Milliárdnyi ellentét feszíti a Dél új nagyhatalmát

India globális vezető szerepre tör, de az ország etnikai és politikai megosztottsága rendkívül erős. Narendra Modi megnyerte a választást, de elvesztette parlamenti többségét. Az ország Kína és Oroszország erejére vágyik, de közel került az Egyesült Államokhoz is, és Modi újraválasztása előre vetíti a kapcsolatok mélyülését.

Indiában hetekig tartó választást tartottak; a Föld legnépesebb demokráciájában több százmillió választó járult az urnákhoz. Az ország jelentős globális szereplő és gazdasági kilátásai, bár ellentmondásokkal terhelten, de ígéretesek, amit korábbi bejegyzésünkben mutattuk be részletesen. A hatalmas országnak számos bel- és külpolitikai problémával is meg kell ugyanakkor birkóznia a következő években.

Belső megosztottság

A tíz éve regnáló miniszterelnök, Narendra Modi stabil támogatottsággal és közepes gazdasági mutatókkal fordult rá a választásra, amit meg is nyert, bár a kormányzópártnak koalíciós partnerekre kell támaszkodnia, hiszen támogatottsága mérséklődött.

A párt Modi kormányzása alatt most vesztette el először a parlamenti többségét.

Mik azok a témák, amik lázban tartják az országot, vagy adott esetben szét is feszítik azt – kérdést Ramachandra Byrappanak, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatójának tettük fel utalva arra, hogy sokszor hallhatunk szakértői megnyilatkozásokat az Indiát megosztó különbségekről, legyen szó osztály, vallási, etnikai vagy kaszt különbségekről.

„Ezek az aspektusok valóban nagy szerepet játszanak, ám számos egyéb jelenség háttérbe szorítja őket” – emelte ki Byrappa. „Először is ezek a törésvonalak fontosak lehetnek helyi szinteken, de nem azok az országos színtéren, ahol más témák a meghatározóak. Még az ayodhyai Ram Templom kérdését, is a dekolonizáció egy elemeként értelmezik országosan, és nem vallási kérdésként” – utalt a kutató arra, hogy a korábban mecsetként működő templomot Modi az újraépítés után hindu templomként szentelte fel.

„Másodszor az indiai fiatalság – értve ez alatt a 10-24 éves korosztályt, amely a teljes lakosság 26 százalékát teszi ki – egyre jobban a saját gazdasági kilátásaira fókuszál.

Emellett meghatározóvá vált India nemzetközi reputációjának, jelentőségének és szerepének növelése is, mint lakossági attitűd. Ezek váltak mára a belpolitika fő ügyeinek egyik csoportjává” – tette hozzá a kutató.

A BJP legfőbb kihívója az Indiai Nemzeti Kongresszus, amely egy nagy választási koalícióba tömörült. Ennek fő következményeiről szólva Ramachandra Byrappa elmondta, „a Kongresszus Párt politikáját már az 1885-ös megalakulása óta áthatotta a feudális érdekek képviselete. India és Pakisztán szétválása után a párt az Indiában élő muszlim kisebbség menedékévé vált. Bár voltak törekvések a demokratizálódás irányába, a párt normája maradt a dinasztikus működés.

Meghatározó szerepét a függetlenedés utáni korszakban elvesztette, miután a jelenlegi pártvezető apja, Rajiv Gandhi merénylet áldozata lett.

Fia Rahul Gandhi országos pártot vezet, ám elenyésző lenne a támogatottsága a regionális pártok nélkül és a függetlenedés utáni narratívák már nem annyira vonzóak a választói nagy tömege számára. Ezzel szemben a BJP alulról építkezve növeli támogatottságát. Modi vezetése alatt a párt a hindu arcélt egy sokkal széleskörűbb tematikával váltotta fel. Ez a társadalom nagyobb részét szólítja meg, ami a nők számára kiemelkedően vonzó”.

India belpolitikájának turbulens mivoltát jól mutatja a Gandhi családot érő merényletek sora. Mind Indira, mind Rajiv Gandhit meggyilkolták, most Rahul vezeti a kongresszusi erőket. Ez jelzi azt is, hogy milyen erősen áthatja ezt az oldalt a dinasztikus logika.

Erős vallási ellentétek

Ahogy a választási kampány felhevült, a feszültség a muszlim és a hindu polgárok között fokozódott. Néhány ellentmondásos téma is felmerült, mint a „love jihad”, egy elmélet miszerint a muszlim férfiak hindu feleséget választanak maguknak azért, hogy így szerezzenek befolyást az országban és végül áttéríthessék a lakosságot a saját hitükre.

