A Fülöp-szigetek már tízezer évvel ezelőtt lakott volt. A filippínó kultúra megjelenése a szigetvilágban Kr. u. 500 környékére tehető. Manila városának alapítja a Namayan Királyság volt. Az olvasóban jogosan merül fel a kérdés, hogy rendben, klasszak ezek az információk, de hogy jön ebből az első világváros?
Nos, a válasz a 16. században Spanyolság és Portugália jóvoltából meginduló, Ázsia felé irányuló kereskedelemhez köthető. Míg az első évszázadoktól az 1500-as évekig jellemzően a globális kereskedelem szárazföldön és a partok mentén húzódó tengeri útvonalakon folyt,
a technológia fejlődés és a kalandvágy, az új földrészek felfedezésének izgalma megváltoztatta a globális kereskedelem térképét.
Selyemutak a kora középkorban:
Első európaiként Barolomeu Dias 1488-ban felfedezte a Jóreménység fokát, de tovább nem hajózott, visszafordult. Nem így cselekedett Vasco Da Gama, és utat talált az Indiai-óceánhoz, majd magához Indiához is 1498 májusában. 1492-ben Kolumbusz elérte Amerika partjait, bár azt hitte, hogy Indiába érkezett. Őt Cortes, Pizzaro és sokan mások követték. Cortes 1519-ben szállt párta a Yucatán-félszigeten és igázta le a majákat, Pizzaro pedig 1532-ben lépett Peru földjére és hódította meg (erőszakkal) az Inka Birodalmat.
Mindkét konkvisztádor közös vonása volt, hogy kíméletlenül irtotta, vagy erőszakkal térítette meg a keresztény vallásra az őslakosokat, mialatt kirabolta birodalmaikat. Rengeteg igazgyöngy, ezüst és arany került a spanyol királyság birtokába (ami a későbbiekben hatalmas inflációt okozott egész Európában – erről majd egy másik írásban érdemes lesz szót ejteni).
Forrás: Wikipédia
Kezdetben a Spanyol Birodalomba beáramló arany a klasszikus, már meglévő kereskedelmi útvonalakon (selyemutakon) jutott el Perzsiába, Indiába és végső soron Kínába. Ezen keleti birodalmakból pedig különböző áruk az aranyért cserébe. A teljesség igény nélkül: fűszerek, selyem, szatén és más textíliák, porcelán, salétrom puskapor, barackbefőtt és sok más.
Néhány év elteltével a hajózási útvonalak is megváltoztak. Dél-Amerika nyugati partjaitól indulva a spanyolok és portugálok Magellán vezetésével (a Magellán-szoroson átkelve) felfedezték a Csendes-óceán szigetvilágát. Eljutottak Guamig, majd Fűszer-szigetek következett, ezután felfedezték a Fülöp-szigeteket, és elérték végső úti céljukat a Maluku-szigeteket.
A történeti hűség kedvéért megemlítem, hogy a Maluku-szigetekről egyedül a Viktória nevű hajó érkezett vissza Spanyolországba, megkerülve a földet.
A 16. században létrejött tengeri kereskedelmi útvonalak:
A spanyolok 1571-ben foglalták el a Fülöp-szigeteken Manilát és tették meg kereskedelmi központnak. Ezzel a lépéssel megváltozott a globális kereskedelem addigi mintázata.
Megkezdődött egy olyan gyarmatosítási folyamat, amely kevésbé volt véres a helyi lakosságra nézve, mint az európaiak megérkezése után Amerikában. Manila fontos kapcsolódási ponttá vált Ázsia és Amerika között. Egy 1600-as évekből fennmaradt feljegyzésből tudjuk, hogy piacain többek között lehetett kapni selymet, damaszt, ágydíszeket, faliszőnyegeket, asztalterítőket, párnákat, fémtálakat, rézüstöket, öntöttvas fazekakat. Volt még Kínából származó rengetegféle áru, cink, ólom, puskapor, szerecsendió, gyömbér, dió. Lovakat és más állatokat is lehetett kapni.
Így lett Manila a világ első globális városa. Az arany és az ezüst Amerikából pedig közvetlenül áramlani kezdett Kínába.
Mit adtak nekünk a kapitalisták?
Az egy helyben topogó, feudalista Európába egyszer csak megérkezett – fapapucsban – a kapitalizmus és megtanította, hogy az igazi birodalmakat azok a kereskedők építik, akik nap mint nap vásárra viszik a bőrüket, nem az állam vagy a királyok.