Luxusórák – státuszszimbólum vagy befektetés?

A svájci óraipari “Szentháromság” márkáinak legkeresettebb modelljei több százezres, akár milliós áron forognak – és ezt sok ember meglepetésére nem forintban kell érteni. Két évvel ezelőtt írtunk arról, hogy a luxusórákra egyre inkább érdemes befektetési eszközként tekinteni. Nézzük meg, hogyan változott azóta a piacuk!

Fontosnak tartom előre leszögezni, hogy jelen cikkben csupán az órák másodlagos piaci árait vizsgáljuk, nem a kiskereskedelmi – „bolti” – árhoz képest elérhető profitot.

Azért is, mivel a cikkemben előkerülő márkáknak a modelljeire, mint például egy Rolex Submariner-re vagy Daytona-ra sokszor akár éveket is kell várnunk, hogy megkaphassuk. Ezért is lett ezeknek az óráknak egy hatalmas és nagyon aktív másodlagos piaca, ahol a szűkös kínálat és az óriási kereslet hatására akár a kiskereskedelmi ár többszörösén is foroghatnak ezek a modellek. Így több értelme van a piaci árait tekinteni ezeknek az óráknak, mivel a felkapott modellekhez nagy eséllyel csupán másodkézből juthatunk hozzá.


Vessünk is egy pillantást a piac teljesítményére 2021 januárja óta!

A WatchCharts összeállított egy másodlagos piaci indexet, amely a tranzakciók értéke alapján a 10 legnépszerűbb luxusóramárkából származó 60 óra átlagos piaci árát mutatja, amerikai dollárban. Ahogy a grafikonon láthatjuk, egy nagyon erős emelkedést tapasztalhattunk az árakban egészen 2022 márciusáig, amikor ugyanis egy hasonlóan gyors zuhanás kezdődött meg a másodlagos piacon. Jelenleg kicsivel 30 ezer dollár fölött áll az index értéke, amely 2021 januárjától nézve körülbelül 5 ezer dolláros növekedés. Ez hozzávetőleg 7 százalékos évesített hozamnak felel meg.

Mely gyártók kínálják a legjobb befektetési lehetőséget?

Először is nézzük meg a svájci óraipar legnagyobb márkáit, amelyek a legnagyobb összegben értékesítettek órákat 2022-ben.

A Morgan Stanley és a LuxConsult közös kutatásából láthatjuk, hogy a 10 legnagyobb forgalmú márka összesen 23 milliárd svájci frankos forgalmat generált tavaly. Ezen belül is első helyen a talán legismertebb luxusóramárka, a Rolex állt.

A kultikus gyártónak egymagában sikerült 9,3 milliárd frank összegben értékesítenie, amivel a svájci luxusórapiac 29 százalékát tette ki. Ezt összesen körülbelül 1,2 millió modell eladásával teljesítették.


Tehát ezek a számok (is) azt igazolják, hogy jelenleg a Rolex a legkeresettebb óramárka. Azonban ez mennyire tükröződik vissza az órák másodlagos piacán?


A fenti márkákhoz is létrehozott a WatchCharts másodlagos piac indexeket, amelyek segítségével megnézhetjük, hogy átlagosan hogyan teljesítettek ezeknek az óráik.

Egyedül a Richard Mille-t nem követik, feltehetőleg a többihez viszonyított sokkal alacsonyabb számú tranzakció miatt, ezért ezeket az órákat mi sem tudtuk elemezni. Helyette a 11-ik helyen szereplő Tissot márka indexét vettük be az elemzésünkbe.

Az említett márkák évesített hozama átlagosan 8 százalékra jött ki. azonban tekintsük meg ezeknek az évesített hozamoknak a megoszlását. Láthatjuk, hogy a márkák több mint fele átlagosan mindössze 0 és 5 százalék közötti hozamot tudott produkálni és csupán 3 márkának sikerült 10 százalék fölötti hozamot elérnie a WatchCharts által követett időszakban.

A legkeresettebb Rolex biztosan az erős hozamos márkák között van, gondolnánk… azonban a gyártónak az elmúlt 5 évben csupán 9 százalékos évesített hozamot sikerült elérnie.


