Az elmúlt évben a fejlett világban várt recesszió nem akart bekövetkezni, amire számos magyarázatot hoztak fel közgazdászok, akik utólag mindig okosabbak, mint előre (sajnos ez alól én sem vagyok kivétel).
A recesszió elmaradásának okaként megjelölték többek között az amerikai költségvetési stimulust, a zöld átállás/AI kapcsán kibontakozott nagy vállalati beruházási boomot, a lakosságnál a Covid-időkből maradt megtakarításokat, illetve a monetáris szigorítás vártnál enyhébb hatását is. Az első három tételnek is valószínűleg van igazságtartalma, de inkább a negyedik az, ami számomra kifejezetten érdekes, és hosszabb távon is valószínűleg hatást gyakorló.
A makrogazdasággal foglalkozó tankönyvek szerint a monetáris politika hatása késleltetve, 6-18 hónapos távon jelentkezik, ahogy a kamatemelés, illetve -csökkentés után átárazódnak a lakossági és vállalati hitelek, valamint a megtakarítások kamata is.
A jelen ciklusban azonban lehet, hogy kicsit máshogyan zajlanak az események.
A 2010-es években tartósan nagyon alacsony kamatszintek végjátéka a 2020-21-es extrém jegybanki/költségvetési stimulus volt, aminek hatására egészen elképesztően alacsony HOSSZÚ hozamok alakultak ki, például az amerikai 30 éves állampapírok hozama hónapokon át 1,2-1,5 százalék között volt, a német 10 éves állampapír pedig tartósan MÍNUSZ (!) 0,5% körül időzött. Ennek hatására mind a vállalatok (1. ábra, amerikai kockázatosabb vállalati kibocsátók új hitelfelvétele), mind a lakosság jelentős része (2. ábra, zöld oszlop mutatja a jelzálogok alacsonyabb kamaton történő refinanszírozását) megpróbálta berögzíteni ezeket a nagyon alacsony hozamokat. Ennek hatására a jelenleg fizetett kamatok jóval alacsonyabbak, mint amin új hitelt lehetne felvenni (3. ábrán az amerikai lakossági jelzáloghitelek átlagos jelenleg fizetendő kamata látszik narancs, az új hiteleké kék színnel). Európában is hasonló folyamatok játszódtak le számos országban (van azért, ahol elterjedtebb a változó, mint a fix kamat, ott ez kevésbé érvényesült).
Ez egyrészt magyarázatot ad arra, hogy miért nem volt a nagymértékű kamatemeléseknek a gazdaságot jelentősen lassító hatása (mert a legtöbbek számára még mindig az alacsony kamatszint érzékelhető), azonban rávilágít egy sokkal kellemetlenebb tényre is. Amennyiben a fenti gondolatmenet igaz, akkor ez azt jelenti, hogy a kamatemelések hatása nemcsak később jelentkezik, de sokkal hosszabb időn át, elnyújtva fog ellenszelet jelenteni a gazdaságnak.
Hiszen ha megnézzük a harmadik ábrát azt látjuk, hogy még ha a kék vonal (új jelzáloghitelek kamata) akár 1-2 százalékkal lejjebb is jönne, akkor is a sárga felett lenne, azaz még jelentős kamatvágások után is magasabban lesz az új jelzáloghitelek kamata, mint amennyit most fizet a lakosság, azaz a lakossági kamatterhek még komolyabb kamatvágások után is növekednének, arról nem is beszélve, hogy ha itt marad a kamatszint, akkor a terhek évről évre jelentősen nőni fognak nagyon hosszú időn át.
A helyzet tehát az, hogy habár a monetáris szigorítás hatásai kevésbé tudtak érvényesülni eddig, de ennek ellentételezéseként az elmúlt időszak kamatemelései valószínűleg éveken át hatni fognak.
Könnyen lehet, hogy most azt nem értjük emiatt, hogy miért ilyen erős a gazdaság, 1-2-3 év múlva pedig azt nem fogjuk érteni, hogy miért nem tud talpra állni.
Úgy vélem emiatt, hogy a következő években folyamatos ellenszélben lesznek a nagy gazdaságok. Ehhez adódik az is, hogy a költségvetési deficitek túl nagyra híztak (az USA-ban a második világháború befejezése óta nem volt akkora a hiány, mint az elmúlt években – lásd a 4. grafikont – amin az idei érték még nem szerepel, az valószínűleg -7% körül lesz), és ezt is vissza kell majd vágni, ami szintén ellenszélként fog jelentkezni. Eközben Kínában kipukkant az ingatlanbuborék, és a fogkrémet – mint tudjuk – elég nehéz visszapasszírozni a tubusba, éppen így egy kipukkadt buborék feltámasztása sem nagyon szokott működni, azaz Kína növekedése tartósan gyenge lehet.
Ezért azt gondolom, hogy a következő pár év növekedési kilátásai nem túl kedvezőek. Ezzel viszont a következő 6-12 hónap még szembemehet, mert a korábbi infláció miatt megugrottak mindenhol a bérek, miközben az infláció csitulni látszik, tehát komoly reálbérnövekedés van számos országban, ami a lakossági fogyasztást támasztja alá (plusz USA-ban jönnek a választások, aligha 2024-ben fog megszorítani a kormányzat).
Összességében tehát rövidebb távon (2023/24-ben) látni vélem a növekedés és stabilizáció jeleit, de utána inkább lassú, gyenge növekedésű állapot, tartós mocsár, vagy enyhe recesszió tűnik számomra a világgazdaságban valószínűnek.