Modern világunkban, annak egyre komplexebb volta mellett is hatnak az egyszerű összefüggések, érvényesülnek a logikai láncok. A fenntarthatósághoz is több gondolati sor kapcsolódik, egy irányba mutatnak, egyre nehezebb nem észrevenni ezeket, mégis valahol megszakítjuk ezeket. Nézzük meg, mely következményeket igyekszünk úgy orvosolni, hogy szorosan becsukjuk a szemünket!
Függünk a természettől
Nincs helyettesítő természet, nem vehetünk másikat, nem kérhetünk kevésbé szennyezettet, nem érvényesíthetjük a garanciális jogainkat egy ellenállóbb környezetért, nem perelhetünk újért, egyetlen kipusztult faj sem éled újra három reklám megtekintésétől. Ami van, azt kell olyan állapotban megőrizni, azt kel úgy élni hagyni, hogy mi is megfelelő biztonságban, tervezhetően, a technológiai és társadalmi lehetőségeinket megőrizve éljünk benne. Ha bármilyen okból nem vigyázunk a természeti környezetünkre, a saját jólétünket, életminőségünket, életkilátásunkat romboljuk.
Globális hatású faj vagyunk
Az emberi faj elterjedtsége a legnagyobb a világon, emellett összekötjük magunkat kereskedelemmel, túrizmussal, világhálóval, közösségi médiával, szabványosítással. Mindezt kiegészíti a környezetünk a nagy szállító rendszerekkel, légköri és óceáni áramlatokkal, vándorló madarakkal. Összeadódik minden, amit kiengedünk a környezetünkbe, amit teszünk, amit fogyasztunk, amit pazarolunk, körbeér a Földön a gazdaságunk, a tevékenységünk. Nagyon erősen függünk egymástól, külön-külön elveszünk, ha szabadulunk a biztonságot adó hálókból. Nem vonhatjuk ki magunkat a hatások alól, nem bújhatunk biztonságos menedékbe. Ha lokálisan nem is romboljuk a környezetünket, a globális hatások miatt az sem jelent védettséget.
A kereslet megteremti a kínálatot
Az üzleti modellek jelentős része a környezeti erőforrások erőteljes használatán alapul, emellett kevés az olyan gazdasági tevékenység, amely ne járna erős környezeti erőforrás felhasználással vagy környezetrombolással. A környezetünk erőforrásainak használatára mindenkinek van joga, különösen, ha ehhez fel tud mutatni fogyasztói érdeket, például áru vagy szolgáltatás kínálatát elérhető áron. Ezen felül a környezet használata vagy rombolása sok esetben közvetett vagy nem elég látványos ahhoz, hogy elérje az ingerküszöbünket. A környezetünk védelmének felelőssége sokkal kevesebb szervezetre hárul, a szabályozó hatóságok leginkább általános jelleggel vagy határértékekkel szabályoznak egyes részterületeket, az engedélyező hatóságoknak pedig technológiailag is korlátozott az eszköztára az általuk engedélyezett tevékenységek ellenőrzésére.
További korlátozást jelentenek az államhatárok, miközben a környezetünk átnyúlik a határokon, ahogy a tevékenységünk hatása is. Az állam ellátási kötelezettsége, a vállalkozás szabadságának biztosítása nem teszi lehetővé, hogy csak a környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontokat vegye figyelembe vagy túl nagy súlyt helyezzen azokra. Amire van kereslet, arra lesz kínálat is, ez általánosan és széleskörűen elfogadott felhatalmazást ad a természeti erőforrások használatára. Amire kicsi a kereslet, arra nem lesz üzleti alapon kínálat. A nem üzleti alapon szerveződő tevékenységnek sokkal kisebb az érdekérvényesítő képessége az üzleti alapon szerveződőknél.
Késleltetett hatás
A természeti környezetünk hatalmas mérete miatt az emberi eredetű hatások késleltetve jelentkeznek. Elválik egymástól a környezetromboláson alapuló és erős erőforrás igényű tevékenységek eredményét élvezők és a következményeket elszenvedők csoportja, térben és időben, sokszor generációsan egyaránt. Az exponenciálisan növekvő emberi kibocsátás és környezetpusztítás jókora késleltetéssel, de gyorsuló környezeti változást eredményez, átbillenési pontokkal, amelyeken ha átlépünk, hirtelen nagyságrendekkel rosszabb helyzetben találjuk magunkat. A
mikor a környezetünk által biztosított szolgáltatások színvonala túl mélyre esik, és üzletileg sem lesz megérő a kihasználásuk, akkor a késleltetett hatás miatt már késő lesz változtatni a jól bevált és jövedelmező tevékenységeinken. Ahogy az infrastruktúrát sem fogjuk tudni elég gyorsan az egyre inkább változó környezetünkhöz igazítani. Minél később fogunk bele, annál inkább gyorsulva emelkedő költségek mellett tudjuk az exponenciálisan növekvő környezeti rombolást visszacsinálni, a szennyezést eltakarítani.
