőségét. Brazília öt alkalommal hódította el a trófeát. Azaz kis híján minden negyedik győzelem hozzájuk vándorolt. 1970-ben éppen azért kellett új serleget tervezni, mert a Jules Rimet kupa három győzelem (1958, 1962, 1970) után végleg a dél-amerikaiak kezébe került. A szervezők ezt követően már nem követték el újra ugyanezt a hibát, így a németek hiába nyertek 2014-ben már harmadjára 1970 után, a trófea továbbra is csak egy bronzmásolat formájában kerül a győztesek birtokába. Brazília viszont valóban az a válogatott, amely megtestesíti a foci történelmet.

A sárga-kék mezes alakulat még soha nem hagyott ki világbajnokságot, többek között ennek okán is rendelkezik a legtöbb győzelemmel és a legtöbb rúgott góllal is 21 tornát követően. Brazíliához köthető az a válogatott, amely a legszebb futballt játszotta, mégsem nyert aranyérmet. Ez volt az 1982-es nemzeti tizenegy, amelyet a bundabotrányoktól megbabonázott olaszok ejtettek ki, akik végül egészen a győzelemig meneteltek. Brazília veszített el már világbajnoki finálét is. Igaz, az 1950-es csoportkörös zárás különös pikantériáját az adta, hogy a házigazdáknak elég lett volna egy döntetlen is Uruguay ellen, azonban a mérkőzés 2-1-es vereséggel ért véget. Uruguay ekkor már kétszeres világbajnoknak mondhatta magát, de Brazília hamarosan mindenki felé lépett. Az 1998-as döntőre pedig valószínűleg már a most olvasó generációkból is sokan emlékezhetnek. A mérkőzés előtti éjjel epilepsziás rohamot kapó Rondaldo csodák folytán a kezdőbe került ugyan, de ez sem segített, mert Zinedine Zidane elindult a halhatatlanná válás felé az első félidőben szerzett fejes góljainak köszönhetően. 

Európa nagyjai

Viszont éppen most van 20 esztendeje, hogy Brazília utoljára magáénak tudhatta a világbajnoki címet. A Seleção becenévre hallgató nemzeti tizenegy minden világbajnokságon esélyesként lépett a gyepre az elmúlt tornákon, de az elődöntőt is mindössze egyszer érte el, azt is hazai pályán 2014-ben. Aki pedig emlékszik a 7-1-es vereségre a németek ellen, az tudhatja, hogy annak sem lett éppen jó vége. Európa tehát végleg elkezdte visszahódítani a futballtérképet. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy a 2002-es brazil keretben még 13 játékos volt, aki otthon futballozott, 2022-ben ez a szám 3. A keret ráadásul azóta 23-ről 26 főre bővülhetett az idei kiírásra, és ha ez nincs így, még az is könnyen előfordulhatott volna, hogy talán csak egy Brazíliában futballozó játékos kap behívót. A játékosok tehát már egyre inkább fiatalon az európai pályákra kerülnek és ott keresik meg a kenyérrevalót.

Arra tehát még soha nem volt példa, hogy ilyen hosszú sorozatban kizárólag európai vagy akár dél-amerikai győztese legyen a vébéknek. Ráadásul 2006 óta a nyolc döntősből csak egy dél-amerikai akadt. Brazília mellett Olaszország és Németország tekinthető az igazán nagy futballhatalomnak. A dél-amerikaiak mellett ők azok, akik rendezésben, sikerek számában, örökös esélyesnek tartott résztvevők a tornákon. A két nyugat-európai tizenegy négy-négy alkalommal győzött, és ebben az említett európai időszak is benne van. Az olaszok legutóbb 2006-ban, a németek 2014-ben diadalmaskodtak. Franciaország pedig 1998-ban nyert először és 2018-ben tudott ismételni. Míg a spanyolok hosszú várakozás után, 2010-ben ülhettek fel a trónra először. Az 1930 óta, eddig összesen megrendezett 21 tornán 12 alkalommal európai, 9-szer pedig dél-amerikai győztest avattak. 

