Tajvan lehet a kelet Ukrajnája?

Ukrajna teljes körű megtámadásával Oroszország felbolygatta az elmúlt évtizedekben kialakult képünket a világról, melyben helyi összetűzéseket és területvitákat leszámítva nagyobb háborús konfliktus már-már elképzelhetetlenné vált. Az orosz-ukrán háború ráébresztett minket, hogy a jelenlegi világrend közel sem statikus, és ezek a területi viták igenis átcsaphatnak nyílt háborúba.

Az egyik leghíresebb ilyen területi vita Tajvan esete, melyet Kína saját területeként tart számon, míg Amerika és a világ nagy része (és nem utolsó sorban Tajvan) külön országként ismer el.

Elképzelhető, hogy az orosz-ukrán konfliktust kihasználva Kína háborút kezdeményezzen Tajvannal?

Vajon Amerika és a világ többi része ezt a konfliktust is katonai beavatkozás nélkül nézné végig?

Kína az elmúlt években többször kijelentette, hogy fontos célnak tartja Tajvan elfoglalását, Hszi Csin-ping elnök pedig „Kína újraegyesítését” gyakran emlegeti a beszédeiben. Ennek a kijelentésnek a komolyságát jelzi, hogy Kína rendszeresen megsérti Tajvan légterét és tart hadgyakorlatokat a sziget térségében, ügyelve rá, hogy elhagyja a területet mielőtt a szigetország élesíthetné a védelmi rakétáit.

Kína oldaláról tehát megvan a szándék és minden bizonnyal az eszköz is a győzelemhez, ha úgy dönt, hogy támadásba lendül. Tajvan Ukrajnához hasonlóan nem NATO-tagország, ezért Amerikának nem lenne kötelessége a védelmére sietnie egy fegyveres összetűzés során.

Mégis, úgy gondolom, hogy jelenleg az USA minden erejével a szigetország védelmére kelne, még akkor is, ha ez nyílt háborút jelentene a legnagyobb katonai hatalmak között.

Az indok pedig nem más, mint egy apró Tajvanban gyártott szilícium lapka, amit valószínűleg az a készülék is tartalmaz, amivel az olvasó megnyitotta ezt a cikket.

Taiwan Semiconductor Manufacturing Company

A koronavírus-válság által okozott globális chiphiány jól illusztrálja, hogy a modern világ mennyire kiszolgáltatott a mikrochipeknek. Ezek az apró technológiai csodák működtetnek az autótól kezdve az iPhone-on át a hűtőn keresztül egészen a vadászgépig mindent, ami a modern életünket kényelmessé és biztonságossá teszi. A jelentős részük pedig Tajvanról származik.

A Taiwan Semiconductor Manufacturing Company (TSMC) a világ tizedik legértékesebb cége, piaci kapitalizációja több mint 550 milliárd dollár, ami alapján értékesebb, mint a Toyota, a Walmart, vagy a Visa. Az ország GDP-jének jelentős részét kitevő cég a globális mikrochip-előállítás több mint feléért felelős,

továbbá a leghatékonyabb, leggyorsabb, technológiailag legfejlettebb chipek 100 százalékát itt állítják elő.

Hogy megértsük pontosan hogyan alakulhatott ki, hogy egy stratégiai fontosságú eszköz gyártása ilyen mértékben egy ország kezében összpontosul, meg kell vizsgálnunk a mikrochip-gyártás értékláncát. Mivel ezek az eszközök az emberiség tudományos és mérnöki eredményeinek csúcsát jelentik, az értéklánc minden egyes pontja egy dologra specializálódik, hogy abban az adott feladatban a lehető legjobb teljesítményt tudja nyújtani:

• A chip tervezése amerikai IT cégeknél kezdődik,
• a gyártáshoz szükséges eszközök és maga a szilícium Európából, Japánból és Amerikából érkezik,
• a gyártást Tajvanon végzik,
• a csomagolás Malajzián történik,
• a chipek termékbe való beszerelése pedig Kína iparvárosaiban megy végbe.

Az értéklánc minden pontjához eltérő beruházási és személyi költségek, valamint különböző technológiai hozzáértés szükséges – nem meglepő módon a gyártáshoz kell a legnagyobb befektetés, és az egyik legképzettebb munkaerő. A BCG felmérése szerint egy új mikrochip-gyár megépítése 10-15 milliárd dollárba kerül közepes bonyolultságú chipek esetén, míg a legmodernebb eszközök gyártásához 30-40 milliárd dollárnyi beruházás szükséges. Nem véletlen, hogy a globalizálódó világban egy helyre koncentrálódott a beruházás, amit Tajvan 1980-as évek óta tudatosan támogat mind pénzzel, mind pedig azzal, hogy a kritikus technológiákat az országon belül tartja.

Az országot védő szilícium pajzs

Wang Mei-hua, Tajvan gazdaságpolitikáért felelős minisztere tavaly kijelentette, hogy a mikrochip-iparág szorosan összefonódik az ország jövőjével, tovább erősítve a tajvaniak elköteleződését a szektor irányába. Az egyre gyakrabban jelentkező Kínai katonai nyomásra válaszolva pedig azt is mondta, hogy az iparág nemcsak Tajvan gazdasági stabilitása miatt fontos, hanem nemzetbiztonsági szinten is meghatározó. Kína felelős ugyanis a világ mikrochip importjának 60 százalékáért, melynek 90 százalékát külföldről, jelentős részét Tajvanból szerzi be.

Nem kevésbé kritikus az USA kiszolgáltatottsága sem a tajvani chipek felé. A Biden-kormány ennek felismeréseként tavaly bejelentette a CHIPS programot, melynek keretein belül az elkövetkező években 52 milliárd dollár állami támogatást fognak nyújtani a belföldi chipgyártás kiépítésére. Az első ilyen gyárberuházásra az Intel jelentkezett be, 20 milliárd dollárt fognak költeni az üzemre Ohio államban. Fontos hozzátenni, hogy még évek fognak eltelni mire ezek a gyárak felállnak, és elkezdik nagy mennyiségben termelni a chipeket, addig pedig marad a kiszolgáltatottság Tajvan felé.

Látható, hogy Kínának nagyon is megvan a motivációja arra, hogy elfoglalja a szigetországot, és a chipgyártás infrastruktúrájának megszerzésével sakkban tartsa a nyugati világot. Azonban Amerika számára stratégiailag Tajvan sokkal fontosabb, mint Ukrajna, így nem elképzelhetetlen, hogy fegyverek szállítása mellett katonai akciókkal is támogatná a szigetország függetlenségét.

Az esetleges tajvani konfliktus globális következményei más nagyságrendet jelentenének, mint a mostani orosz-ukrán háború hatásai.

Reménykedjünk benne tehát, hogy a nyugati szankciókat és Oroszország lassú katonai előrehaladását látva Kína visszavesz a területi ambícióiból, és elnapolja a nagy kínai újraegyesítésre vonatkozó terveit.