Meghalt a magyar irodalom mecénása

Múlt szombaton, 89 éves korában elhunyt Alexander Brody (Bródy Sándor). Regényes életút adatott neki: a háború után a kommunisták elől emigrációval, aztán a rendszer dőlésével részleges hazatéréssel. Vakmajom írása.

Egyszerre igazi bonviván, és kőkemény kapitalista vállalkozó. Például a Ferreronak ő találta ki a Merci csokimárkát. Reklámszakember a szakma világcsúcsán, irodalomkedvelő, művelő és pártoló, neves magyar író felmenőkkel.

Egészen ritka kombináció ez. Tán ma már nincs is.

És nagyon szórakoztató társalgó, remek kedélyű, igen szerény ember. Párszor volt szerencsém személyesen találkozni vele. Amikor utoljára láttam – úgy három éve – már bottal és nehezen járt, de víg társaságban ebédelt a pesti belváros egyik kitűnő, nem turistás/lehúzós magyaros-húsos bisztrójának teraszán a platánok alatt, jól öltözötten, skatulyából kihúzva, mint az utolsó polgár, idős korában is egészen biztos érzékkel és ízléssel választott: a legjobbat. Élni 90-hez közel is tudni kell: az év egyik felében a szeretett Budapesten, a másik felében Hawaiin.

Alexander Brody Fotó: Vakmajom Facebook-oldal

– Miből születik a brand?

– Először is legyen jó a termék. Aztán jöhet a korrekt, szellemes reklám. A legjobb persze az, ha akad hiteles híresség, aki büszkén vállalja, hogy használja az adott terméket. Amerikai egyetemistaként, szintén apám jóvoltából gyakran vendégeskedtem László Ernőnél New Yorkban. Ernő bácsi jeles kozmetikumgyártónak számított, olyan vevőkkel, mint Greta Garbo, Audrey Hepburn, Jacqueline Kennedy és Truman Capote. Sőt.

Greta Garbo családi barát is volt, olyannyira, hogy hozzám hasonlóan előszeretettel lebzselt Lászlóéknál. Rendre a kanapéra telepedett, behúzta maga alá a lábát, és unottan elnézett fölöttünk. Ami engem különösebben nem izgatott, csak első alkalommal volt érdekes, hogy itt egy világhírű színésznő, de aztán már egy „idős hölgyet” láttam az akkoriban a negyvenes évei közepén járó asszonyban, ahogy egy, az édesanyámnak írt, évtizedekkel később előkeveredett levelemből szembesültem ostobaságommal.

Greta Garbo látogatásaihoz természetesen elégtelen indok lett volna a mindenféle csodakrém és varázsparfüm, fontosabb összetevő, hogy Garbo ugyanazt a nőt szerette, mint László Ernő: Ernő bácsi feleségét, Gombaszögi Irént. Ma is minden tiszteletem az öregé, aki rezzenéstelen arccal vette tudomásul, hogy a két nő időnként kézen fogva elvonul társalogni.

– Van még brandes sztorija?

– Gyilkos sztorim van! Amerikában 1982-ben kitört a Tylenol-pánik. A Tylenol az USA vezető fájdalomcsillapítója volt, a piac közel felét birtokolta. Történt, hogy valaki e gyógyszer több száz dobozában cianidra cserélte néhány kapszula tartalmát, majd a tégelyeket visszacsempészte drogériák, áruházak polcaira. Heten haltak meg, köztük egy kisgyerek, mire világossá vált a gaztett. A Tylenol a Johnson and Johnson terméke volt, és a botrány azzal fenyegetett, hogy maga alá temeti a hatalmas vállalatot. Korábbról ügyfelem volt James Burke, a Johnson and Johnson elnöke. Véletlen vagy inkább – a kedvenc kifejezésemmel élve – serendipity, hogy a botrány elején egymás mellé keveredtünk a New Yorkból Washingtonba tartó vonaton: én előadást tartani igyekeztem a George Washington Egyetemre, őt kongresszusi meghallgatásra rendelték Tylenol-ügyben, valamint a legnézettebb televíziós programban is fellépett. Kérdezte tőlem, hogyan nyugtathatná meg az embereket.

Drasztikusat javasoltam: az összes Tylenolt, mind a tízmillió dobozt hívják vissza az üzletekből, a vásárlóktól is vegyék vissza a bontott dobozokat, majd az utolsó kapszuláig semmisítsék meg a készletet. Mélyen elgondolkodott, és este a tévében szó szerint ezt jelentette be. Alighanem ez volt a történelem legnagyobb gyógyszer-visszahívási akciója.

James bátorságát dicséri, hogy megtartotta a Tylenol márkát, visszazárhatatlan csomagolásban ismét kijött vele, persze óriási reklámkampánnyal megtámogatva, s hamar vissza is nyerte a piaci részesedést. Hogy mi a tanulság? Az, hogy válsághelyzetben különösen észnél kell lenni.

Ha normál üzemmódban elcseszel valamit, általában javíthatsz. Ha válságban hibázol, rád dőlhet a ház. Viszont: válságban a jó döntés hatása is sokszorosa lehet a békeidőben meghozott helyes döntésének.

(Forrás: 24.hu)

„Én amerikai és magyar állampolgár vagyok. De szerintem a nyelv a haza. És én szeretem a magyar nyelvet. Így magyarnak érzem magam. Apám egyébként azt mondta, hogy „egy Bródy nem felejti el az anyanyelvét, a gyökereit és a hazáját” – és ez nekem életre szóló parancs volt. Nem érzem magam külföldinek Franciaországban, Németországban vagy Amerikában sem. Ha úgy vesszük a világpolgárt, hogy mindenütt otthon érzem magam, akkor ez igaz. Ennek az az oka, hogy én magamban vagyok otthon. Az embernek egy bizonyos módon szeretnie kell saját magát, hogy másokat tudjon szeretni. És én szeretem az embereket. Velem az üzletekben kedvesek, a pincérek, taxisok a barátaim. Érzik, hogy érdekelnek, és én is kedves vagyok velük. Ezt visszakapom. Olyan könnyű lenne mindenkinek megcsinálni. Ha én nem imádnám ennyire a nőket, szerzetes lettem volna.”

(Forrás: 24.hu)

Forrás: Vakmajom Facebook-oldala