Nem fogott ki a járvány a Kanári szigetek vendéglátóiparán

Ahogy a legtöbb európai turistadesztináció, a Kanári Szigetek is elképesztő, békeidőben soha nem látott ütést kapott a pandémiára alkalmazott állami lezárások miatt. Hatásaiban olyan volt, mint egy atom- vagy egy meteorbecsapódás. Volt olyan pont, ahol a látogatók 90 százaléka eltűnt és még most is csak valahol a felénél jár a forgalom a 2019-es békeévhez képest. Például a Tenerife Sur reptér havi forgalma félmillió körül van, amikor a csúcson az egymilliót nyaldosta.

Hogy bírta ki ezt a 60 százalékban a turizmusból élő gazdaság, hogyan élték túl a hotelek és vendéglők? Mi lett az állásokkal? Hogyan élték túl az emberek? Óriási pusztításokra számított az ember a pesti képből kiindulva, ahol azért nem csak a turisták fogyasztanak, hiszen az agglomerációval együtt van 3 millió lakos, és mégis, a jó vendéglők fele belehalt a lezárásokba. Még ma is lehúzott redőnyök vannak mindenfelé és akut a szakácshiány.

És a Kanári Szigeteken mégsem ezt látni. Egyáltalán nem ezt. Évek óta ismerem a terepet, tehát van összehasonlítási alapom.

  • A főleg brit vendégek kiszolgálására szakosodott elég jó indiai étterem él és virul, ugyanaz a vicceskedő 60-as brit beintőember, még a sárga sál is ugyanaz a nyakában.
  • A kiváló sushis is megvan. Fejlesztett közben, kínai szakácsokat vett fel, és a minőség is töretlen, a tisztaság makulátlan. Az árak se változtak 7 éve, a tulaj-séf ugyanazzal a mosollyal üdvözöl, mintha semmiféle pandémia nem lett volna.
  • A high-end olasz, ami valószínűleg pénzmosó, neki persze mindegy a lezárás, szintén operál.
  • Egy egyszemélyes, kedves lengyel negyvenes nő által működtetett gofrievő bebukott.
  • A venezuelai kávézó megvan.
  • Él a tengerparti hal- és rákétterem.
  • Egy erdélyi román nők által gründolt igen jó spanyol tapasozó tele autentikus kanári fogásokkal (például édes véreshurkával), meghalt, de a helyén másik étterem működik. Egyszerű olasz tésztázó operál, a pincérek mások.
  • Az ír kocsma haja szála se görbült, a sör ugyanolyan jó, a kaja ugyanolyan rossz.
  • Az ultragagyi népies éneklő szakácsos hely csikósgulyás spanyol kivitelben is megvan.
  • A vicces poliglott belga csávó meg a thai felesége által futtatott remek és olcsó thai is operál, a két fogásos ebédmenü változatlanul 8,9 euró.
  • Az indiaiak által működtetett Tenerife Fried Chicken, ami persze gagyi KFC névbitorlás egy utcai büfé képében, nevet változtatott, de továbbra is süti az olcsó csirkét.

Az éttermek és vendéglők 90 százaléka változatlan formában üzemel, ergo a munkahelyek is megvannak. Ez egy ekkora és ilyen tartós, állam okozta kiesés mellett nem lehetséges másként, a tulajok zsebbe nyúlása mellett, mint hogy működtek az állami/tartományi/városi segítségek, adó- és járulékelengedések, bérletidíj könnyítések és direkt támogatások, amelyeket a vállalkozások kaptak a munkahelyek megtartására, kompenzációul azért a kárért, amelyet az állam okozott nekik a helyek bezáratásával és a turizmus földbedöngölésével, áldozatul a közegészségügy oltárán. Hiszen életeket kellett óvni.

Túlélték a túlélhetetlent, most pedig, a korlátozások esedékes teljes eltörlésével visszakerülhetnek a normális kerékvágásba. Az édes élet, ahogy a sárga sál Mr. White nyakába, visszatér.

Forrás: Vakmajom a Facebookon