Mit lehet kezdeni 3-5 millió forinttal egy profi befektető szerint?

Ötmillió forinttal még nem lehet lakást venni, de már túl nagy összeg ahhoz, hogy a bankszámlán hagyjuk elinflálódni. Állampapír, tőzsde, befektetési alap vagy TBSZ? Hol érdemes elindulnia annak, aki most vágna bele először a befektetések világába? Kun-Welsz Edit, a HOLD portfóliókezelője volt a Forbes Money podcast első részének vendége, szerinte a legtöbb kezdő rossz helyen keresi a választ: nem az a legfontosabb kérdés, hogy mibe fektessünk, hanem az, hogy mennyi kockázatot tudunk elviselni, és milyen pénzügyi céljaink vannak.

A HOLDBLOG-on az interjú rövidített verzióját közöljük.

Forbes: Ha valakinek van három-öt millió forintja, ami lakásönerőnek még kevés, de a párnahuzatban rejtegetni sem a legjobb ötlet, hiszen az infláció csak megeszi, mit lehet kezdeni vele?

Kun-Welsz Edit: Szerintem először a pénzügyi tudatosságból kell kiindulni. Ha valaki olyan élethelyzetbe kerül, hogy az ölébe hullik mondjuk ötmillió forint, akkor először tegye fel magának a kérdést: van-e annyi biztonsági tartalékom, hogy mondjuk fél évig meg tudjak élni, ha bármi történik velem?

Az ötmillió forintból először tegyünk félre annyit, ami biztosítja a fél évnyi megélhetést.

Ezt a biztonsági tartalékot is be lehet fektetni, csak figyelni kell a kockázatokra. A biztonsági tartalékot nagyon alacsony, kvázi kockázatmentes eszközben érdemes tartani, például állampapírban. Azért érdemes ezt is befektetni, mert az infláció folyamatosan csökkenti a vásárlóerejét. Ne kerüljünk abba a helyzetbe, hogy folyamatosan pótolni kell a tartalékot!

Ha ezen felül még marad az ötmillió forintból, akkor el lehet kezdeni gondolkodni egyéb lehetőségeken. Szerintem itt két nagy befektetői típus van. Az egyik azt mondja, hogy nagyon érdekli a tőzsde, szeretné kipróbálni magát. Erről nyilván még tudunk részletesebben beszélni.

A másik típus azt mondja, hogy őt ez nem igazán érdekli, inkább rábízza a pénzét olyanokra, akiknek ez a munkájuk. Ebben az esetben jöhet például egy portfóliókezelő, aki foglalkozik a piacokkal, és egy diverzifikált portfóliót tud összeállítani, ami nagyjából védett a különböző kihívásokkal és változásokkal szemben.

Ha mondjuk állampapírt veszek, akkor öt évre, mondjuk 7 százalékos kamat mellett mi az az összeg, amit már érdemes befektetni?

Szerintem erre nincs szigorú szabály. Ha most van százezer forint megtakarításom, amit akár havi rendszerességgel félre tudok tenni, akkor azt is érdemes befektetni, a kis pénzeket is meg kell becsülni. A lényeg az, hogy rendszeresen csináljuk. Legyen a fejünkben, hogy ha van egy kis nélkülözhető összegünk, akkor azt tegyük félre valamilyen befektetésbe.

A pénzügyi tudatosság lényege, hogy ne hagyjuk a pénzt csak úgy állni és elsorvadni, hanem szoktassuk hozzá magunkat ahhoz, hogy akár kisebb összegeket is rendszeresen elkülönítsünk.

Sokan félnek attól, hogy félretesznek egy bizonyos összeget, de közben ott van bennük a félelem: mi lesz, ha mégis szükségük lesz rá, vagy valamilyen probléma adódik?

Korábban már beszéltünk arról, hogy azt a pénzt érdemes befektetni, amiről tudjuk, hogy nélküle is fenn tudjuk tartani magunkat és a családunkat. Ha az állampapírról beszélünk, ott a pénz nagyon gyorsan hozzáférhető, és legfeljebb minimális költsége lehet a visszaváltásnak. Amikor azonban magasabb kockázatú befektetések irányába megyünk, például a tőzsdére, ami sokak számára még mindig nagyon misztikusan hangzik, ott már nagyon fontos, hogy milyen időtávra fektetünk be. Láttuk, hogy az elmúlt években mennyi minden történt: Covid, háború, elszálló nyersanyagárak. Tényleg rengeteg olyan esemény lehet, amely rövid távon komoly mozgásokat okoz.

Ha azonban képesek vagyunk ezeket az időszakokat kivárni, és nem akkor kell pénzhez jutnunk, amikor éppen rossz a piaci környezet, akkor hosszú távon sokkal eredményesebben lehet magasabb kockázat mellett is befektetni.

Érdemes tőzsdére menni?