Az indiai választási bizottság figyelmeztette Modit a választási törvény alapján, hogy ne használja a vallást politikai célokra, ugyanis az nem engedélyezett.

Az állításai közt szerepelt, ha a kongresszusiak nyernének, akkor szétosztanák a vagyont a nagyobb gyerekszámmal bírók közt – implicit utalva a kisebbségben lévő muszlimokra.

Igaz, van különbség a két népesség reprodukciós rátája közt, ám ez mérsékelt. Egy átlagos muszlim nő 2,36 gyermeket, míg egy hindu 1,94-et szül élete során. Érdekes ellentmondás, hogy a BJP olyan redisztribúciós politikát szorgalmaz, ami az északi területeken élőket jutalmazza (ahol a bázisa van), azon az alapon, hogy ott nagyobb a gyermekvállalás. Mint olyan sok helyen a világban, a gyermekvállalási kedv itt is leginkább a szegény-tehetősebb törésvonal mentén változik.

Klikkek és a pártszerkezet

Létezik Indiának egy olyan felosztása is, amely különböző etnikai és kulturális alapokon nyugszik. Ez négy regionális erőközpontot különül el az országban: Gudzsarát és a híres kereskedő elitje, Tamil és a pénzügyi rendszerben betöltött jelentős szerepe, Bengál és a jogi, politikai hatalma, valamint Pandzsáb és katonai hagyományai.

Byrappa szerint „Gudzsarát teljes mellszélességgel támogatja a BJP politikáját, főleg mivel Modi is az állam szülötte (India föderális állam, ami 28 államra és 8 szövetségi területre oszlik – szerkesztő) és 14 éven keresztül főminiszterként vezette is a térséget. A kormányzó párt piacbarát intézkedései elnyerték a tamil elit tetszését is, ezért a tamilok több olyan kulcspozíciót is betöltenek a kormányban, mint a külpolitika és a pénzügy irányítása.

Pandzsáb esetében törés figyelhető meg az India-ellenes szikh diaszpóra és a helyi szikh lakosság körében. Ez a megosztottság gyengítette a klikk érdekérvényesítési képességét, de a helyi vezetőség próbál együtt élni a BJP vezette központi kormánnyal. A bengáli közösség ellenáll a kormány törekvéseinek, ugyanakkor a BJP próbál szavazók gyűjtésével kelet felé terjeszkedni, így ez a közösség is kap kedvező ígéreteket.

A szavazóbázis fokozatosan a nyugati Gudzsarát felől keletre terjeszkedik, ennek jelenleg nincs alternatívája.”

Az ország északi részénék elitje a bráhmanokból áll, míg délen erős a drávida nacionalista érzület. Van tehát egy jól látható kulturális, gazdasági és társadalmi különbség. A déli országrész nagy arányban szavaz a kongresszusi erőkre, míg az északi rész a kormányzópártra.

Modi miniszterelnök tervezi a választói rendszer módosítását, hogy az jobban tükrözze a népességarányokat, amik az elmúlt évtizedekben az észak nagyobb népességnövekedése miatt megváltozott.

Ennek eredményeként a déliek kevesebb képviselőt küldhetnek majd a törvényhozásba.

„Az északi területek már a 7. század óta álltak időszakos megszállás alatt (a ma Pakisztánban található Haibar-hágón át érkeztek a perzsák, a hellének, a mongolok és az iszlám hódítói –  a szerkesztő), míg délen Vijayanagara Birodalom alatt az indiai civilizáció virágzott” – állítja Byrappa.

„A birodalom magja Mysore állam volt, amely 1947-ig megőrizte részleges függetlenségét. Ez a törés azt okozta, hogy míg északon kemény és agresszív kultúra alakult ki, addig délen az előzékenység normája hódított. Ehhez hozzá vehető még, hogy északon a termékenységi ráta 3-hoz közelít, míg délen 1,6-hoz. A választási reform csökkenteni fogja a dél súlyát, de Modi ezt próbálja eladni az egy nemzet egy rendszer zászlaja alatt.

A képlet azonban veszélyes, mivel délen nagyobbak az adóterhek, hiszen gazdagabbak ezek a régiók, és ezután már kevesebb befolyásuk is lesz az az adóbevételek elköltésére” – magyarázta a kutató.

„A 2660 pártból csupán 10 tölti ki az országos parlamenti helyek 90 százalékát. Hat országos pártnak van széleskörű szavazóbázisa. A BJP vált a legnagyobbá a maga 180 milliós (!) taglétszámával. Velük szemben fő kihívóként áll az a 26 pártból álló szövetség, amit a kongresszusiak vezetnek. A kisebbségeknek nyújtott üzenetek mellet a fő célja a szövetségnek Modi legyőzése” – érzékeltette az erőviszonyokat Byrappa.

