Harminc év alatt csaknem négyszeresére nőtt a BB tengely országainak autópálya-sűrűsége, de a fejlődés korántsem volt egyenletes. Magyarország az egyik legnagyobb felzárkózást produkálta: a hatodik helyről a harmadikra lépett elő. A régió autópálya-térképe nem múltbeli örökségekről, hanem nagyon is friss gazdaságpolitikai döntésekről mesél.
Az autópálya-hálózat sűrűsége azon mutatók közé tartozik, amelyek nem évszázados örökségeket, hanem viszonylag friss építési döntéseket tükröznek. A BB tengely országaiban – ellentétben a vasúthálózattal, amelynek alapjait több mint száz éve fektették le – az autópályák túlnyomó része az elmúlt három évtizedben épült.
A kép ennek megfelelően sokkal dinamikusabb: a térség átlagos autópálya-sűrűsége három évtized alatt csaknem négyszeresére nőtt, és a rangsor jelentősen átrendeződött.
Az itt használt mutató – tízezer négyzetkilométerenkénti autópálya-kilométer – azt jelzi, milyen sűrűn szövi át egy ország területét a gyorsforgalmi rendszer. Minél magasabb az érték, annál inkább összeköttetésben állnak egymással a gazdaság vérkeringését hordozó városok, ipari központok és logisztikai csomópontok.
1995-ben a BB tengely átlagos autópálya-sűrűsége mindössze 36,6 km/10.000 km² volt. Erre az időszakra több ország – különösen Románia és Lengyelország – még alig rendelkezett autópályával. Az első helyen Szlovénia állt 102 km/10.000 km²-rel, ami az ezt követő második helyezett másfélszerese volt. A két évtizeden át tartó építési hullám, amely a 2000-es években kapott igazi lendületet az európai uniós csatlakozásokkal és a kohéziós alapok megérkezésével, a térség képét alapjaiban formálta át.
A jelenlegi rangsor élén továbbra is Szlovénia áll, közel 306 km/10.000 km² értékkel – a pozíció a teljes vizsgált időszakban változatlan maradt. Mögötte Horvátország következik 242,6-tal, majd Magyarország 207,9-cel, Csehország 192,5-tel és Szlovákia 177,8-tal. Ez az öt ország alkotja a magasabb autópálya-sűrűségű mezőnyt, jóval a 131-es BB tengely átlag felett. Mögöttük Bulgária, Litvánia, Lengyelország, Észtország és Románia következik 49 és 77 közötti értékekkel – jelentősen elmaradva a régió élcsapatától.
Magyarországon nagy a fejlődés
A leglátványosabb felzárkózást Magyarország produkálta. A harminc évvel ezelőtti 36,7-es értékről 208-ra emelte autópálya-sűrűségét, ami több mint ötszörös növekedés. A rangsorban ez három helynyi javulást jelentett, a hatodik helyről a harmadikra léptünk elő. Horvátország hasonlóan érdemleges pályát futott be: az 54-ről 242,6-ra emelt érték 4,5-szörös bővülést jelent, miközben a harmadik helyről a másodikra került. Lengyelország, bár alacsony kiindulópontból indult – mindössze 8 km/10 000 km² –, mára 61,5-re lépett tovább, ami a teljes mezőny második legnagyobb százalékos bővülése.
Románia esete külön is figyelmet érdemel: az 1995-ös 4,8 km/10.000 km²-ről 48,5-re emelte a mutató – ez tízszeres növekedés, a régió legnagyobb százalékos bővülése. Az utóbbi években különösen érezhető felgyorsulás ment végbe: 2024-re közel 1140 kilométer autópálya állt rendelkezésre az országban, szemben az 1995-ös 113 kilométerrel. Mindennek ellenére Románia abszolút értékben a rangsor tizedik helyét foglalja el, ami a hatalmas területi méretből fakad: az ott épült 1140 kilométeres autópálya-hálózat egy 234 ezer négyzetkilométeres országban viszonylag szétszórtan oszlik el.
A rangsor utolsó helyezettét – és ez a teljes vizsgált három évtizedben így volt – Lettország foglalja el nullás értékkel. Ez nem azt jelenti, hogy az országban ne lennének jó állapotú, többsávos utak; ám az Eurostat módszertanának megfelelően „autópályának” csak az minősül, ami fizikailag elválasztott menetirányokkal, többszintes csomópontokkal és ellenőrzött felhajtókkal rendelkezik. A lett főúthálózat ezeknek a kritériumoknak nem tesz eleget, mivel jellemzően szintbeli kereszteződéseket és közvetlen csatlakozásokat tartalmaz. Történelmi okai is vannak ennek a helyzetnek: a szovjet érában nem épültek autópályák Lettországban, a függetlenség elnyerése után pedig a térség közlekedésfejlesztési forrásai elsősorban a meglevő úthálózat korszerűsítésére irányultak, nem pedig új, autópálya-minőségű utak építésére. A viszonylag kis területű ország forgalma egyelőre nem tette indokolttá kiterjedt autópálya-hálózat építését.
Litvánia esetében még összetett képet látunk: az ország autópálya-sűrűsége harminc év alatt 62,9-ről 73,8-ra emelkedett, ami a teljes mezőny legkisebb százalékos bővülése. A litván hálózat 2006-ban gyakorlatilag visszaesett egy újracsoportosítás során, és csak a 2010-es évek végétől indult ismét bővülésnek. Észtország szintén a régió alsó feléhez tartozik, bár a mutató értéke 15-ről 54-re emelkedett harminc év alatt.
A harminc éves adatsor legfontosabb tanulsága, hogy a BB tengely országai jelentős autópálya-építési szakaszon mentek át – a térség átlagos sűrűsége három évtized alatt megnégyszereződött. Közben a rangsor egyes elemei stabilak maradtak: Szlovénia végig az első, Lettország végig az utolsó helyen áll. A középmezőny azonban jelentősen átrendeződött, elsősorban Magyarország, Horvátország és Lengyelország javulásának köszönhetően.
Az infrastruktúra bővülése a térség egészében nemcsak a közlekedés gyorsítását szolgálja, hanem a gazdasági integráció és a logisztikai szerep erősödéséhez is hozzájárul – ezt az építési lendületet pedig az utóbbi évek adatai szerint több ország is fent tervezi tartani.
A BB Tengely a Baltikum és a Balkán országainak teljesítményét veti össze évtizedes távlatban.
A sorozat többi részét itt találod.