Ennek kapcsán: ha most valaki úgy dönt, hogy kipróbálja a tőzsdét, és lehet, hogy kiderül, hogy hatalmas guru, akkor merre érdemes elindulni? Hol szálljunk be, mivel próbálkozzunk először?

Igen, az összeg valóban kicsi, hogyha részvényekben gondolkodunk. Ott számolni kell a kereskedési költségekkel, tehát a vétel és az eladás után is van jutalék. A különböző tőzsdéken ezeknek más a mértéke. Például a magyar tőzsdén, ha magyar részvényeket veszünk, ez egy elég kicsi összeg, de ha kimegyünk akár Európában más országokba, akkor nagyon nagy a szórás, nagyon nagy különbségeket láthatunk a költségekben.

Ebben a tekintetben az ötmillió forint nem annyira sok. Ki lehet próbálni, de számoljunk azzal, hogy ha csak egy, két vagy három részvényt tudok megvásárolni, az elég nagy kockázatot jelent, nagyon nagy koncentráció. Ha az egyik részvénnyel történik valami, akkor elég könnyen bukhatok pénzt.

Ha valaki ennek ellenére azt mondja, hogy mégis szeretne kitettséget a részvénypiacra, mégis szeretne valamilyen formában részt venni benne, akkor egy nagyon jó lehetőség lehet, ha befektetési alapot vesz.

Ezeknek is rengeteg formája van. Vannak olyanok, amelyekben nagyon nagy arányban részvények vannak. Nem fogom tudni pontosan megmondani, hogy melyikből hány darab részvényem van, de igazából kapok egy portfóliót. Ez a portfólió pedig úgy fog viselkedni, mint a benne lévő részvények, tehát azokhoz hasonlóan fog mozogni az árfolyama. Ez akkor is jó lehetőség, ha valaki kisebb összeggel szeretne kitettséget szerezni a részvénypiacra.

Nagyon fontos szempont az is, hogy amikor befektetési alapot veszünk, akkor már hoztunk egy olyan döntést, hogy profikra bízzuk a pénzünket. Hiszen azok az emberek, akik ezen dolgoznak, egész nap figyelik a piacokat, és feldolgozzák azt a rengeteg információt, ami rendelkezésre áll.

Vannak egyéb alternatívák is, hogy mit kezdjünk a pénzünkkel. Tehetjük különböző lakástakarékokba, betétekbe, önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításba, vagy különböző megtakarítási számlákat is indíthatunk. Ezek reálisak, megfelelő befektetések, vagy inkább csak arra jók, hogy amíg nem tudjuk, mit kezdjünk ezzel a pénzzel, addig tartsuk az értékét, és ne költsük el másra?

Ami ezekben egy kicsit trükkös, hogy bizonyos termékekben vannak korlátok, megkötések arra, hogy mire használhatom fel a pénzt. Ebből a szempontból egy olyan befektetési forma, ahol nincs ilyen korlát, szerencsésebb megoldás lehet. Például a lakástakarék esetében ez felmerül. Szerintem mindenki számára ismert, hogy régebben, amikor az állami támogatás ott volt mellette, ez tényleg jó lehetőség volt. Manapság lehet, hogy találunk jobbat.

Bár ennek is van egy pszichológiája. Azt gondolom, hogy sokan a lakosságban nagyobb bizalommal vannak egy-egy ilyen megtakarítási forma iránt. Kiszámítható: minden hónapban belerakom a pénzt, és látom, hogy mit kezdhetek vele. Nem azt mondom, hogy rossz, csak azt, hogy ez más, mintha más befektetési formában gyűjtenénk. A magánnyugdíj-megtakarításoknál, önkéntes formáknál az állami támogatás szerintem jó lehetőség.

Ha össze kellene állítanod egy kis portfóliót — nyilván ebből a pénzből azért nem lehet annyira merészeket lépni —, de ha egy kisebb kosarat kellene összeraknod, és ekkora tőke van hozzá, akkor mi kerülne abba a kosárba?

Szerintem kezdjük azzal, hogy mindenki tegye fel magának a kérdést: milyen pénzügyi céljaim vannak? Az elején már beszéltem a biztonsági tartalékról. Ezt tényleg nagyon szigorúan félre kell tenni, és valamilyen állampapírban érdemes tartani.

Ezen túl nagyon sokféle élethelyzet létezik. Ahogy az életkor növekszik, úgy általában egyre kisebb kockázatot érdemes vállalni a befektetésekben. Ezt a tényezőt is figyelembe kell venni azon túl, hogy éppen milyen élethelyzetben vagyunk, és milyen pénzügyi céljaink lehetnek a következő években.

Én viszonylag fiatal vagyok, ezért még vállalok magasabb kockázatot. Ha megvan a biztonsági tartalékom, akkor ezt az összeget valamilyen formában a részvénypiacra fektetném be. Nyilván az összeg nem olyan nagy, ezért egy kiegyensúlyozott, jól diverzifikált portfóliót alakítanék ki. Technikailag erre nagyon jó megoldás a befektetési alap.