A BJP az első eredmények szerint részleges sikert ért el délen, ahol 2019-ben még csak a szavazatok 11 százalékát szerezte meg. Számos északi területen rosszabb eredményt ért viszont el, mint 5 éve. Azért fontosak a déli államokat is, mivel így valóban országos lefedettségű párttá válhatna a BJP, és ezzel hosszú időre stabilizálná a jövőjét (a BJP 2014-ben nyert először országos parlamenti választásokat).

A déli államok sokkal befogadóbbak, multikulturális a berendezkedés. Ide az iszlám hamarabb és békés eszközökkel érkezett, ezért a lakosság kevésbé fogékony a hindu nacionalizmus muszlimellenes szólamaira.

Lakossági elvárások – politikai hangulatkeltés

Az elmúlt években új téma jelent meg az indiai közbeszédben: az ország külpolitikai helyzete és szerepe a világban. A téma a közbeszéd részévé vált, ám nincs a legfontosabb kérdések között.

A függetlenné válás óta széles néprétegek, köztük leginkább a dalit kaszt (legalacsonyabb rangú – érinthetetlenek) csendes lázadása ment végbe, amely során fokozatosan jogokat vívtak ki maguknak. Ez a jelenség pedig most átszivárog egy magasabb szintre, az államuk elismertségéért való küzdelem terére. Egy felmérés alább bemutatja hogyan ítéli meg az ország helyzetét a lakosság.

A külpolitika demokratizálódása egy fontos változást jelez előre. Ahogy Kína is rátalált saját erejére, úgy vált egyre magabiztosabbá és időnként vakmerővé. A lakossági elvárás kéz a kézben jár a politikai vezetés hangulatkeltésével. Ahogy az elit népszerűséget kovácsol a kardcsörtetéssel és a nemzeti büszkeséggel, úgy helyez egyre nagyobb nyomást az elitre a felbuzdult népesség is.

Az egyre tudatosabb és magának helyet követelő választói réteg képes lehet nyomást gyakorolni a külpolitikai döntéshozatalra, ami harciasabb lepésekhez vezethet.

India változó szerepe a globális térben

Már a Modit megelőző vezetők is elkezdték magasabbra pozícionálni Indiát szerepét. Manmohan Singh Indiát civilizációs kivételességgel ruházta fel. Modi haladt tovább ezen az úton. Már nem csak egyensúlyozó hatalomként határozza meg Indiát, hanem globális vezetőként is, főleg a „Globális Dél” vezető hatalmaként.

Nem ENSZ Biztonsági Tanács tagként, de egyre nagyobb befolyással bíró országként, India is a multipolaritást váró, és azért dolgozó országgá vált – egy klubba kerülve Oroszországgal és Kínával.

Nem történt más, mint az USA relatív pozíciójának gyengülése miatt a feltörekvő országok – álljanak akár élesen szemben egymással – hasonló külpolitikai célokat fogalmaznak meg a nemzetközi rendszer szerkezetének átalakítása kapcsán.

Ez nem jelent egységes blokkot, de blokkoló kisebbséget jelenthet. A szerkezeti változás nyitotta kapu mellett az is számottevő ok a nagyobb szerep vállalására, hogy a BJP ideológiájának szerves része az elnyomás időszakának megszüntetése – hasonlóan Kínához, ahol a megaláztatás évszázada a Kommunista Párt egyik fő ideológiai állítása.

Külföldön is meghúzza határait India

A nagyobb külpolitikai asszertivitás mellett megjelent a külföldi nyomásgyakorlás is. Kanada megvádolta Indiát azzal, hogy egy szikh nemzetiségű emigránst megölt kanadai földön, amely vádakat az indiai kormány tagadott. Amennyiben a vádak igazak (nem valószínű, hogy ez kiderülne), a nemzetközi reakciók azt mutatják, India valóban elérte a nagyhatalmi státuszt, hiszen

úgy képes külföldön politikai alapon gyilkosságot végrehajtani, hogy nem éri súlyos retorzió. Az ország elkezdte a saját határait külföldön is meghúzni, ahogy az a nagyhatalmakra jellemző.

A külpolitikai aktivizmus másik eleme a gazdasági kapcsolatok mélyítése. Az India-Közel-Kelet-Európa Gazdasági Folyosó (IMEC) kezdeményezése 2023-ban azt ígérte, hogy szorosabb összeköttetés alakul majd ki az ipari termékekre nagy kereslettel bíró Európa és azt gyártani tervező India közt. A kezdeményezés a Hamasz és Izrael háborúja után és az Iránnal vívott regionális konfliktus fenyegető árnyékában kétségessé vált.

