Feltámadnak még a vörös ördögök?

Megöregedett, dohos és már csak a múlt sikereiből él – mégis ez a világ legértékesebb futballmárkája, rajongótábora pedig bármikor lekörözi az elmúlt évtizedek sztárcsapataiét. A klub részvénye pedig a legapróbb jó hírre is szárnyalni kezd.

Szeptemberben jelent meg a Forbes aktuális éves listája a világ legértékesebb csapatairól, amelyben természetesen az NFL-klubok dominálnak. A listavezető a 9 milliárd dollárral a Dallas Cowboys. Ez azért különösen érdekes, mert a Jerry Jones tulajdonában álló együttes már nagyon hosszú ideje vezeti ezt a rangsort, de a pályán annak sikernek még csak a környékén sem járnak, amire mindenki vágyna Texasban. A Cowboys lassan 30 éve jutott fel utoljára a csúcsra, ami önmagáért beszélő statisztika.

Van azonban egy másik csapat, amely helyzete egyre inkább hasonlít a texasi példára. Ez egy európai futballklub, a Manchester United. Róluk szól ez a történet.

A márkaérték nem kopik

Az egykori Britannia blog hasábjain írtam le 2016 környékén, hogy a Manchester United lehet az európai futball Dallas Cowboysa, hiszen hiába a siker a reklámpiacon, a focipályákon a győzelmek bizony elmaradnak. Ma, 7 évvel később, ez a kijelentés biztosan megállja a helyét.

A Manchester United értéke a Forbes listája szerint jelenleg 6 milliárd dollár. Ezzel a 13. helyen szerepel, és mindössze a Real Madrid értékesebb futballklub, de az is mindössze 6,07 milliárd dollárt ér a Forbes összesítése szerint.

A Bajnokok Ligája 2019-es győztesének, a Liverpoolnak az értéke 5,288 milliárd dollár, a tavalyi elsőt, a Manchester Cityt 4,99 milliárd dollárra taksálják, a 2020-as bajnok Bayern München 4,86 milliárd dollárt ér. Mindez történik úgy, hogy a Manchester United 2011 óta még csak a BL-döntő környékén sem járt. Ez idő alatt számos csapat többször nyert vagy több döntőt is játszott, még sincs a kanyarban sem az értéke a Vörös Ördögökhöz képest.

Miként lehetséges ez? Először is például azért, mert a Manchester United még mindig egy márka. Az 1990-es, 2000-es évek nem múltak el: a márkát pedig értékelni kell, és adott esetben egy vásárlási igényben, meg is kell fizetni. Egyes számítások szerint a Manchester United márka önmagában még mindig 1,5 milliárd dollárt érhet.

Hatalmas rajongótábor

A Vörös Ördögök szurkolóinak a száma világszerte jelentős. Amikor kicsit is jobban szerepel a csapat, az sokmillió szurkolót mozgósít újra, olyanokat is, akik a jelenlegi körülmények okán eltávolodtak a csapattól: nem nézik a mérkőzéseket, nem vásárolják a klubhoz köthető termékeket.

Fotó: Shutterstock

Ha viszont egy olyan klubról beszélünk, mint a Bayern München vagy a Manchester City, akkor tudjuk, hogy megközelítőleg sincs akkora merítési lehetőség ezeknek a csapatoknak a rajongótáborában. Nem azért, mert nem elég eredményesek, hanem azért, mert például a bajorok német nyelvterülete sokkal kisebb lefedettséget biztosít a világban, mint a spanyol vagy az angol. A Bayern München működése ráadásul sokkal zártabb, mint a „könnyedén” felvásárolható angol kluboké. A Manchester City pedig tulajdonképpen az elmúlt 5-6 évben vált olyanná, amire „érdemes” odafigyelni.

Ne felejtsük el, hogy a Manchester United 1968-ban ült fel először Európa trónjára és 1908-ban szerezte meg első bajnoki címét. Ezzel szemben a Manchester City 2023-ban nyert először Európában és 2012-ben még csak harmadjára lett Anglia bajnoka.