De akkor vajon mely márkáknak sikerült kiemelkedően teljesíteni?


Ahogy bevezetőmben is említettem, a svájci óraiparnak van egy “Szentháromság”-nak becézett hármasa. A triumvirátus tagjai a Patek Philippe, Audemars Piguet és a Vacheron Constantin. Ezek a márkák rendelkeznek az egyik legnagyobb történelemmel és testesítik meg a svájci óragyártás koronaékszereit.

Ezeknek a márkáknak is sikerült elérnie a legnagyobb évesített hozamot a másodlagos piacon a WatchChartson elérhető időszakban. Közülük is a Patek Philippe óráinak sikerült átlagosan a legmagasabb, több mint 21 százalékos évesített hozamot elérnie. Az előzőhez nagyon közeli, több mint 19 százalékos évesített hozamot értek el átlagosan az Audemars Piguet órái, a Vacheron Constantin-modellek pedig átlagosan 15 százalékot.


A számok kapcsán fontos megjegyezni, hogy ezek az indexek – mint egy tőzsdeindex is – több különböző modellből állnak össze, tehát nem jelentik azt, hogy egy márkának mindegyik modellje garantáltan ennyivel emelkedett, csupán egy jó megközelítő értéket ad az átlagos növekedésüknek.

Továbbá mindegyik óramárkának van általában egy kiemelt modellcsaládja, amelyre a legmagasabb a kereslet a piacon és ezek lesznek a legnagyobb eséllyel jó befektetések is. Ez a Rolex-nek a Daytona, amelyről cikkünk is született korábban, a Patek Philippenek a Nautilus, az Audemars Piguet-nek a Royal Oak, a Vacheron Constantin-nak pedig az Overseas. Az utóbbi háromnak a “legegyszerűbb”, acél tokos és kék számlapos verzióinak lentebb láthatóak a másodlagos piaci teljesítményei az elmúlt 3 évből.

A WatchAnalytics egy másik, a luxusórák másodlagos piacát követő oldal, amely felállított egy listát az elmúlt három évben legjobb hozamot elérő órákról. A listán az első 5 hely mindegyikén egy Audemars Piguet Royal Oak állt, 200 és 250 százalék közötti hozamot produkálva, amely évesített hozamként több mint 40 százalékot jelent mindegyik modellnél. Ebből is látszódik, hogy milyen fontos az alapos kutatás a konkrét modell kiválasztása előtt, hogy a legjobb eredményeket érhessük el a befektetésünkkel.

A befektetésnél nincs helye érzelmeknek. Itt is így van?

Sokan kérdőjelezik meg a luxusórákat, mint befektetési eszközöket és több vita szokott kialakulni ebben a témában. Teljesen érthető, ha valaki nem tud ezekre befektetésként tekinteni. Az átlagember egész életében összesen egy órát vásárol és addig hordja, amíg az le nem esik róla.

Egy órát akkor tudunk legtöbbször valóban befektetésként kezelni, ha már van egy attól független kollekciónk. Az órákhoz általában igen magas érzelmi értéket kötünk, és a legtöbben például egy Rolex órát csak egy nagyobb esemény alkalmából vesznek, mint például házasság vagy egy gyermek születése. Az ilyen órákat, ha akár egy ritka és nagyon sokat érő modellről is beszélünk, normál esetben sosem adnánk el.

Azonban az, hogy ez az eszköz igazából befektetési szempontból is megállja a helyét, legitimálja valamennyire azt, hogy – mondjuk ki, – egy manapság már funkcióját tekintve fölösleges tárgyra ekkora pénzösszeget adjunk ki. Már csak a gondolata annak, hogy valaki egy autó vagy akár lakás árát hordja a csuklóján, meglehetősen abszurd.

Mindezek mellett, ha az embernek már van néhány órája, amelyek kielégítik a szükségleteit ezen a téren, sokkal könnyebben tud a többi órájára már eszközként tekinteni, mivel ezeknek a jelentősége és érzelmi értéke is csökken. Ebben az esetben pedig azt láthatjuk, hogy egy érdekes alternatív befektetési opciót kínál a luxusórák piaca.