Kétirányú utak
A fenntarthatatlan gazdasági és társadalmi folyamatokhoz sokan hozzájárulunk. Nem kell magyaráznunk, ha kényelmet szolgáló, megfizethető, reklámokban sűrűn látott, mindenki által igénybe vett szolgáltatást vagy árut állítunk elő vagy vásárolunk. Tudunk összetett és részletesen szabályozott világeseményeket szervezni, a Nemzetközi Futballszövetségnek 211 – az egységes szabályokat elfogadó – tagországa van, csevegésbe tudunk elegyedni a világ másik végén lévő emberekkel, csak a befogadóképességünk szab határt a hírfogyasztásunknak, rendelhetünk szinte bárhonnan bármikor bármit, élőben követhetünk rengeteg eseményt a világhálón keresztül, a Föld minden zuga turistacélpont lett. Miközben a környezeti erőforrásokkal takarékoskodás, a természeti környezetünk megóvása, a szennyezés, a szemét eltakarítása ugyanúgy összeadódik, ezeknek nagyságrendekkel kisebb a hatása, mint a túlfogyasztásnak és a környezetrombolásnak.
A különbség a szervezettségben, a méretgazdaságosságban van. A természet kihasználásánál az üzleti érdek érvényesül, megéri kommunikációs csatornákat, logisztikai láncokat, információs szupersztrádát létrehozni, méretet növelni, befektetni, kockázatot vállalni. A megóvásnál és a helyreállításnál a lehetőségek, a csatornák, a kapcsolatok és az utak ugyanúgy a rendelkezésünkre állnak, csak nem kifizetődő használni, bővíteni ezeket, és a sokszor időt, energiát és pénzt igénylő szervezést sem könnyű elkezdeni és folytatni, mivel nem hozzák a pénzt, hanem viszik. Nem beszélhetünk profitról az esetek túlnyomó többségében, sokkal inkább aktuálisan értelmetlennek tűnő kiadásról van szó, olyan befektetésről, aminek a hasznát a következő generációk fogják élvezni. Hátráltató tényező, hogy az üzleti szempont sokkal nagyobb érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, mint a fenntarthatóság. Emellett rombolni nagyságrendekkel könnyebb és gyorsabb, mint építeni.
Kényes egyensúlyok
Az élő természetben egészen ritka a statikus állapot, a fenntarthatósághoz a dinamikus egyensúly áll a legközelebb. A túlzott emberi beavatkozással ismétlődően felborítjuk a lokális és globális környezeti rendszerek egyensúlyait. Nincs olyan választásunk, hogy csinálunk mindent ugyanúgy, ahogy eddig, és akkor nem romlik tovább a természeti környezetünk állapota. Nem tudunk semlegesek maradni. Az elmúlt évtizedekben a kibocsátásaink és a környezetrombolásunk növekedési ütemének a gyorsulása volt az, ami állandó. Nehezíti az egyensúlyok elérését, hogy a környezetterhelés és -szennyezés kumulatív, emiatt a hosszú távú egyensúlyra is figyelnünk kell.
Önmagában a logikai láncok megszakadása nem jelent nagyobb problémát, mint amikor úgy hajtunk át a kereszteződésben a narancssárga jelzésen, hogy nem zavarunk vagy veszélyeztetünk senkit. A gondjainkat az okozza, hogy nem megfelelően alkalmazkodunk, a természeti környezetünk szempontja egy sok ismeretlenes tényező a sok jól kiszámítható között, amelynek a hatásai szinte biztosan nem közvetlenül rajtunk csapódnak le. A többi, főleg gazdasági és szabályozási tényezővel szemben az üzleti logika itt nem érvényesül, a környezetünknek nem tudunk fizetni cserébe a használatért, vagy hogy újuljon meg magától, vagy kárpótolni az elszenvedett károsodásért, a környezetünk állapotát vagy annak változását nem tudjuk elkönyvelni, nem kapunk áfás számlát.
Mégis egyre közelebb van az idő, amikor választani kell a jelenbeli és a jövőbeli üzleti érdekünk, az üzleti érdekünk és a fenntarthatóság, majd az üzleti érdekünk és a fennmaradásunk között. Az érezhetően megváltozott környezeti feltételekhez való alkalmazkodáshoz szükséges infrastruktúra átalakítással már most lemaradásban vagyunk. Nehezen eltalálható mozgó célpontot jelent az az állapotot, amihez alkalmazkodni tervezünk. Az üzleti logika, amelyet szigorúan követünk, kényszerpályára visz minket. Minél előbb és minél többen választjuk a fenntarthatóságot, annál nagyobb marad a választási szabadságunk.
A cikk szerzője Major Imre, író, közgazdász
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.