Lehet hosszú távon együtt dolgozni a 35 évnél fiatalabbakkal? Vagy éppen az X generáció röghöz kötött gondolkodása szürreális? Hol az igazság?
Ez a téma nagyon érdekes és igencsak aktuális. Az elmúlt időszakban a top menedzser ügyfeleim körében egyre gyakrabban kerül elő beszélgetéstémaként, hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni az Y generációval (azaz az 1981-1995 között születettekkel). Több komoly méretű kkv tulajdonosától hallottam (egymástól függetlenül), hogy az elmúlt néhány év sorozatos kudarcos próbálkozásai után eldöntötték, hogy 35 év alatti munkavállalót egyszerűen nem vesznek fel a cégbe. Mert nem maradnak hosszú távon, nem tudnak azonosulni a céggel, mindent akarnak és eszükbe sem jut, hogy ezért konzisztensen tenni is kellene stb.
Szintén többektől hallom, hogy érthetetlen számukra az Y generáció gondolkodása a vállalati célokról. Úgy tűnik, mintha a profitcélokat háttérbe sorolnák, sőt egyenesen fafejűségnek tartják, hogy a vállalat elsődleges és fő célja a profit. Ez meg persze egy klasszikus alapító menedzsert kikészít.
Sokan azt gondolják, hogy az Y generáció jelentős része vagy evolúciós okokból „kipusztul”, vagy jó pár pofon után kiégnek a világmegváltó célok és beállnak a sorba.
Különösen érdekes számomra, hogy a „világmegváltó” célokat maga elé kitűző fiatal generáció, a világmegváltó gondolatok start-upokkal édesített, forrásbőséges környezete ellenére még mindig kevésbé vállalkozik, mint az őt megelőző X generáció (az 1960-1980 közötti születésűek). Egy 2017-ben készült statisztika éppen azt mutatja, hogy Magyarországon még mindig az X generáció alapította a vállalkozások 51 százalékát, miközben az Y generáció csupán 31%-át jegyzi a friss cégalapításoknak. Ezzel állományi szinten az Y generáció csupán a magyar cégek 13 százalékát birtokolja. Persze a sok-sok cégalapításnak az X generáció oldalán egy sor más oka is lehet, de az eltérés a számosságban mégis jelentős. És azt a tényt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az X generáció 10 évvel ezelőtt (amikor ők voltak a mai Y generációval megegyező életkorban) a friss cégek 45 százalékát alapította, jóval többet, mint az Y generáció ma.
A Deloitte tanulmánya – amiből remek cikket írt a Forbes – megerősíti az ügyfeleimmel folytatott beszélgetéseket. Sőt, azt az ijesztő eredményt is mutatja, hogy a Z generáció (1996-2014 közötti születésűek) egy fokkal talán még az X-nél is messzebbre rugaszkodott az X-ek „röghöz kötött”, szigorúan opportunista, piacgazdasági gondolkodásától. Vegyük azért figyelembe, hogy a Z generáció oldalán igencsak kicsi a minta, az X generáció oldalán pedig nagyon eltolódott a pusztán alapfokú képzettséggel rendelkezők felé. Vagyis erősen kérdéses, hogy a felmérés eredménye mennyire reprezentálja jól például a fehérgalléros Y és Z generáció gondolkodásmódját, de az eredmények ezzel együtt is említésre méltók.
Számomra ez csak azt vetíti előre, hogy az egyre csökkenő munkanélküliségben, a romló oktatási rendszerrel és a földtől elrugaszkodottnak tűnő (vagy ténylegesen az) elvárásokkal rendelkező friss generáció nehezen fog beilleszkedni a munkahelyekre. Miközben nőni fog a tárgyalóereje és keresettsége a régi vágásúan gondolkodó, dolgozni vágyó Y és Z generációsoknak. A munkahelyeknek pedig érdemes lesz elgondolkodniuk azon, hogy hogyan tudnak (egyáltalán akarnak-e) alternatív célkora fókuszálni, úgy mint a vállalati kultúra sokszínűsége, a profitcélokon túl például a társadalmi felelősségvállalás és nem utolsósorban a távmunka és a szabadabb munkaidőbeosztás feltételeinek megteremtése.
Hosszú távon és széles körben biztosan nem működik az a modell, ahol 35 év alattiakat nem vesznek fel, de az sem lehet életképes, hogy egy friss pályakezdő az első hónaptól csak akkor lesz elégedett, ha minden egyes feladatával megváltja a világot és lehetőleg mindezt rugalmas munkaidőben és otthonról, jó sok fizetésért, komolyabb profitelvárás nélkül.
Az alapító menedzserek helyét pedig idővel át fogja/kell vegye a következő generáció, akik már sokkal inkább az X vége Y eleje/közepéből kerülnek majd ki, és mint ilyen, elvileg jobban értik majd a friss generációt. Az elvileget csak azért írom, mert jómagam is az Y elejéből származom, de már én is érzem a generációs szakadékot, az Y eleje, vége és a Z generáció között. Mindenesetre izgalmas kérdés ez, mindenképpen érdemes lesz foglalkozni vele, hiszen mégis csak ők termelik majd a jövő GDP-jének nagy részét, nagyon nem mindegy, hogy hogyan tudjuk őket megérteni és meggyőzni arról, hogy egy magánvállalat elsődlegesen mégis csak azért jön létre, hogy profitot termeljen. Persze az is lehet, hogy majd ők győznek meg minket ennek ellenkezőjéről, bár őszintén szólva erre azért kisebb esélyt látok…
Archívumunkból (2018)