Már tucatszor hallottam a Nyugdíjastól, és párszor VM-éktől is, hogy ha nincs ihlet, akkor nyugton kell tudni maradni, nem kell venni vagy eladni semmit. A Napi fény ma Gershwin segítségével kívánja megvilágítani, hogy óvatosan kell bánni ezzel a javaslattal.
A tapasztalt kereskedő urak szerintem maguk számára megfelelő bölcsességet alkottak, de a terjesztésével legyenek óvatosak! A legtöbb kisbefektető épp a döntései halogatásával jut abba a helyzetbe, hogy a csúcson vesz részvényt és a mélyben száll ki. Időnként igenis bele kell kényszeríteni magunkat abba a helyzetbe, hogy lépjünk, és inkább csak a lépés pontos mikéntjéről és mértékéről indítsunk magunkban vitát. Erre van természetesen egy példám is:
George Gershwin, a XX. század elejének szerintem legzseniálisabb könnyűzeneszerzője, sokáig csak sláger dalokat írt, illetve azokból összeállított már egy dzsesszoperát, de hiába unszolták ismerősei, nem érzett ihletet egy hosszabb zeneműhöz. Barátai azonban a legenda szerint megviccelték, New York számos pontján kiplakátolták már a bemutató időpontjával Gershwin első nagyobb zenekari művét a Kék rapszódiát (helyesen fordítva “Rapszódia bánatban”, Rapsody in blue). Innen értesült a szerző arról, hogy konkrét határidőre illik elkészülnie egy ilyen művel, amely véleményem szerint fantasztikus lett, és a kényszerű alkotási helyzet nélkül sosem lehetett volna az életünk része. Mindemellett, az alkotás Gershwin családi megítélésének is jót tett, ugyanis édesapja olyan botfülű volt, hogy a kották hossza alapján igyekezett értékelni a műveket. Mondanom sem kell, hogy a két oldalas dalok után mennyire eltöltötte a büszkeség a Kék rapszódia partitúráját látva. Nos, ennyit arról, hogy csak akkor lépjünk, ha van hozzá határozott ihletünk.
Archívumunkból (2011)
A borítókép forrása: mult-kor.hu