A menthetetlennek tűnő Afrika és Ázsia

A labdarúgás közepe mellett viszont vannak még olyan szereplők is a palettán, akiknek a súlya egyre nagyobb lesz a nemzetközi közegben. Afrika és Ázsia 4-6 szereplő helyett 8-9 résztvevővel várhatja 2026-tól a 48 válogatottat felvonultató eseményt. Azaz a világbajnokság mezőnyének nagyjából 35 százalékát fogja kitenni ez a két kontinens. Ez a szám eddig 30 százalék körüli volt, de egy ideje már Ausztrália is Ázsiából kvalifikálhatja magát a tornára. Mindeközben Európa súlya a jelenlegi 40-43 százalékról a torna harmadáig csökken.

Afrikai és ázsiai válogatott mindösszesen egyszer jutott el a legjobb négyig. Erre a 2002-es, Dél-Korea-Japán közös rendezésű világbajnokságon került sor. A dél-koreai válogatott furcsa körülmények között mind Olaszországot, mind Spanyolországot kiejtette, de Németországgal már nem bírt el az elődöntőben. Nyugodtan mondhatjuk, hogy sokak legnagyobb örömére. Ráadásul a negyeddöntőig, azaz a legjobb nyolc közé is mindössze háromszor merészkedett afrikai válogatott (Kamerun, 1990, Szenegál, 2002, Ghána, 2010), ázsiai pedig a 2002-es eseményen túl egyszer (Észak-Korea, 1966).

Jelenleg számos ázsiai válogatott játékos otthon vagy a kontinensén játszik. Szaúd-Arábiának vagy Katarnak minden játékosa a hazai bajnokságból érkezik, még Dél-Korea keretében is csupán nyolc Európában játszó akad. De nincs ez másként az afrikaiak esetében sem. Ott ugyan több az Európában gurigázó labdarúgó, de ez nem meglepetés, hiszen hatalmas arányban Franciaországban, Belgiumban vagy Németországban látták meg a napvilágot a játékosok. Ugyanakkor kevés a sztár és a keretek jelentős többsége sem a topcsapatok szintjein rúgja a labdát. Hatalmas meglepetés volna tehát, ha most törne át a gát egy kiemelkedő szereplésre, de Szenegálra mindenképpen érdemes lehet figyelni. Édouard Mendy és Kalidou Koulibaly a Chelsea fontos embere, Sadio Mané pedig a legutóbbi aranylabda-szavazás 2. helyezettje és a Bayern München támadója. A cél mindenképpen a 2002-es negyeddöntős szereplés megismétlése lehet.

Akikre érdemes odafigyelni

Röviden térnék ki a 2026-os közös rendezés tagjaira. Ugyanis az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada is résztvevői a tornának. Észak- és Közép-Amerika sem a brillírozásáról híres a világbajnokságokon, idén viszont mind a három nemzet olyan csoportba került, ahonnan közel sem lehetetlen a továbbjutás. Mexikó eddig zsinórban hétszer jutott el a nyolcaddöntőig, ahol minden alkalommal azonnal ki is esett. Az Egyesült Államokba pedig az 1994-es hazai rendezéssel köszöntötte be igazán a futball. A fejlődés végén 2002-ben a negyeddöntőig is eljutottak az amerikaiak és 2010-ben, valamint 2014-ben ismét a 16 között találták magukat. Kanada ugyan csak második alkalommal kvalifikált, de nem lehetetlen, hogy képesek lesznek felvenni a versenyt az öregedő horvátokkal.

Az Egyesült Államoknak Anglia és Wales testén keresztül kellene kiharcolni a továbbjutást, míg Mexikó a lengyeleket kellene, hogy előzze a csoport jó eséllyel második pozíciójáért. A történelmüket ismerve, pedig képesek lehetnek ezt megugrani. Ennél tovább viszont nagyon nehéz volna látni mind a három válogatott esetében.

De ki győz majd a katari télben?

Nagyon szűk az a lista, akikből válogathatunk. A tornát eddig összesen nyolc válogatott tudta megnyerni, és nem kis meglepetés volna, ha új nemzet iratkozna fel erre az impozáns dicsőségtablóra. A legnagyobb eséllyel a némileg hipszternek tekinthető hollandok, vagy az örökké sötét ló érzetű portugálok pályázhatnak. Olaszország ki sem jutott, Spanyolország keresi a góllövőjét, miközben hiányoznak az olyan minőségi kaliberek a védelemből, mint Gerard Piqué vagy Sergio Ramos volt 2010-ben. Németország hengerelt a selejtezőkben, de a Nemzetek Ligájában nyújtott teljesítmény kételkedésre ad okot. Kevés a jó formában lévő játékos, és Serge Gnabry vagy Joshua Kimmich húzóteljesítménye nem biztos, hogy elég lesz idén. Ráadásul a német-spanyol duó egy csoportba került, és annak győztese jó eséllyel a Brazíliával, Argentínával és Hollandiával terhelt ágon találhatja magát.