Nagyon fontos az is, hogy ha befektetésekben gondolkodunk, akkor azokat TBSZ-re, vagyis tartós befektetési számlára helyezzük. Ennek az a lényege, hogy ha öt évig rajta hagyjuk a pénzt, akkor nem kell adót fizetni utána. Ha három év után törjük fel, akkor kevesebb adót kell fizetni. Ha pedig a nyitástól számított három éven belül bontjuk fel, akkor 15 százalék személyi jövedelemadó és 13 százalék szociális hozzájárulási adó terheli a nyereséget, tehát összesen 28 százalékos adóval kell számolni.

Ezért szerintem nagyon fontos a hosszú távú szemlélet. Ha úgy érezzük, hogy az az összeg, amit kaptunk, nélkülözhető, és valóban félre tudjuk tenni a jövőnkre, akkor tegyük TBSZ-re.

A részvénypiacok esetén vannak kedvenceid, vagy olyan eszközök, amelyektől sokat vársz az idei évben?

Sajnos ezekről konkrétan nem beszélhetek. Olyat viszont mondhatok, hogy ha ránézünk a világ részvénypiacaira, akkor nagyon sok területen elég magasak az értékeltségek. Elég nagy rali volt az elmúlt években, nagyon sok piac nagyon jól teljesített. Ugyanakkor mindig vannak lehetőségek. Vannak még jó értékeltségű részvények, amelyekben mi hiszünk. Ez az értékalapú szemlélet: alacsony értékeltségű cégeket keresünk, amelyek jó cashflow-termelő képességgel rendelkeznek, és alapvetően stabil üzleti modellel működnek.

Ilyen például a mindennapi fogyasztási cikkekkel foglalkozó szektor, amit consumer staples szektornak nevezünk. Ez nem a tartós fogyasztási cikkeket jelenti, hanem azokat a vállalatokat, amelyek a mindennapi fogyasztási cikkeket értékesítik. Ezen a területen az értékeltségek nem olyan magasak, ezért itt még lehet mazsolázni.

Nem okoz akkora stresszt úgy részvényt vásárolni, ha az nincs túlárazva, és nem forog túl magas értékeltségen. Ha valami már nagyon túlárazott, akkor mindig benne van a veszély, hogy a piac túltolta az optimizmust.

Magas kockázatvállalás = hajtépés

Tehát például a mesterséges intelligenciához kapcsolódó részvényekbe nem feltétlenül most kellene beszállni, amikor 2024 eleje óta elképesztő rali zajlik?

Így van. És ha már szóba került az AI: tudom, hogy ez most mindenhol egy nagyon felkapott téma, de pont azok a nagy cégek, amelyek rengeteget emelkedtek, nagyon sok AI-fejlesztést ígértek. Most viszont már visszafogták a várakozásokat, mert ezeknek egy részét még nem valósították meg.

A múlt tapasztalata azt mutatja, hogy amikor van egy ilyen nagy technológiai áttörés, akkor hosszú távon nem feltétlenül azok a cégek teljesítenek a legjobban, amelyek a legtöbb pénzt költötték rá. Sokszor inkább azok a vállalatok profitálnak belőle, amelyek a második hullámban érkeznek, és később építenek ezekre a technológiákra.

Az óriási beruházások ugyanis nem feltétlenül térülnek meg olyan jól, mint azt most sokan várják.

Persze fájdalmas érzés lehet lemaradni egy nagy raliról, de a tőzsdén az emberi pszichológia hajlamos arra, hogy a múltat kivetítse a jövőre. Ez viszont nagyon veszélyes. A tőzsdén nincs garancia arra, hogy ami tavaly jól ment, az idén is jól fog teljesíteni. Mindig meg kell nézni, mi van a cég mögött, mi a történet, milyen kockázatokkal kell számolni.

Ha egyetlen tanácsot adhatnál egy kezdő befektetőnek, hogy ne tépje ki az összes haját az első befektetések és az első korrekciók után, akkor mi lenne ez a tanács?

A hajtépés erősen korrelál a magas kockázatvállalással, az ilyen helyzetek általában a túlzott kockázatból fakadnak. Egyrészt csak akkora kockázatot vállaljunk, amennyit valóban el tudunk viselni. Persze ezt saját magunkkal kapcsolatban nehéz pontosan meghatározni. Másrészt a magasabb kockázathoz mindig hosszabb befektetési időtávot kell társítani. Ha magas kockázatot vállalok, akkor tegyem be a pénzemet legalább öt évre, és ne nézegessem folyamatosan a számlaegyenlegemet.

Ha hosszú távon gondolkodunk, akkor teljesen mindegy, hogy egyik napról a másikra hogyan változik egy részvény árfolyama. Ha nem nézem meg naponta, akkor ezt a stresszt is megspórolom magamnak, és elég néhány havonta ránézni.

---

Kun-Welsz Edit, a HOLD portfóliókezelőjének írásait itt böngészheted a HOLDBLOG-on.