Mese a legforróbb évről, a dubai hűtés-fűtésről, és a vízzabáló AI-ról

Ezt nem hiszem el: fűtőtestet kellett kérnem” – írta Ürge-Vorsatz Diána az X-en (ex-Twitter-en).

Így folytatta: „két mérnök és a karbantartó együtt sem képes kitalálni, hogyan lehetne csökkenteni a #légkondicionálást a szobámban – bármit csinálnak is, mindig túlhűtik.”

Kelt: Dubai, 2023. december

Számomra ez az az év sztorija. Röviden.

Hosszabban: 

Amióta mérik, jegyzik és összesítik az átlaghőmérsékletet, Földünk legforróbb esztendője ér mindjárt a végéhez.

A bolygónk egy körülbelül négyezer négyzetkilométeres övezetében járunk (hazánk 93 ezer négyzetkilométeres), melynek mélyében végtelen mennyiségű nyersolaj és gáz található. A négyezerből körülbelül ötszáz négyzetkilométer sziget-hálózat. Művi. A tengervizet hihetetlen mennyiségű, homokkal, betonnal és minden egyéb építő- és megkötőanyaggal, valamint csupa vegyszerrel töltötték fel. Közben nonstop hozták a felszínre és égették el a fosszilis szénhidrogéneket. Ez a művelet azóta is tart, a mű-szigeteket azért szorgosan toldozza-foltozza a több tízezer – megalázóan szerényen fizetett – dél-ázsiai és fekete-afrikai migráns-munkás. Fosszilis fűtőanyag az egész. Dubai és minden környező államocska, a nagy Szaúd-Arábiát is beleértve. 

Szénhidrogénre épül arrafelé minden. Arra, amit a Föld élvonalbeli, meghatározó szakmai tudósainak (köztük Ürge-Vorsatz Diána) és politikai-gazdasági döntéshozóinak többsége leglényegibb okként prezentál, amitől példának okáért 2023 „minden idők” legmelegebb éve lehet. Amitől – mondja a többség – folyamatosan forrósodik az éghajlat. És amitől – szó szerint, és átvitt értelemben – egyre viharosabb időket kénytelen átélni az emberiség.

COP28 a sivatagban

A „Nagy Sztori” aktuális, minden eddiginél mélyebbnek, átfogóbbnak kikiáltott átbeszéléséhez Dubainál alkalmasabb helyszínt nem is találhattak volna. Dubainak van ugyebár háromezer hektáron elterülő repülőtere, melynek főépületénél nagyobb kiterjedésű építmény csupán egyetlen akad az egész glóbuszon. Van neki továbbá több tucat felhőkarcolója (az ilyenekre – mint közismert – főként a szinte lakatlan sivatagos helyeken van ám rendkívüli szükség…!) Az egyik dubai toronyról őszintén elmondható: nálánál nincs magasabb épület a Föld-bolygón.

A COP28 nevű klímacsúcsra csak és kizárólag repülőgépekkel (többek között két és fél ezer magánrepülővel) lehetett hozni-vinni a nyolcvanezer résztvevőt. E kritikus tömeget egyebek között az a közös meggyőződés tartja össze, hogy a repülést tartják a klímavészt leginkább okozó közlekedési formának.

2023-as sztorink holt-komoly és mégis; komikus. Tragikomikus.

Az emberiség egyre inkább tényként fogadja el, hogy ha nem számolja fel a fosszilis energiahordozók égetését, akkor abból kollektív öngyilkosság következik be. A rendkívül nagyszabású klímakonferencián végül is – kimondatlanul – arra jutottak, hogy „pihenjünk le, higgadjunk le, adjunk magunknak még egy kis időt… hátha mégsem eszik olyan forrón a kását!”, értsd: talán mégsem forrósodik fel olyan vadul a bolygónk légköre, ahogy egyesek (kb. 70 ezren a 80 ezer közül) állítják. A – mondjuk – tízezer fős kisebbség a következőkön dilemmázik: 

 1. A Föld klímája világéletben folyamatosan változott, mit kell most ekkora ügyet csinálni belőle?! Megvoltunk eddig is, ezután is megleszünk…

2. A fosszilisek égetéséből keletkező szén-dioxid csupán piciny részecskéjét alkotja az atmoszférának, abszurditás, hogy „Ő” (szén-dioxid) a felelős a globális felmelegedésért.

3. Eleve: a CO2-szint emelkedése a (jelenleg tényleg) emelkedő hőmérsékletből következik, de azért ne cseréljük már fel az okot az okozottal!

4. Felelőtlenség vakon hinni a számítógépes előrejelzésekben. A klímaváltozásaira vonatkozó modellszámítások csupa előítéletes feltételezésből indulnak ki.

5. Senki sem bizonyította még, hogy a mindenkori klíma alakulását nem kozmikus sugárzások befolyásolják. (Következésképpen: milyen alapon állítják mégis „bíróság elé” az Embert, az emberi tevékenységet?)

6. „Tegyük szívünkre a kezünket!” – milliónyi kellemes, hasznos, jónak nevezhető következménye is van ám annak, hogy nincs annyira hideg, például rengeteg energia megspórolható azáltal, hogy kevesebbet kell fűteni… egyébként is: ebben a témában különböző érdekcsoportok és a mindent eltúlzó média fogságában leledzik az emberiség java. Agymosás történik… Szóval, valójában nincs ám olyan nagyon nagy baj! Ráérünk…

Jut eszembe, érdekcsoportok.

