Családi vagyon a falon: műtárgybefektetés Magyarországon

Drága, illikvid, tárolási és fenntartási költségek tömkelege jelentkezhet és teljesen bizonytalan lehet a jövőbeli megtérülés – a legtöbben így vélekednek a műtárgyakról, ha valaki befektetésként említi őket. Azonban tekintsük meg hogyan alakult a hazai műtárgypiac és miként vélekednek és viselkednek a hazai műtárgyvásárlók!

November 7-én került megrendezésre az V. Műtárgybefektetési Konferencia és a műtárgy.com jóvoltából a HOLDBOG is részt vehetett rajta. Itt bemutatásra kerültek a legfontosabb trendek és tendenciák az elmúlt évből, valamint évtizedből. További érdekes előadásokat is meghallgathattak a résztvevők, többek között, hogy miért és hogyan érdemes ékszerbe vagy drágakőbe fektetni, valamint Victor Vasarely (korábban Vásárhelyi Győző) unokájának, Pierre Vasarely előadását.

Victor Vasarely nevét azért is fontos és érdemes megjegyezni, mivel a hajdani optikai művész vezeti az elmúlt 10 évben a már nem élő magyar művészek aukciós rangsorát. Ezt a helyezést 7911 eladott aukciós tétellel és összesen 18,5 milliárdos forgalommal sikerült kiérdemelnie. Amellyel több, mint 5 milliárd forinttal előzi meg a listán 2. helyezett, Hantai Simon 10 éves aukciós forgalmát, valamint több, mint 15 milliárd forinttal az 5. Helyezett Rippl-Rónai József 3 milliárdos forgalmát. Azonban ehhez is hozzá kell fűzni, hogy ezt az eredményt majdnem 8000 eladott tétellel sikerült elérni, amely egy majdnem 2,5 milliós átlagárat jelent tételenként, azonban a második helyezett Hantai Simon 13,5 milliárd forintos forgalma csupán 255 tételből adódott, ami már egy majdnem 53 milliós átlagárat jelent.

Kis érdekességként egyébként érdemes megjegyezni, hogy melyek a valaha legdrágábban elárverezett magyar művészi alkotás.

Az élő magyarok listáját Keserű Ilona vezeti a listát a „Sírkövek 2.” alkotásával, amelynek leütési ára 110 millió forint volt. A nem élő magyaroknál pedig Moholy-Nagy LászlóEm 1 telephonbild” műve vezeti a listát egy majdnem 1,5 milliárd forintos leütési árral az amerikai Sotheby’s aukciósháznál.

Tekintsük meg, hogyan is alakultak az élő és nem élő magyar művészek aukciós eladási hazai és nemzetközi aukciókon!

A műtárgy.com gyűjtése szerint a nem élő magyar művészek aukciós eladásai 2016-ban csúcsosodtak az elmúlt 10 évben. Ekkor elérték a 10 milliárd forintos összértéket. Azonban ezt követően négy éven át majdnem minden évben 1 milliárd forinttal csökkent az eladások értéke. Ezt a trendet 2021 törte meg, amikor ismét 10 milliárd közelébe ugrott az aukción elkelt művek értéke, és ezen a szinten maradt 2022-ben is.

A nem élő magyarok műveit egyébként leggyakrabban francia, amerikai vagy angol aukciókon találhatjuk meg külföldön.

Az élő művészek aukciós piacán azonban hatalmas növekedést figyelhettünk meg, ugyanis ennek összértéke a 2013-as 34 millió forintról 2022-re másfél milliárd forintra ugrott.

A felmérés részét képezte annak a feltérképezése, hogy milyen technikával készített művek milyen arányban vannak jelen a piacon értékben és darabszámban. Részletesebben, csak a nagyobb piacot, a már nem élő magyar művészek piacát mutatnám be, de a kisebb, még élő művészek piacáról is teszek említést.

A nem élő magyarok aukciós eredmények összértékét tekintve a festmények dominálják a piacot, ugyanis a 2022-ben és 2023 első felében az összérték 87 százalékát a festmények tették ki, míg a rajzok 4, a sokszorosított grafikák pedig csupán 2 százalékát. A maradék 7 százalékot pedig az egyéb technikával készült alkotások tették ki. A festmények hasonló dominanciája figyelhető meg a még élő magyar művészek piacán is.

A számszerinti megoszlásukban azonban már közel sem ennyire dominánsak a festmények, ugyanis ezek csupán az aukciós tételek közel negyedét adták. Darabszámban nem túl meglepő módon a sokszorosított grafikák voltak többségben, a maguk 39 százalékával. A még élő magyar művészek piacán viszont darabszámban is a festmények voltak a ranglista tetején 41 százalékkal.