„Az IMEC egy remek kezdeményezés, kiváltképp Európa, és főleg a mediterrán térség számára. Kiegészíti a már meglévő kapcsolódásokat, miközben ezek minőségét is fejleszti, hiszen a világ két legnagyobb demokráciája, az EU és India közti kapcsolatokat erősíti meg” – nyilatkozta  Byrappa.

„Az éppen zajló gázai konfliktus hatása épp ellenkező, inkább erősíti a kezdeményezést, mivel a régió pacifikálása elkezdődött. Még Irán is visszafogottságot tanúsított az elmúlt hónapok csörteváltásai során. Senki sem kívánja eszkalálni a konfliktust. Az IMEC már most is működik az India és Szaúd-Arábia közti földrajzi részen, ezt kellene csupán meghosszabbítani Olaszország és Görögország felé az izraeli Haifa kikötőn keresztül. A kezdeményezésben megvan az a potenciál, hogy az Indo-mediterrán térséget szuper régióvá alakítsa. Nagyon kedvezőek a lehetőségek, a fókusz Indián és Olaszországon lesz” – tette hozzá.

Irán a proxijai segítségével közvetetten szabotálta az IMEC programot, mégis Irán India egyik legfőbb partnere Pakisztánnal szemben. Kína és Pakisztán szorosan együttműködnek, amiből kiutat India és Irán együttműködése jelenthet. Kína tengeri támaszpontokat létesít, amire válaszul India az iráni Csabahar kikötőjét fejleszti (ez az úgynevezett „gyémántnyaklánc stratégia”).

Ázsia ezen része a Közel-Kelethez hasonló kuszaságú nemzetközi viszonyrendszerrel rendelkezik.

Pratap Bhanu Mehta indiai külpolitikai szakértő szerint India a „Globális Délen” úgy erősíthetné befolyását, ha olyan gazdasági projekteket indítana, amelyek tartalmaznak adósság elengedési elemeket. Ezzel Kína Övezet és Út Kezdeményezésével (BRI) élesen elkülönülő alternatívat mutathatna fel.

Ezzel szemben Byrappa szerint „India Globális Dél politikája már a BRI előtt jó 70 évvel elkezdődött az el nem kötelezett országok mozgalmán keresztül. India infrastruktúrafejlesztéssel segített a baráti országokon, iskolákat és kórházakat épített. India ugyanakkor nem hisz az adósságmechanizmusokban, mint ami a kapcsolatok fejlesztésének egy jó módja lenne. Az ország a G20 fórumához hasonló platformokon keresztül enyhítene a Globális Dél országainak túlzott eladósodottságán”.

Egy másik külpolitikai eszköznek fogható fel az indiai diaszpóra is. Nagy számú magasan képzett indiai munkaerő él és dolgozik külföldön. „A legtöbb indiai külföldi munkavállaló a Közel-Keleten, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Kanadában él.” – mondja Byrappa, majd azzal folytatja, hogy „a diplomáciai kapcsolatok Toronto és Új Delhi közt fagyosak, mivel nincs egyetértés a kivándorolt szikh aktivisták megítélésben.

Az elmúlt évtizedben India közel került az Egyesült Államokhoz és Modi esetleges újraválasztása előre vetíti a kapcsolatok mélyülését. Hasonló mondható el a Közel-Kelet és az Egyesült Királyság viszonylatában is”.

Úton a Globális Dél vezető szerepe felé

A választásokat a várakozásoknál kisebb mértékű győzelemmel nyerhette a BJP. Június 4-én a mandátumbecslések szerint 21 hellyel kevesebbet szerezhetett, míg a kihívó pártszövetség 157-el többet, mint az előző választáson. Ez előrevetíti az imént tárgyalt folyamatok tovább haladását, ám egyre nagyobb kompromisszumkényszer is jelentkezik majd.

Közel egymilliárd ember döntött a hetekig tartó választáson. India stabil kormányzattal, gyengélkedő, de nagy reményű gazdasággal robog a Globális Dél vezetője szerep felé. Ha az előrejelzések helytállóak, a többpólusú világrend fokozatos kialakulásában jelentős tényező lehet majd India, ám az elmúlt 5 év során annyi fekete hattyú jellegű esemény változtatta meg a korábban elképzelt és várt történéseket, hogy az előrejelzések megbízhatósága erősen megkérdőjelezhetővé vált – ha ezt még lehet fokozni.

A szerző Bán Zoltán.

A borítóképen az újraválasztott Narendra Modi és Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke.