Boris Johnson saját sorsának alakulását (tudniillik lemondásra kényszerült a brit miniszterelnöki hivatalról) a falkaösztön eluralkodásának tudja be. Szerinte ő egy meg nem értett államférfi. A brit közvélemény irracionálisan, kellő ismeretek híján „csordába csoportosultan” fordult el tőle. Az emberek többsége saját érdekeivel ment szembe, hogy megvonta tőle a támogatását. Legalábbis így látja és mondja az aktuális történetet az önmagát áldozatnak tekintő Boris Johnson.
E sorok írója nem avatkozik be mélyebben a témába, mert:
A) kívülállóként ezt megteheti,
B) elismeri, hogy nem ismeri eléggé a brit belső helyzetet, nem tud felhozni hitelesen pro vagy kontra érveket a johnsoni narratíva kapcsán.
Csak abban ad igazat a politikusnak (ex-kollégának, hiszen ő is újságíró volt), hogy igen, létezik nyájszellem és igen, annak komoly társadalmi, politikai és gazdasági, sőt tőkepiaci alakítóereje van.
Tőkepiacok – na ez már a mi profilunk!
Nos, a gazdaságtörténet, azon belül is a piacok (tőkepiacok, mindennapok piacai) története megannyi példával szolgál ahhoz, hogy megértsük, miért is helytálló, amit a kilencvenes évek elején egy amerikai politikai stratéga, James Carville mondott:
„It’s the economy, stupid” – „Ez a gazdaság, (a mindenféle értelemben vett piac) hülye”.
A piacot ugyebár emberek alkotják. Emberek, akik a gazdaság szereplői. Ha pedig ez így van, márpedig így van, akkor tulajdonképpen magát az embert hülyézzük le.
Csakhogy ez igazságtalan. Az ember általában nem hülye, mert ha az lenne, akkor nem lenne fantasztikus fejlődés, a világ nem lenne – mindent egybevetve – csodálatos tünemény.
Ami e téren kétségtelenül örök gond, hogy az emberek túlnyomó többsége sérülékeny: minden egyes olyan témában, amelynek nem szakértője.
Márpedig manapság háború van, ma klímakatasztrófa-közeli állapot van, ma világjárvány dúl, ma nemzeti társadalmakon belüli és globális szociális-pénzügyi-gazdasági krízisszituációk halmozódnak. Abszurd elvárás lenne, hogy az ember, az emberiség egységként tudja mindezt okosan kezelni.
Az emberi esendőség legfőbb oka pedig a következő: nincs olyan ember, nincs olyan embercsoport, szellemi műhely, aki-ami garantáltan tudja a hosszú távú megoldást egy-egy nagyobb krízisre, pláne az összes krízisre egyszerre.
Következésképpen emberek milliárdjai nem ismernek más kapaszkodót, minthogy azokat kövessék, azoknak a szavában higgyenek, azok szavára cselekedjenek, azokat szavazzák meg,
A) akik számukra megbízhatóak,
B) akiknél az „erő” látszik, merthogy mögéjük látványosan felsorakozik az esendő embertársak többsége.
Ez maga a nyájmentalitás – ami önmagában véve nem szükségszerűen rossz dolog, hiszen a „nyáj” védelmet nyújt, s mi több a „nyáj” mentalitása, viselkedése igenis befolyásolja – jelesül a tőkepiacokat – pontosan abba az irányba, aminek jegyében a nyáj „összeállt”.
A HOLDBLOG-on 2013-14-ben Zsiday Viktor több alapvetést tett közzé arra vonatkozóan, hogy szerinte miért fog óhatatlanul sokat drágulni a budapesti lakáspiac. Néhányan követték őt, és jól jártak. Aztán rengetegen, a sokaság, a kisbefektetői többség is „utánozta”, amit közvetlenül vagy inkább már csak közvetve „közvetített” sokkal korábban e blogon Viktor.
2020-21-re azonban a hatalmassá duzzadt nyájat már csak saját „nehézségi ereje” növelte tovább. Semmiképpen sem Zsiday és nem más, e témával foglalkozó szakértőink, például Orosz Gergő vagy Balásy Zsolt. Tessék utánanézni, egyikük egyenesen „könyörgött”, hogy hagyjuk abba ezt a lakásbefektetési mániát, ez már csak egy „bubble”, egy lufi!
