…csak hát egyik veszélyesebb, mint a másik. Az orosz kártya is megjátszható.
A magyar forint csak csekély valószínűséggel süllyed a következő hetekben eddigi történelmi mélypontja alá, a piacok nagyon nagy esélyt adnak ugyanis az IMF-fel való gyors megállapodásnak. Az hold.hu/holdblog-nak adott interjúban a feltörekvő piacokra, főként Oroszországra szakosodott legnagyobb befektetési bank, a Renaissance Capital vezér-közgazdásza, fő stratégája megpendíti, hogy Moszkva és több orosz cég komoly mértékben beszállhat még Magyarország finanszírozásába, de ennek szerinte előfeltétele az IMF megállapodás. Charles Robertson szerint ugyanakkor, ha a magyarok mégis folytatják az Európai Unió és az IMF elvárásaival ellentétes politikájukat, akkor viszont magukkal fogják rántani az egész közép-európai térséget, ami így teljes egészében destabilizálódhat. Ha a budapesti kormány komolyan azt feltételezi, hogy nemzetközi spekulánsok támadásának áldozata, akkor ezt a legeredményesebben átlátható, következetes, kiszámítható gazdaságpolitikával verhetné vissza – véli a RC fő közgazdásza.
Zentai Péter: Néhány nappal ezelőtt azt mondta egy tévényilatkozatában, hogy nemcsak Magyarország destabilizálódhat, hanem Magyarország miatt lényegében az egész térségünk. Kifejtené, hogy érti ezt?
Charles Robertson: Ez a folyamat már kezdetét vette: megnőtt és lassan, de biztosan folyamatosan növekszik Ausztria kockázati felára. Az osztrák bankokkal szembeni nemzetközi piaci bizalmatlanság terebélyesedik. Mindeközben hasonló folyamat látszik beindulni Csehország és a cseh korona kapcsán. A fertőződés tagadhatatlan jelei már tapasztalhatóak.
Z. P. : Az osztrák pénzintézetek ügye a többi nyugati bank problematikájához is kötődhet, a cseh korona vagy a lengyel zloty, a román lej, akárcsak a magyar forint árfolyama az euróval kapcsolatos globális bizalmatlanság miatt egyébként is szélsőségesen mozog hónapok óta…Miért kellene most mindent a magyarokhoz kapcsolni?
C. R. : Igaza van, általában nem szabad mindezt a magyarokhoz kapcsolni, de itt és most szabad. Mert ez az igazság. E hónap elején olyan nyilatkozatok hangzottak el magyar döntéshozók részéről, olyasmit üzentek a pénzpiacoknak, hogy Magyarországnak szándékában áll leválni a nyugati struktúrákról, nem riad vissza az államcsődtől, Argentína útjára akarna lépni. Más szóval: nem is biztos, hogy megállapodást akar az IMF-fel, reális alternatívának tartja, hogy adósságainak egy részét nem fogja visszafizetni. Ebből a befektetők, a piaci szereplők túlnyomó többsége arra következtet, hogy elő kell készíteni a kivonulást a Magyarországon túlzott kitettséggel bíró bankokból és országokból. Az osztrák bankok e tekintetben a leginkább érintettek, ugyanakkor szintén rendkívül aktív a jelenlétük Csehországban és részben Lengyelországban. Ha most nagyon gyorsan nem tisztázódnának a dolgok Magyarország szándékai körül, tehát ha nincs nagyon gyors eredménnyel kecsegtető tárgyalás az IMF-fel, akkor a közép-európai térség bizony jó eséllyel destabilizálódik.
Z. P.: Argentína? Ezt velünk kapcsolatban szintén felvetette egy amerikai tévécsatornának a múlt héten adott interjújában. Kifejtené ezt is részletesebben?
