Mit lehet tanulni 174 év ingatlanpiaci adataiból? Oh, roppant sokat!
A kiinduló tény: 2022 végére egy átlagos brit ház majd’ 300 000 fontba, 9 évnyi brit átlagjövedelembe került. Ez 1876 óta, majd 150 éve nem látottan magas érték – ilyen régóta nem volt ennyire nehezen megfizethető a lakhatás az átlagpolgár számára, mint napjainkban. A lakbérek is abszolút rekordon állnak.
Mi áll mögötte?
Több minden, de alapvetően az egyre kevesebb épülő új ingatlan, azaz a csökkenő lakáspiaci kínálat. A 19. században, amikor felpörgött a lakásépítés, 1851 és 1911 között több mint duplázódott a brit lakásállomány, 70 éven keresztül (!) estek az ingatlanárak. Igen, hetven éven keresztül, miközben a jövedelmek 90 százalékkal nőttek. Sokkal megfizethetőbb lett a lakhatás, 12 évnyi jövedelemről lement 2 évnyire, ami óriási különbség.
„Ha sok lakás épül, akkor tartósan, akár egy emberéleten keresztül is eshetnek az ingatlanárak.”
A lakásépítések még a háború után is felpörögtek, ez akkor nyomottan tartotta az árakat, viszont a 80-as évek óta egyre kevesebb lakás épül. Jelenleg feleannyi, mint a 60-as években, a népességszám meg nő, főleg a bevándorlásnak köszönhetően (ami amúgy – hiába a Brexit – sosem látott rekordon van). Egyszerűen túl szűk a kínálat a növekvő kereslettel szemben, ez drágítja alapvetően a lakásokat és rontja a megfizethetőséget.
Nagy befolyásoló tényező még persze a kamatszint is. Ceteris paribus alacsony kamatok emelik, magas kamatok csökkentik a lakásárakat – a mostani kamatemelkedés is megütötte azokat.
„Viszont a fő tanulság az, hogy megfizethető(bb) lakhatás csak az építések felpörgetésével, nagyobb ingatlanpiaci kínálattal lehetséges. Az állami támogatások totálisan haszontalanok, mert növelik a keresletet és ezzel megemelik az árakat.”
Nem marad belőlük semmi a vevők zsebében, inkább a tulajoknál, kivitelezőknél landolnak valójában. Amíg a több építés nem következik be, akár magánaktorok részéről, akár állami szerepvállalással (akár építtetőként, akár az építési szabályozás lazítójaként), vagy-e kettő kombinációjában, nem valószínű a megfizethetőség javulása, és az se, hogy az ingatlantulajok 70 éven keresztül eső ingatlanárakkal szembesüljenek. Ami azért durva… egy élet.
Tehát aki a megfizethetőbb lakhatást tűzné a zászlajára, akkor tűzze azt, hogy építs, építs, építs! – és senkit ne támogass. Aki meg a tulajok érdekét nézné, annak meg azt, hogy épüljön minél kevesebb lakás, és legyen minél több támogatás a lakásvásárlóknak, és költözzenek minél többen oda, ahol a tulajdon van. Nem véletlen a megdönthetetlen ingatlanpiaci aranyköpés, hogy lakást venni akkor kell, amikor a legkevesebb épül vagy szinte semmi – egy amúgy keresett piacon, ahova költöznek.
Forrás: Vakmajom Facebook-oldala
Ez egy véleménycikk, mely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.