Ki másnak volt – így vagy úgy – a vendége a sok-sok tízezer klímaaktivista, CEO, herceg, gróf, politikus, kétkedő és kritikus? Ki rendezte a megannyi VIP-es díszebédet, díszvacsorát, egyéb partit, kinek köszönhetők a sivatagi dzsipes és helikopteres műsziget-néző túrák?

Dubai nemzeti olajvállalatának.

A világ egyik legnagyobb szénhidrogén-kitermelőjének, -feldolgozójának, melynek idei – a korábbi évekhez képest kétségtelenül tetemesen szerényebb – tiszta haszna mintegy 12 milliárd dollár. A vállalat elnökét, Al-Jaber szultánt – ki mást? – megválasztották a konferencia elnökének. A „kongresszus-shownak”, melyet azért hívtak össze, hogy hadat üzenjenek a szénhidrogéneknek: hogy azokat – az ez alkalomból a globális közbeszéd legdivatosabbá tett szóösszetételét alkalmazva – phase out-olják (kiirtsák). A konferencia elnöke (a Föld egyik leghatalmasabb szénhidrogén-centrikus intézményének vezére) azonban kijelentette:

A. A „phase out” követelése nulla tudományosságra alapszik.

B. Ha mindenáron és sürgősen „phase outolni” akarják a fossziliseket (akik ezt akarják), akkor az emberiség ősemberi körülmények közé süllyed, barlangokban lesz kénytelen élni (már megint).

A szultán érvelése nemcsak frappánsnak, hanem hatékonynak is bizonyult. Egyrészt – szavak szintjén – össze-vissza támadták ugyan, de a csúcs-csúcskonferencia végére mégiscsak sikerült „phase out-olni a phase-out-ot” (mint a konferencia célját jelölő kifejezést).

Helyette mostantól a játék neve: a phase down (lejjebb nyomás, leválás, nem pedig kiűzés, pláne nem elátkozás).

Annál is kevésbé reális kiűzetésről, szénhidrogén-irtásról komolyan szólani e tárgyban, minthogy a világ pillanatnyilag legnagyobb termelője, az Egyesült Államok 2023-ban több nyersolajat és gázt hozott a felszínre, mint valaha is korábban. A további óriások, Oroszország, Szaúd-Arábia kicsit visszafogja magát ugyan, de kizárólag azért, hogy nehogy már az amerikaiak – az egyre olcsóbban kitermelhető kéreggázuk és LNG-jük révén és több más okból – túlzottan lenyomhassák a világpiaci árakat. Az arab és orosz szénhidrogén közben továbbra is él és virul, Irán és Oroszország egyre ügyesebben játssza ki a politikai okokból elhatározott nemzetközi embargókat. A latin-amerikai olajból tengert lehet rekeszteni.

Különben is: az eddig szankcionált Venezuelában (ahol a legnagyobbak a tartalékok) már amerikaiak, kínaiak, törökök egymással versengve teszik rendbe a Maduro által tönkretett olajipart (tartósítva ezzel Maduro hatalmát. Hurrá!).

És ne feledjük: a 2023-as esztendőben a világ kormányai, államai, pénzügyi intézményei – összességében – hétezer milliárd dollárral támogatták, szubvencionálták a szénhidrogének 1. felszínre hozását, 2. feldolgozását, 3. forgalmazását, 4. megvásárlását.

Dubaiban máskülönben a fosszilisekkel való leszámolást hirdetők és sürgetők – nagyon helyesen – a szebb, egészségesebb, szennyezéstől mentesített jövőre szegezték a tekintetüket. Abba a jövőbe néztek, amiben – nem megalapozatlannak tűnő elvárások, prognózisok szerint – a munka dandárja már nem az esendő és szennyező emberre, hanem a Mesterséges Intelligenciára vár.

Ez jó hír a jövőből. A rossz viszont az, hogy – most úgy tűnhet – az MI (AI)-nál energiaszomjasabb teremtényt még nem hordott a hátán a Föld.

A UCLA (Kaliforniai Egyetem) Shaolei Ren professzor vezette matematikus csapatának számítása szerint az úgynevezett generatív mesterséges Intelligenciának fél liter vízre van szüksége ahhoz, hogy 10-50 kérdést megválaszoljon (helytől függően). Gondoljunk bele: naponta, világszerte hány százezer vagy tán hány millió kérdést vetnek oda – mondjuk – egyedül a ChatGPT-nek?  

Közben a Microsoft nyilvánosságra hozta, hogy egymaga egyetlen esztendőben, tudniillik 2022-ben, csaknem hét és fél milliárd liter vizet „vett magához”. Annyit, amennyivel tele tölthető két és fél ezer „olimpiai” uszoda. A Google vízfogyasztása? A 2022-es adatok szerint 5,6 milliárd gallon (kb. huszonkét milliárd liter).

És mégis! Le a szénhidrogénnel, fel a vízzel!

A vízzel, amiből – nagyon relatíve – kevesebb áll a rendelkezésre, mint szénhidrogénből. Nota bene: a víz megújítható, de a klímaváltozás, a felmelegedés – függetlenül attól, hogy azt az az ember okozza-e vagy napfolt-tevékenység, esetleg kozmikus sugárzás –, a Föld víz ellátása roppant megbízhatatlannak, befolyásolhatatlannak tetszik, még ha a szennyvizet egyre inkább tudja az ember „tisztára mosni”, a tengervizet pedig sótalanítani. Gigantikus termőföldek száradnak ki azonban rendületlenül. Ezt látjuk ez év végén.

A folyamatok rosszat sejtetnek. Nem csak klíma- és vízügyben. Mindenben.

2023 eleve rosszat sejtet előre. Szerintem. 

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.