A csoport második helyezettjének viszont érdemibb esélyei is lehetnek egy papíron gyengébb vonalon, ahová Anglia, Franciaország és Belgium kerülhet. A helyzetet súlyosbíthatja, ha Anglia vagy Franciaország a csoport második helyén végez, mert akkor egy nagyon erős felső ág alakulhat ki, amelyben a brazil, argentin, holland páros mellé az angolok és a franciák is betársulhatnak. Ennek apropóján jó eséllyel kijelenthető, hogy az álomdöntőnek tűnő Brazília-Argentína mérkőzés csak az elődöntőben jöhet össze. Az elmúlt fontos futball eseményeken a fura ág alakulás visszatérő momentum volt. Így játszhatott döntőt 2016-ban az EB-n Portugália, 2018-ban a vébén Horvátország, és Anglia 2021-es EB fináléja is hasonló okokra vezet vissza. Ebből Portugália ugyan képes volt a csodára, ráadásul éppen a házigazda franciák ellen jött össze a siker.

A legnagyobb esély tehát minden bizonnyal a dél-amerikai visszavágásra van. A braziloknál nehéz felsorolni azt a mennyiségű meghatározó embert, akinek egy villanása is eldönthet egy kiélezett mérkőzést. Antony és Gabriel Jesus Angliában fut remek formát, Rodrygo és Vinícius Junior értéke lassan az egekbe nő a Real Madridnál mutatott teljesítményüknek hála, és akkor még nem ejtettünk szót Neymarról, Raphináról vagy a lassan minden nagy klub látókörébe kerülő Bruno Guimaresről. 

Mindeközben Lionel Messi és Angel Di María utolsó világbajnokságán ölti magára a trikót. Ezek mellett olyan tehetségek húzhatják a kék-fehéreket, mint Lautaro Martínez, Lisando Martínez vagy Julián Álverez. Brazília 2019-ben, Argentína 2021-ben nyerte meg a honi kupát, a Copa Americát. Tite 2016 óta irányítja a brazilokat, Lionel Scaloni pedig 2018 óta dirigálja az argentin nemzeti tizenegyet. Utóbbiak ráadásul a hosszú idő óta újra megrendezett Finalissimán, azaz az Európa-bajnok és a Copa America győztes összecsapásán 3-0-ra intézték el az olaszokat 2022 nyarán. Kell-e még ehhez hozzátenni bármit is? A kérdés leginkább az: Argentína harmadszor vagy Brazília hatodszor?

Szót kell még ejtenünk viszont néhány további európai válogatottról is, de Belgium, Anglia vagy Franciaország jó szereplésére sincs garancia. A belgák az egyre csak korosodó “aranygenerációval” vágnak neki a tornának, Kevin De Bruyne űrfutballja nem lehet elég egy világbajnoki döntőhöz. Anglia pedig a biztató évek után hanyatlást mutat. Gareth Southgate helyett könnyen lehet, hogy a világbajnokság után másnak kell átvenni a fiatalok naggyá válásának stratégiai irányítását. Franciaország egészen az utolsó napokig még bizakodhatott, de Paul Pogba, Christopher Nkunku és N’Golo Kanté kiesése komoly kérdőjeleket vet fel. A franciák a 2021-es Európa-bajnokságot is “ellazáskodták”, és leginkább Ousmané Dembélé, Kylian Mbappé vagy az újdonsült aranylabdás Karim Benzema formájában és a már korábban említett ág leosztásban bízhatnak. Persze, ehhez a csoportot is meg kell nyerni, ahol az egyre biztatóbb, tavaly az EB-n elődöntős Dánia lesz az egyik ellenfél.

Egy viszont bizonyos, nem fogunk unatkozni, és futball aranylapjai pedig a szemünk előtt íródnak majd tovább Katarban.

A cikk szerzője Sziklai Attila