Totálisan irracionális egy olyan időszakban, amikor lakossági állampapírral magasabb hozamot kreálhatunk, mint lakáskiadással. A papírnak nincs, a lakásnak van amortizációja, a papírt nem kell felújítani, a lakást igen. És ezernyi más, árnyalt és éles érvet hoznak fel szakértő kollégák itt, hogy óvatosságra intsék az esendő kisembert. Csakhogy az (a kisember) – ezt dokumentálja a tőkepiaci történelem világszerte – már csak akkor képes leválni a nyájról, amikor az „szétrobban”.
Ahogy ez lényegében a részvénypiacokon történt manapság.
A befektetések világa iránt azonban történetileg és globálisan egyre nagyobb az ember vonzódása. Mert megteheti, hogy befektessen.
Igaz, messze nem az emberiség többsége, mégis – az információs technológiai forradalomnak és a tőkepiacok terebélyesedésének köszönhetően – sokmilliárdnyi kisember úgymond már játszhat és játszik is a tőzsdén: Ázsiában, a legnépesebb országokban, valamint a hatalmas Egyesült Államokban, egyre inkább már Európában is, sőt jön fel Afrika is. Tömegek, egyszerű és egyre jellemzőbben ifjú emberekből összetevődő tömegek válnak befektetővé. Ez vitathatatlanul jót tesz a világgazdaságnak és a nemzetgazdaságoknak is.
Az új kisbefektetői tömegek nagy része – ahogy ők fogalmazzák – a saját feje után megy. Legalábbis ezt hiszi, pontosabban elhiteti magával.
A Morningstar, a világ vezető befektetési pedagógiai és tanácsadó műhelye, maga is részben befektetési, portfóliókezelő cégóriás, globális felmérése szerint azonban ez nem így működik. A kisbefektetők százmillióinak túlnyomó hányada nemcsak nem ismeri igazából az általa vásárolt, vásárolni szándékozott cégeket, azok papírjait, hanem magát ezt a jelen korszakot sem. Abszolút nincs tisztában azzal, hogy milyen rendkívüli időket élünk: egyszerre háború, infláció, recessziós veszély, klímaváltozás, „társadalmi hullámzások”, világjárvány – mind-mind, még a szakértők számára is homályos arányokban, de mindenképpen befolyásolják szinte minden egyes kötvény, főként részvény, az arany, az energiahordozók, a mezőgazdasági termékek aktuális, közép- és hosszabb távú ármozgásait.
Mégis, az ember, a kisember – minél komplikáltabb világot él meg – annál inkább ragaszkodik, hogy inkább, úgymond önállóan, saját fejére hallgatva lépjen és „emelje a tétet”, mert – és ez igaz is bizonyos tekintetben – a nagy bizonytalanságok, volatilitások közepette tényleg sok pénzt lehet keresni a tőkepiacokon.
Vagy mindent elveszíteni.
Utóbbinak jóval nagyobb a valószínűsége. Ennek hosszú szakirodalma van, bárki utánanézhet az interneten, vagy fellapozhatja a HOLDBLOG-on a Nagy hibák című könyv fejezeteit.
A Morningstar szakértői a napokban ugyanazt mutatták ki a globális felmérésükkel, amit a Nobel-díjas Richard Thaler is:
a megérzése, saját úgymond „tudása” mentén cselekvő kisbefektetők nagy része hülyeséget csinál (hallo! „The economy is stupid!”), mert jellegzetesen rosszul működik az ösztöne: drágán vásárol és olcsón ad el.
Emögött márpedig az alapvető ok nem más, minthogy objektíve nulla önállóságról, független gondolkodásról van szó az esetek többségében, hanem arról, hogy azt veszik, abban látnak fantáziát, ami drágul. És azért drágul elsősorban, mert azoknak a többsége felhajtja az árat, akikre a kisember hallgat, akiket követ, akikről és akiknek lépéseiről a média beszámol.
Mindeközben azt hisszük, hogy szuverének, önállóak, függetlenek vagyunk, okosabbak másoknál. Csakhogy nem történik más, mint (akaratlanul talán) csatlakozunk a nyájhoz, a csordához.
Balásy Zsolt szavajárását idézve:
„Könyörgöm” ne akarjuk megmutatni a világnak, magunknak, családunknak, hogy ezekben az időkben egyedül jobban megálljuk a helyünket a tőkepiacokon, mint vagyonkezelőkkel és szakértőkkel!
Sok tanulópénzt voltam kénytelen megfizetni, amiért évtizedeken át magam is eme gondolkodás mentén próbáltam pénzt csinálni a „tőzsdén”.
A dolgok pont fordítva vannak. Én tudom.
Mentsük elménket a hírektől, amíg még menthetjük!
Zentuccio: A technológiai forradalom révén a világ minden szegletében tudhatunk arról, mi történik a világ minden más szegletében adott pillanatban.
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.