Tekintsük meg most egy kicsit a hazai művészek mellett a hazai műtárgyvásárlókat is. A műtárgy.com a Deloitte-tal együtt végzett egy a hazai műtárgyvásárlókat vizsgáló felmérést, ennek segítségével ismerhetjük meg talán a legkönnyebben ezt a csoportot.

A felmérés kitöltői nagyrészt a műtárgy.com követői közül kerültek ki, körülbelül kétharmad-egyharmad arányban voltak jelen többségben a férfiak a nőkkel szemben. A legtöbb résztvevő 45 és 54 év közötti volt, 25 százalékkal, majd 21 százalékkal a 65 és 74 év közöttiek, majd körülbelül azonos 17 és 16 százalékkal az 55-64 és 35-44 közötti korosztályok képviseltették magukat.

Ami lenyűgöző, hogy ezeknek a gyűjtőknek 36 százalékának 100 darab feletti gyűjteménye van. A többi 64 százalék pedig viszonylag arányosan oszlik meg az 1-5 db, 5-9 db, 10-19 db, 20-49 db és 50-99 db kategóriák között.

A kitöltők vásárlási gyakorisága is felettébb érdekes, ugyanis 24 százalékuk csupán néhány alkalommal vásárolt még csak műtárgyat, még 25 százalékuk évente egyszer-kétszer vásárol évente, 33 százalékuk pár havonta, 15 százalékuk havonta és csupán 2 százalékuk, de hetente vásárolnak műtárgyat.

A legelterjedtebb típusú műtárgyak egyértelműen a festmények lettek, ugyanis ezt már 84 százalékuk vásárolt. A második leggyakoribb a grafika volt 65 százalékkal, valamint a szobor és kisplasztika kategória a harmadik, 49 százalékkal a kitöltők közel fele már vásárolt ilyen típusú műtárgyat.

A legkedveltebb korszak a hazai gyűjtők körében a 20. század második fele, valamint ezt követi a 20. század első fele és a 2000 után született alkotások.

A legtöbben aukción és galériában, vagy harmadik leggyakrabban választott lehetőségként közvetlenül a művésztől vásárolnak. Majd a megvásárolt műtárgyakat 80 százalékuk az otthonukban helyzet el, azonban amikor az otthonuk már kicsinek bizonyul (például egy több, mint 100 darabos kollekció esetén) az irodában vagy raktárhelységben helyezték el ezeket.

Azonban visszatérve a műtárgyak pénzügyi vonulatára, mivel sokszor egy több milliós összegről van szó, igen nehéz ezt legitimizálni. Mivel a sok esetben úgy érzik az emberek, hogy az ilyen nagy összegű vásárlásokat a társadalomban jelenlévő egyenlőtlenség mellett nem elég csupán úgy legitimizálni, mint egy pár ezer forintos pólót, hogy „csak tetszett”.

Erre a trendre felfigyelve tartja meg a Deloitte is 2008 óta az Art és Finance nevű nemzetközi konferenciáját, mivel kapcsolatot szeretnénk felfedezni aközött, amit szeretünk nézni és aminek értelme van. Tehát azt szeretnénk beigazolni, hogy a különböző műtárgyak vásárlása és tartása egy pénzügyileg bölcs döntés. Azonban tekintsük meg valóban olyan fontos szempont-e ez a hazai vásárlók között!

Amikor a műtárgyak jellemzőinek fontosságáról kérdezték a kérdőív kitöltőit azt, hogy a műtárgy megfeleljen az ízlésüknek természetesen „kiemelten fontos”-nak ítélték, a jó befektetési tulajdonságát viszont csupán „inkább fontos”-ra (semleges opció hiányában). A motivációik feltárása során pedig egyértelműen az esztétikai és érzelmi érték került ki győztesen, a befektetési értéket, pedig sokkal inkább a semleges hatásúnak jellemezték.

Mindezek mellett a diverzifikáció azon kitételét, hogy a legtöbb ember által tartott részvény- vagy kötvénypiac és a műtárgypiac korrelációja igen alacsony, ezáltal egy jó eszköz lehet az előbb említett piacok ingadozásainak kiküszöbölésére.

A borítóképen Jan Vermeer van Delft barokk festő, a „Tejet öntő nő” című olajfestménye látható, amelyet az amszterdami Rijksmuseumban tekinthetünk meg.

JOGI NYILATKOZAT

A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.