Természetes tehát, hogy a futball globalizálódása az 1980-as évektől vált folyamatossá és a 2010-es években érett be igazán, de akkor sem lehet összehasonlítani azt a réteget, amely a vörös manchesteri klubról már nagyon sokat látott, hallott, míg a kék manchesteri klubról szinte semmilyen információval nem rendelkezik Ázsiában vagy éppen Dél-Amerikában, de jó eséllyel Európa bizonyos részein sem.

Legendás egyéniségek

Elég, ha csak a nemrégiben elhunyt aranylabdás, világbajnok, BEK-győztes Sir Bobby Charltont említjük, vagy azt a legendás George Bestet, akit az ötödik Beatleként is becéztek a ’60-as években. Ha pedig David Beckhamre és a mostanság kijött Netflix dokumentumsorozatra gondolunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy milliószám lesznek azok, akik ismét aktív Manchester United szurkolókká válnak a négy rész megtekintését követően. És akkor olyan egyéniségekről még nem is beszéltünk, mint Cristiano Ronaldo, aki nem csupán a Manchester Unitedben lett legenda, de legendaként vissza is tért oda, ezzel is megőrjítve a gigantikus követői tábort.

Fotó: Shutterstock

A Vörös Ördögöknek Facebook oldalának még mindig közel kétszer annyi követője van mint Pep Guardiola csapatának – pedig a Manchester City a fiatalok piacán egyértelműen villog. A Chelsea is ezen alapokon tört be 20 évvel ezelőtt. A legfiatalabbak azonban nem rendelkeznek globális vásárlóerővel, elkötelezettségük sokkal kisebb az adott esetben szimpatikus klubok iránt.

Arról pedig már egy korábbi cikkemben is írtam a Holdblogon, hogy – miként a politikában, úgy – a futballban is egyre inkább emberekhez ragaszkodnak a követők. Nem véletlen, hogy külön cikket szántam szintén itt annak a Kylian Mbappé-nak, aki maga a futball brand jelenleg a Cristiano Ronaldo és Lionel Messi okozta űr után. Azt persze még nem tudjuk, hogy képes lesz-e mindezzel élni is, nem véletlen ugyanakkor, hogy a Real Madrid-Mbappé házasság bőven felérne a 2009-es Cristiano Ronaldo madridi érkezésével. A madridi elnök Florentino Pérez a galaktikus 2000-es évekbeli létrehozásakor is kiemelten figyelt a marketingre, így Mbappé esetében is tisztában van azzal, hogy mind a futball, mind az üzleti szempontok alapján a 2020-as éveket is a Real Madrid évtizedévé tehetné a francia megszerzése.

Szárnyalnak a részvények

Ezeknek a hatásoknak számos része érvényesült a Manchester Unitednél is. A klub részvényei folyamatosan száguldanak, ennek összegét is körülbelül 2,5 milliárd dollár környékére teszik, továbbá egy jelentős adósság is növeli az értéket, hiszen ezt is meg kellene vásárolnia valakinek, aki érdeklődik a klub iránt.

És röpülnek is felfelé a Manchester United részvényei, amikor arról lehet olvasni, hogy a klubot amerikai, brit vagy éppen katari érdeklődők szeretnék, adott esetben áron felül megvásárolni. Ez ugyanis azt jelenthetné, hogy pénzt invesztálnak a csapatba, azaz edzőpályákat újítanak fel, stadiont szépítenek, és ez természetes, hogy vonzza az új befektetőket és szponzorokat. Ez azonban önmagában még nem garancia a pályákon elért eredmények megváltoztatására.

Az aggasztó jövő

Nem ritkaság, hogy azt látjuk, egy új stadion nem jelent semmit, és az évtizedes leszakadás a csúcsfutballtól hátrányokat okozhat. Számos példa akad erre: ilyen az Arsenal és a Tottenham Hotspurig esete.

Az Arsenálnál a stadionépítés okozta nadrágszíj meghúzás hozott komoly visszaesést. A 2004-ben veretlenül bajnok Arsenal stadionját 2006-ban adták át, és odáig sikerült lesüllyedni, hogy a csapat hiába játszott 2006-ban Bajnokok Ligája döntőt, most hosszú évekig még a legnagyobb kupasorozatba sem tudott bejutni.