C.R.: A párhuzamok nyilvánvalóak: Argentína a kilencszázkilencvenes években összekapott az IMF-fel, amellyel előzőleg meg kellett állapodnia, hogy elkerülje a fizetésképtelenséget. De az argentinok –mint kiderült – nem bírták, nem tudták és nem akarták már követni a Valutaalap hitelfeltételeit. Az argentin elnök és környezete diktátumként prezentálta saját közvéleménye és részben a külföld előtt mindazt, amit az IMF követelt az országtól, és jogos szabadságharcként kommunikálta, hogy nem hajlandó visszafizetni a kapott pénzek egy részét. Ami a magyar kormányt konkrétan megihlette az akkori argentin lépésekből, az a magánnyugdíjkasszák államosítása volt. A lefoglalt pénzeket az argentin vezetés szintén hiánycsökkentésre használta fel. Az ország bejelentette fizetésképtelenségét, az adósságait leértékelte, az argentin peso ára zuhanórepülésbe kezdett, a hitelezők pedig futhattak és futnak a mai napig is a pénzük után. Viszont az is tény, hogy meglepően rövid idővel az országtotális leértékelődését követően Argentína gazdasága félelmetes gyorsasággal növekedni kezdett. Ez a politika odahaza roppant nagy népszerűségre tett szert, az argentin GDP az utóbbi időben évente átlagosan 7-8-9 százalékkal erősödött, ugyanakkor továbbra is nagyon magas az infláció és a munkanélküliség. Ám ettől függetlenül az argentinoknak tetszik ez a politika. Ma nem csekély számú komoly – főként amerikai és brit – befektető elképzelhetőnek tartja, hogy a magyar kormány az argentin példát akarja lemásolni.
Z. P. : De hát Argentína mai viszonylagos jóléte a nyersanyagárak robbanásából származik, ez a hatalmas ország egy teljesen másfajta geopolitikai környezetben van…
C. R. : Ez utóbbi igaz, de nem szabad elfelejteni, hogy akárcsak 6-7 évvel ezelőtt is rendkívül alacsonyak voltak a nyersanyag-és mezőgazdasági árak. Szóval, a nyersanyag konjunktúrából Argentína nem profitálhatott még akkoriban. A 2002-ben bejelentett csődöt követően azonban – mint említettem – mégis meghökkentően rövid időn belül gyors növekedésnek indult az argentín nemzetgazdaság. Ez az út továbbra is nyitva áll Magyarország előtt. Ezt komolyan gondolom. Ám, ha ezt választják, annak beláthatatlanul súlyos gazdasági, társadalmi, politikai következményei lehetnek egész Európában, főként Magyarország közvetlen környezetében. Méregdrága ez az opció minden értelemben.
Z. P. : Némely nyugati politikai elemzők a „belarussz” lehetőséget is emlegetik a magyar kormány számára
C. R. : Nemrégiben jártam ott. A belarusz elnök éppen akkor Moszkvában tárgyalt, a külügyminiszter Pekingben, a parlamenti elnök Kazahsztánban, hogy mindezen országok támogatását megnyerje az ország, Belarussz finanszírozásához. Felajánlották, és azóta is ajánlgatják – főként keleti partnereknek – Belarussz legnagyobb és legjobban működő vállalatait. Most már minden értéküket eladnák külföldieknek, hogy tovább finanszírozhassák ezt a politikát. A szavakban folytatott függetlenségi küzdelmük páratlan függőségi helyzetbe sodorta őket. Az infláció immár 125 százalékra kúszott fel. Aki ezt az opciót reális alternatívaként veszi számításba, annak mindezt tudnia kell.
Z. P.: Belarusszban pedig igencsak erős az állam, minden döntés egy kézben összpontosul. Ezt azért mondom, mert közkeletű nézet, hogy a külföldi befektetők az erős kormányokat preferálják, ott érzik igazán biztonságban magukat, ahol a külföldi tőkét általában a tőkét diktatórikus államrend védelmezi.
C. R.: Akár közkeletű, akár nem az ilyesfajta gondolkodás, de tényszerűen csak az bizonyítható, hogy a nemzetközi működő tőke, továbbá a bankok, általában az intézményi befektetők körében kevésbé értékesek a diktatúrák, mint a szabad piaci alapon működő államok. Ez utóbbiaknak nyomon követhetően alacsonyabb a kockázati feláruk, mint a diktatúráké. Hiába sorolják fel az ellenérveket Kína, netán Szingapúr vagy Törökország kapcsán, ugyanis ezek az országok nem hagynak kétséget afelől, hogy a külföldi tőke biztonságban marad, másrészt Kína eleve külön tészta, harmadrészt mindannyian lassan, de biztosan egyre átláthatóbbá, egyre nyitottabbá válnak – társadalmi, politikai szempontból is.
