Ikonikus “nemzeti” kaják, amelyeket a nagyszüleid aligha, de dédszüleid még biztosan nem ehettek – mert az ő idejükben még nem voltak feltalálva, csak nemrég ötlötték ki őket a globalizációban.
Lazacos sushi? A norvég lazacipar innovációja a ’80-as években.
Igazi mexikói fajitas? Amerikai ötlet.
Indiai csirke tikka masala? Brit vendéglői újítás 1970-ből, Glasgowból.
Klasszik “török” Döner Kebab? Németországi találmány, 1971-ből.
Ciabatta? 1982 előtt ismeretlen.
Ősrégi olasz Tiramisu? Az első leírt receptje 1981-ből van.
Egy jó Pasta Carbonara? Az amerikai hadiellátmány bacon-készleteivel főzték az elsőket a háború után.
Ősi japán uramaki? Egy fenét ősi! Egy japán séf ötlete volt Los Angelesben.
Első pizzéria? New Yorkban. Az amcsi katonák hiába keresték a háborúban Szicíliában a pizzát, mert még senki nem ismerte.
A kajában is mennyivel innovatívabb ma minden, mint régen volt! Lecsó? A ’40-es évek előtt nem írtak róla a szakácskönyvek. A cartedoros dobozba eltett pörköltet se ismerte régen senki!
Forrás: Vakmajom Facebook-oldala
Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.