Az Arsenal 2006-ban átadott Emirates stadionja
Fotó: Shutterstock

A Tottenham Hotspur pedig hiába épített 1 milliárd font körüli összegből egy teljesen új stadiont, a klub futball eredményeiben ettől még nem történt valódi változás tartósan felfelé. Az viszont például egyértelművé vált, hogy a Wembley mellett a Spurs stadionjában játsszák sorra az NFL meccseket. Az üzlet az üzlet.

A Manchester United helyzete kísértetiesen hasonlít az Arsenaléra: 10 éve nem volt Anglia bajnoka, számos esetben nem tudott bejutni a Bajnokok Ligájába, ráadásul egyre több kaotikus esemény is történik az Old Trafford környékén. A különbség annyi, hogy az Arsenal a nagy klubbá válást szalasztotta el 2006 után, míg a Manchester United a nagy klubból való visszaesés küszöbén táncol.

Csak a foci nem megy

A jelenlegi tulajdonosok, a Glazer família (akiknek zűrös helyzetéről már korábban is írtunk) pedig megfontolt üzleti érdekei mentén ragaszkodik ahhoz, hogy maximum nagyon jelentős értéken hajlandó túladni a klubon. Ennek oka az is lehet, hogy az amerikai döntéshozók várnak arra, hogy esetleg egy hamarosan elinduló Szuperliga például tovább növelje a klub értékét.

Mindezek mellett sorra sikerül megkötni fontos szponzori szerződéseket. Az Adidas ugyanis ezúttal 10 évre 900 millió fontot fizet, hogy a klub mezét gyárthassa. Érthető módon, ebből mind a két fél remekül profitál. A Manchester Unitednél pedig az új mezszponzorral való együttműködés is megszületett, így évi 75 millió dolláros összeg mellett kerül majd fel a Snapdragon a Vörös Ördögök mezére.

Az Old Traffordon pedig hétről hétre 74 ezer néző zsúfolódik be a stadionba, amivel még mindig a Manchester United mérkőzései a leglátogatottabbak az egész világon. A harmadik helyezett Borussia Dortmund esetében ez a szám például csak 63 ezer. Így értelemszerűen irgalmatlanul sok meccsnapi bevétel is gazdagítja a csapatot, és a széles szurkolótábornak hála nem akad még mindig olyan mérkőzés, amelyeket ne közvetítenének a tévék világszerte. Ebből fakadóan az éves bevételek még mindig 700 millió dollár körül járnak. A rekordok döntésével tehát a futballon kívül nem adósak Manchesterben.

De mi lesz a klubbal?

Ennek ellenére továbbra sem tudni, hogy mi lesz a klub sorsa. Jelenleg éppen Sir Jim Ratcliffe adna 1,5 milliárd dollár körüli összeget a klub 25 százalékért. A fanatikus United szurkoló Ratcliffe a futball körüli ügyeket szeretné rendbe tenni. Így reményei szerint beleszólással bírna az átigazolásokkal, futballigazgatással kapcsolatos dolgokba.

Fotó: Peter Byrne/ZUMA Press

Azt, hogy ezt az ajánlatot végül elfogadja-e a Glazer család, nem tudjuk. Az viszont már bizonyos, hogy Jassim katari sejk 5,3 milliárd dollár körüli ajánlatával – amelyért a klub 100 százalékát kívánta megvásárolni -, nem éltek az amerikai tulajok.

Itt tartunk tehát most. A Manchester United az elmúlt 10 évben hiába növelte drasztikusan bevételeit, egyre inkább egy megöregedett, dohos, a múlt sikereiből élő klubnak néz ki. Rajongói sokan vannak ugyan, de senki nem tudja pontosan ez meddig tartható fent sikerek nélkül.

Mindezt tetézi, hogy az elmúlt időszakban elhunyt Sir Bobby Charlton és Sir Alex Ferguson felesége is. Ezt követően valószínűleg a nagyszerű és megismételhetlen skótot is ritkábban látjuk majd a lelátókon. Az egykor volt sikeres másodedző Steve McClaren viszont jelenleg is segédedzőként követi a csapat életét. A szurkolók őt látva azonban minden bizonnyal arról nosztalgiáznak, hogy Ferguson és McClaren miként ölelgeti önfeledten egymást az 1999-es, hihetetlen Bajnokok Ligája győzelmet követően a barcelonai Nou Camp gyepén…

A bejegyzés szerzője Sziklai Attila