Vakmajom: A fejlett gazdaságokban több évtizedes mélyponton maradt a munkanélküliség, miközben a gazdaság alig nő, vagy éppen zsugorodik, aminek sok helyen demográfiai oka is van: folyamatosan csökken a munkaképes korú lakosság és a pótlás csak bevándorlással és/vagy automatizációval megoldható.
Feladja a jegybankoknak a leckét, hogy miképpen tartsák kamatokkal kordában az inflációt, amikor a strukturális munkaerőhiány a bérek emelkedésének irányába mutat. Ehhez alighanem addig kellene emelniük a kamatokat, ami már munkahelyvesztéseket eredményez a gazdaságban és így enyhíti a bérnyomást.
A dilemma persze politikai is, és kérdés, hogy elmennek-e eddig: mi okoz nagyobb népszerűségvesztést; a béreket megevő infláció vagy a kissé megemelkedő munkanélküliség, ami megfékezi az inflációt? És mekkora kamat kell ehhez?
Válasz egyelőre nincs, illetve ami van, az dinamikusan változik. A piacok azt árazzák, hogy a Fed 3,25-3,5 százalék környékére megy csak el a kamattal – és ennyi elég, most épp egy kicsit emelkedtek a várakozások, látván az 50 éves mélypontra eső amerikai munkanélküliséget és az évi 6 százalékkal növekvő béreket.
Forrás: OECD, Vakmajom Facebook-oldala
Forrás: Vakmajom Facebook-oldala
Megnyugvás?
Zsiday Viktor: Úgy tűnik, a globális piacok azt kezdik árazni, hogy az amerikai jegybank határozott, agresszív és gyors fellépése (gazdaság lassítása), valamint az árupiaci termékek áresése (dezinflációs hatások) miatt már közel az amerikai kamatemelési ciklus vége.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.