Magyarország esetében ma már a befektetőket kevéssé érdekli, hogy erős-e vagy sem a parlamenti helyzete a kormánynak, ahogy az semkemény kézzel írányítanak-e vagy sem. Mert lehet a magyar kormány bármilyen erős, akkor is nyilvánvaló, hogy az IMF és az EU erősebb nála, csak ők adhatnak fedezetet, garanciát a befektetők számára, hogy ne vonuljanak ki teljesen a magyar piacról. Szerintem ezt a magyar döntéshozók tökéletesen értik, tudják. A megállapodás megszületésének ad most már a piac nagyobb esélyt. Mégpedig annak, hogy egy-két hónapon belül tető alá kerül a dokumentum.
Z. P. : Némely szakértők Törökország és Magyarország IMF-taktikája közé is vonnak párhuzamot…
C. R. : Látja, ez kétségtelenül reális párhuzam. A törökországi hatalom erős birtokosa, Erdogan miniszterelnök és környezete 2009-ben valóban olyasfajta kommunikációt folytatott, mint amit önöknél figyelhetünk meg az utóbbi néhány hónapban. A törökök valóban sikeresen húzták az időt azzal, hogy felváltva egyszer kétségeket, másszor optimizmust ébresztettek az EU partnerekben, Amerikában, az IMF-ben, a piaci szereplőkben megállapodási hajlandóságukkal kapcsolatban. Azért mertek játszani a külföldiek idegeivel illetve mertek taktikázni, mert feltételezték, hogy a globálisan gazdasági-pénzügyi válság időszakában előbb-utóbb már bármilyen feltételekkel, de mindenkinek abszolút érdekévé válik, hogy végre aláírásra kerüljön a megállapodás, hogy lenyugodjanak a piaci kedélyek. Nagyjából be is jött a számításuk, a török kormány feltételei messzemenően érvényesültek az IMF-fel kötött hitelmegállapodásban. Nem zárható ki, hogy a magyar kormány a törökhöz hasonló módon képzeli el a dolgot, gondolván arra, hogy egy ilyen európai válság idején a nyugati környezetnek kezd éppannyira érdekévé válni a megállapodás, mint Magyarországnak. Mégis a piacok most inkább a gyors megállapodásnak adnak nagyobb esélyt, ezért feltételezem – hacsak nem küldenek megint elbizonytalanító jelzéseket Budapestről -, hogy a forint nem merül az eddig történelmi mélypont, a 324 forintos euró árfolyam alá a következő hetekben.
Z. P. : Jelzem, szerintem ez utóbbit okosan gondolja a magyar kormány. Ön szerint?
C. R. : A tekintetben igen, hogy egyre súlyosabbá válnak a Magyarországtól független európai pénzügyi problémák. Objektíve Magyarország nem lenne egy fő probléma, a maguk gazdasági-pénzügyi helyzete ugyanis „istenes” Portugáliáéhoz, Görögországéhoz képest, illetőleg ahhoz képest, hogy Spanyolországban minden második huszonöt évnél fiatalabb polgár munkanélküli. Rendkívüli társadalmi feszültségek húzódnak meg egyes dél-európai országok gazdasági problémáinak mélyén, és ehhez társul még az európai bankok helyzete, amely egyre tragikusabbá válik. Ez utóbbit kellene most mindenekelőtt kezelni, de a magyar probléma ezt gátolja. Abban lehet, és kell reménykedni, hogy a következő hónapokban intézményesítetten erősödni fog az Európai Központi Bank, annak beavatkozási keretei kibővülnek. Nem várható azonban semmiképpen sem, hogy két-három éven belül meg tud oldódni a válság az EU-ban és az euró körül.
