Mostanában több olvasói kérdést is kaptunk a magyar kamatok alakulása, a “többes kamatrendszer” káros hatásai, illetve az állampapír-befektetésekben rejlő lehetőségek és kockázatok kapcsán. Bejegyzésünkben Móricz Dániel, a HOLD Alapkezelő befektetési igazgatója válaszol.
Tavaly ősszel a magas infláció letörése, de leginkább a forinttal kapcsolatos bizalom helyreállítása érdekében az MNB drasztikus kamatemelésre kényszerült, az effektív kamatlábat 18 százalékra emelte. Ennek a kamatszintnek a tartós fennmaradása egyértelműen jelentős gazdaságlassító tényező, így a növekedést támogatandó a kormány számos intézkedéssel próbálta és próbálja most is elérni, hogy csak egy nagyon szűk szegmens (döntően a forint piacán megjelenő szereplők) számára legyen ilyen magas a kamat, a gazdaság nagy részébe ez kevésbé szivárogjon át. Az intézkedéseknek köszönhetően a vállalatok többsége, a lakossági hitelfelvevők, de a megtakarítók jelentős része is jóval alacsonyabb kamatszinttel találkozik.
Ez a többes kamatrendszer azonban káros. A gazdasági döntéshozók közül sokan – ahelyett, hogy az alaptevékenységükre koncentrálnának – abba ölnek energiákat, hogy miképpen lehet kihasználni az eltérő kamatszintekből adódó lehetőségeket. Ez teljesen érthető, emberi magatartás, különösen olyan helyzetben, amikor az ebből a helyzetből szerezhető potenciális előnyök jelentősek. A kormány természetesen próbál újabb és újabb intézkedésekkel gátat szabni ezeknek, de a szabályozás egyre bonyolultabbá és komplexebbé válik. Sőt, egyre kiszámíthatatlanabbá is, a folyamatból inkább csak az irány látszik: a jegybank (egyelőre) szigorú monetáris politikát kíván folytatni, míg a kormányoldal élénkíteni akarja a gazdaságot és tompítani a szigorú monetáris politika gazdaságlassító hatásait.
A gyakran változó szabályozási környezetben tehát egyre nőnek a többes kamatrendszerből adódó lehetőségek mellé társuló kockázatok. Így például kérdéses, hogy a lakossági állampapírok jelenlegi, gyakorlatilag korlátlan összegű és nem túl nagy költségű azonnali visszaválthatósága megmarad-e. Erről a kockázatról többek között Soós Péter kollégánk is írt a HOLDBLOG-on.
Személyes véleményem, hogy a lakossági állampapírok visszaválthatóságát jelentősen korlátozó intézkedésre nem valószínű, hogy sor kerül a közeljövőben, tudniillik az az egyre nagyobb számú lakossági állampapírbefektetők körében pánikot, akár komolyabb forintgyengülést is okozna.
Mindazonáltal nem lenne meglepő, ha 1,5-2 év múlva az Államkincstár által jegyzett vételi (azaz visszaváltási) árfolyamok romolnának valamelyest és/vagy az egy napon visszaadható maximális összegben is korlátozás történne.
Különösen akkor, ha azok az adott helyzetben már kevésbé lennének vonzóak más alacsony kockázatú befektetési lehetőségekhez képest. Tehát a visszaváltási feltételek esetleges rontása mögött nem feltétlenül a költségvetési hiány mérséklése húzódna meg, hanem például az infláció csökkenése vagy a magyar hozamfelárak és vagy az ígért reálkamatok emelkedése, amelyek relatíve leértékelnék a jelenlegi lakossági állampapírokat.
Az ÁKK stratégiai célja a lakossági állampapír befektetők számának növelése, tehát az ÁKK szeretné csökkenteni a befektetők koncentrációját, és vélhetően a kisebb összegben befektetők irányába fog inkább engedményeket tenni, illetve a nagyobb befektetőknek kevésbé kedvezni, ha erre valamilyen oknál fogva szükség lenne.
Visszatérve a kiinduló gondolatra, a többes kamatrendszerből adódó gazdasági hátrányok és makroszintű többletköltség megszüntetésének legegyszerűbb módja az, ha a sok kamatszint konvergál egymáshoz. Jó hír, hogy ez a folyamat megindult és az infláció második félévi várható látványos csökkenésével, valamint a forint jelenlegi erős szintjének köszönhetően tovább folytatódhat. Van tehát jelentős tér az MNB effektív kamatlábának csökkentésére a következő fél-egy évben. Nem lenne meglepő, ha egy éven belül az (akkor már várhatóan effektív kamatlábként is funkcionáló) alapkamat 10 százalék alá csökkenne. (A piac is ezzel a forgatókönnyvel számol, ez látszik az állampapír- és a határidős bankközi kamatpiacon is.) Az inflációt valószínűleg 10 százalék környékére egyszerűbb azonban lenyomni, mint onnan a jegybank célsávjába tartósan visszaszorítani.
Személy szerint én arra számítok, hogy a magyar infláció – a gazdasági lassulás ellenére – nem tud nagyon alacsony szintre süllyedni, beragadhat az 5-10 százalékos tartományban (mint az történt a pénzügyi válságot megelőző években az ezredfordulót követően). Ehhez a pénzromlási ütemhez – különösen egy olyan környezetben, ahol a korábbiakhoz képest a nagy gazdasági övezetekben (eurózóna, USA) is magasabb a nominális és reálkamatszint – legalább hasonló mértékű kamatok társulnak, ami azt jelenti, hogy 7-8-10 százalékig ugyan le lehet vinni a hazai rövid kamatokat, de az alá tartósan nem.
Ez a kamatszint még mindig igen magas a többi kelet-közép-európai ország várható (vagy akár jelenlegi 6-7-8 százalékos) kamatszintjéhez képest, de sajnos Magyarországnak a nagyobb állami beavatkozásból adódó magasabb infláció, valamint az EU-s pénzeket övező bizonytalanság (vagy azok biztos kimaradása) következtében magasabb kamatfelárat kell majd fizetnie.
JOGI NYILATKOZAT
A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.