Nehezen akar véget érni az amerikai bankpánik. Mivel nincs érdemi strukturális probléma, a szabályozókat sem lehet sietséggel vádolni. Azonban e klasszikus bizalmi válság további nehézségeket okozhat a kis és közepes méretű amerikai bankoknak.
Már éppen úgy tűnt, hogy az amerikai bankpánik véget ér, amikor jött First Republic (FRC) bukása, amely a 213 milliárd dolláros eszközállományával az Egyesült Államok történelmének második legnagyobb (kereskedelmi) bankcsődje volt. Az FRC-nek a Silicon Valley bankhoz képest lényegesen kevesebb realizálatlan vesztesége és több likviditása volt, azonban a hónapokig tartó betételvándorlást már képtelen volt kiállni. Az ügyfelek több mint 100 milliárd dollárt vontak ki, amelyhez hasonló relatív (eszközarányos) nyomást más „egészségesnek” ítélt pénzintézetek is nehezen állnának ki.
A First Republic eszközeit a Szövetségi Betétbiztosítási Hatóság (FDIC) a JP Morgan-nek adta el. A JP Morgan 10,6 milliárd dollárt fizetett az eszközökért, amíg az FDIC-nek – többek között a biztosítás nélküli betétek kiegészítése miatt – hozzávetőleg 13,6 milliárd dollárnyi költsége lesz a tranzakció következtében. Biden elnök hangsúlyozta, hogy az akvizíció költségeit nem az adófizetők állják, mivel az FDIC-t közvetlenül a kereskedelmi bankok betétbiztosítási díjaiból finanszírozzák.
Azonban az FRC akvizíciójával még nem biztos, hogy véget ért a 2023-as amerikai bankroham. A betétek hirtelen kivonását a bajba került pénzintézetekből első sorban arra lehet visszavezetni, hogy az FDIC által nem biztosított betétek aránya 50 százalék körül van. A Szövetségi Betétbiztosítási Hatóság 250 ezer dollárig biztosítja a számlákat, tehát egy bankcsőd esetén a betétesek könnyű szerrel pénzt veszíthetnek.
A hatóságok a Silicon Valley, Singnature és First Republic esetén eddig kivételt tettek, tehát minden (biztosítatlan) betétest kárpótoltak. Emellett a Fed bevezetett egy ideiglenes finanszírozási programot, amely keretein belül állampapír-, magas hitelminősítésű kötvény- és jelzáloglevél-fedezetért cserében hitelt nyújt.
Ugyanakkor az eddigi intézkedések mindössze tüneti kezelést nyújtottak és nem oldották meg a problémát. A bankkrízis pénzügyi értelemben nem strukturális (mint 2008-ban), hanem bizalmi jellegű. Klasszikus, tankkönyvbe illő bankrohamokat láthattunk, amelyet a betétbiztosítás hiánya által kiváltott félelem vezérel. A helyzet megoldásáért nem kell sokat visszatekinteni. 2008-ban – mikor az egész amerikai bankrendszer inszolvens volt – a kormányzat „radikális” döntésre szánta el magát: létrehozták az Ideiglenes Likviditás Garancia Programot (TLGP), amellyel kiterjesztették a betétbiztosítási rendszert. Mindezt persze csak négy évig. A biztosított betétek aránya 50 százalékról közel 70 százalékra ugrott, majd a program kivezetésével visszatért 50 százalékra.
Végső soron elmondható, hogy a TLGP működött: ha nincs bankroham, akkor nincs bankcsőd és nem kell senkit kifizetni a biztosítónak (FDIC-nek). A Szövetségi Betétbiztosítási Hatóság közvetlenül a First Republic felvásárlása után javaslatot tett betétbiztosítás kiterjesztésére. Mindenesetre, amíg Biden adminisztráció „késlelkedik”, addig a gyengének vélt regionális bankok kerültek célkeresztbe. A legtöbbet a PacWest (PACW) és a Western Alliance (WAL) árfolyama esett.
A hozamszingularitás és a pénzügyi „töréspont”
A magas inflációt monetáris szigorítással orvosolják a jegybankok. A jó hír az, hogy az infláció végre lassul, a kevésbé jó az, ha valami közben „repedezni” kezdett.
Túl vagyunk a Nagy Tavaszi Bankpánikon?
Túl vagyunk a pánikon, vagy mélyebb és rendszerszintű problémák vannak kibontakozóban a bankszektorban az SVB csődje óta? Milyen hatása lehet a történteknek a különadók óta egyébként is döcögő magyar bankrendszerre? Kell még félni a bankrészvényektől vagy eljött az ide az óvatos vásárlásoknak?
Interjú Karácsony Tamással, a HOLD Alapkezelő portfóliókezelőjével és „bankspecialistájával”.