Z. P. : Miként értékeli, hogy a német kötvényeket még negatív kamat mellett is elkapkodják? Mit jelez ez?
C. R. : Ez hihetetlen, tényleg. Látszik immár, hogy mennyire zuhan a kockázatvállalási kedv a nagy befektetők körében, mennyire féltik a casht, a készpénzt. Hiszen a pénzalapok menedzserei az utóbbi időben oly sokszor megégették magukat, és egyszerűen nem engedik meg többé maguknak, hogy elveszítsék a kis- és nagy polgárok megtakarításait. A szinten tartásra törekednek minden áron. Korábban elképzelhetetlen volt, hiszen ellentmond minden józan logikának, hogy ha egy olasz vagy egy spanyol, vagy akár egy magyar államkötvény birtokában – euróban denomináltan – 10 százalék körüli hozamot kapok, akkor nem őket, hanem helyettük a nulla, vagy akár – mint most Németországban, illetőleg Svájcban – a negatív hozamot választom, hogy ezen országok papírjaikban tarthassam a pénzemet. Rendkívüli bizalmi válságról tanúskodik ez.
Z. P. : Ön Oroszország specialista is, legalábbis a Renaissance Capital ott az egyik legerősebb befektetési bankcsoport. Mit gondol, tud-e valamit tenni Oroszország az euró körüli válság megoldásáért, és tud-e valamit tenni Magyarország friss finanszírozása érdekében?
C. R. : Izgalmas felvetés. Európa egészét illetően az oroszok roppant óvatosak. Mert hát egyrészt ott van nekik az ötszáz milliárd eurónyi devizatartalékuk, másrészt ők sem engedhetik meg maguknak- és ez a jóval magasabb devizatartalékkal rendelkező kínaikra is elmondható -, hogy kockáztassák azt. Márpedig amíg nincs megnyugtató politikai válasz az EU-ban a függőben lévő intézményi reformokról, az ECB hatáskörének, beavatkozási lehetőségeinek drámai bővítéséről, amíg a dél-európai eurós államok felett lebeg a csőd lehetősége Damoklész kardjaként, addig Oroszország semmiképpen sem siethet nagy európozíciók kiépítésére. Ám Magyarországot illetően szerintem nyitottabbak. Láttuk az utóbbi egy-két esztendőben, ahogy az orosz állam és az orosz cégek vásárlásokba kezdtek Izlandon vagy Cipruson, miáltal hozzájárultak e kisebb országok pénzügyi stabilizálásának helyreállításához. Nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy az oroszok előbb-utóbb komoly érdeklődést fognak mutatni magyar vállalatok, illetőleg magyar papírok, kötvények iránt. Sőt, feltételezem, hogy mindennek a magyar kormány elébe is kíván menni. Szóval az orosz opció nyitva áll Magyarország előtt.
Z. P. No és mi van akkor, ha az oroszok, és általában a spekulánsok a magyar csődre játszanak? Hiszen ez esetben fillérekért juthatnának magyar vagyonokhoz. A kormányunk talán nem véletlenül beszél nemzetközi spekulánsok támadásáról…
C. R. : Engem mindig meglep, ha ilyesmit komoly, piaci ismeretekkel bíró emberektől hallok. Amit országok elleni spekulációnak neveznek, vélhetőleg létező jelenség, de az ezt űző pénzemberek elenyésző kisebbséget alkotnak, épp ezért hatás nélküliek. Egy politikailag, gazdaságilag stabil országot vagy annak devizáját képtelenség destabilizálni. Szándákosan gyengíteni sem lehet egy devizát, ha annak fundamentumai rendben vannak. Ha viszont nincsenek, akkor éppen emiatt menekülnek el belőle a befektetők. Épeszű befektető, más szóval a befektetők túlnyomó többsége nem hajlandó belemenni olyan játékba, hogy részt vegyen valaminek a tönkretételében. Hiszen annak beláthatatlan, hosszabb távú következményei lehetnek, amelyek miatt az ember mindenét elvesztheti, vagy legalábbis a többszörösét annak, mint amit a rombolással elért rövid távú nyereséggel csinált. Ha valaki Magyarországgal szemben mégis feltételez valamilyen nemzetközi spekulációs támadást, akkor az ellen a leghatékonyabb, a győzelmet jelentő ellencsapás a mindenkit meggyőző, átlátható, kiszámítható, a geopolitikai realitásokat figyelembe vevő gazdaságpolitikai és az ehhez kapcsolódó következetes hivatalos kommunikáció.