Lehet-e nyitott a Balkán?

Az egykori jugoszláv tagok és Albánia a mai napig sem tudnak igazán mit kezdeni egymással. Az EU-n kívüli „nyugat-balkáni hatosnak” nagy kérdés, érdemes-e az örökkévalóságnak tűnő európai integrációra várniuk, vagy helyette egymással kellene-e szövetkezniük? A Nyitott Balkán projekt mindkét irányba elmozdulást jelenthet – véli Montenegró új miniszterelnöke.

Hazánktól délre felkavarta az egyébként sem nyugodt politikai állóvizet, hogy Dritan Abazović, Montenegró frissen megválasztott kormányfője, arról nyilatkozott, hogy támogatja a regionális Nyitott Balkán kezdeményezést.

Mini Schengen

A társulást 2019-ben – Mini Schengen Zóna néven – alapította meg Albánia, Észak-Macedónia és Szerbia. A nagy testvérhez hasonlóan a céljuk az áru, a tőke, a munka és a személyek szabad áramlásának biztosítása volt a tagországok között. Lakossági példára leegyszerűsítve: egy személyivel, szigorú határellenőrzés nélkül utazhassanak régión belül az országok állampolgárai. Így az Égei-tengerhez tartó magyar turistákra is két érdemi határátlépés várna: egy az EU-s Schengenből ki, a Balkánra be, majd egy onnan ki, és Görögországnál vissza Schengenbe.

(A cikk szerzője személyesen is megtapasztalhatta, milyen a szerb-bosznia-hercegovinai határ egyik oldalán 3, majd még a másik oldali őrkapunál 3 és fél órát várakozni – turistaként, de a kocsisorban helyi rendszámos autókkal együtt.)

A feltételes mód továbbra is indokolt, hiszen a gyakorlatban még nincsen szabad mozgás (kivétel: 2022 januárja óta az élelmiszert szállító teherautók várakozás nélkül mozoghatnak a három tagország között). Az alapításkor azt tervezte a három ország vezetője; Aleksandar Vučić (szerb elnök), Edi Rama (albán kormányfő) és Zoran Zaev (észak-macedón miniszterelnök), hogy 2021-re már működni fog a Schengen-szerű rendszer, azonban helyette addig jutottak tavaly, hogy Nyitott Balkán névre keresztelték a társulást, amibe az összes nyugati-balkáni országot, még Bosznia-Hercegovinát, Koszovót és Montenegrót is várják (illetve az új céldátum 2023 lett, a projekt másik törekvésének pedig beemelték, hogy a társulás a régió uniós csatlakozását is gyorsítani tudja).

Balkáni Trónok harca

Ilyen előzmények után adott interjút az április 28-án hivatalba lépett Abazović egy koszovói, országos tv-csatornának, ahol elmondta, hogy támogatja a Nyitott Balkán kezdeményezést, és szerinte Pristinának is ezt kéne tennie, hiszen a hányattatott sorsú Koszovónak járna a legnagyobb előnnyel a tagság.

A kormányfő arról beszélt, ezt a társulást nem három vagy öt és fél országra (utalva az entitásokra, azon belül is katonokra bontott Bosznia és Hercegovinára) szabták, hanem hat országra, a Nyugat-Balkánra.

„Nem tudom felfogni, hogy van olyan köztünk, aki szeret várakozni a határoknál, és ezt nemcsak a turistákra értem, hanem például azokra a montenegrói állampolgárokra is, akik Szerbiába, vagy bármelyik másik régiós országba utaznának”

– mondta.

Érdemes hozzátenni, hogy az új kormányfő tavaly decemberben (akkor még miniszterelnök-helyettesként) arról beszélt, hogy ha a Nyitott Balkán az uniós csatlakozás egyfajta alternatívája, helyettesítője, és a regionális szövetkezés eltávolítja a résztvevőket az EU-tól, akkor Montenegrónak nem szabad kérnie belőle – a korábbi miniszterelnök, Zdravko Krivokapić is elutasította a társulást.

Márpedig a szerb elnök 2021-ben úgy tálalta a projekt bővítési szándékát, hogy az uniós csatlakozás tündérmeséje helyett a három alapító baráti kezet nyújt a három tartózkodónak ahhoz, hogy a Nyugat-Balkán a saját kezébe vegye a sorsát.

Bosznia és Hercegovina horvátjai és bosnyákjai között és Koszovóban elég riasztó üzenet volt az, hogy Szerbia fogná össze egy ilyen társuláson keresztül a régiót. Erre Vučić elnöknek is megvolt a válasza:

„A kapuk mindenki előtt nyitva állnak, senkit sem fogunk sürgetni. Magyarázzák meg ők (a tartózkodók – a szerk.), hogy milyen, amikor várakoznak a határon, az ő döntésük, nem vagyunk olyanok, akik nyomást gyakorolnának, aki szeretné, azt szívesen várjuk.”

A két elzárkozó ország egyébként a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodásra (CEFTA) hivatkozva zárkózik el a Nyitott Balkán jelenlegi koncepciójától. A Bosznia és hercegovinai ellenzők szerint elég a CEFTA-tagság, a mostani koszovói vezetés pedig egy „CEFTA 2.0” regionális együttműködésre tudna rábólintani. (Az új montenegrói kabinet csatlakozási hajlandóságához az is hozzájárul, hogy Abazović több ügy mentén is kooperál a helyi szerbséggel és a Belgráddal szövetséges helyi ortodox egyházzal.)

A térségre a délszláv háború óta fél szemmel mindig figyelő Egyesült Államok helyettes külügyi államtitkára, Gabriel Escobar még novemberben beszélt arról, hogy az egyébként Washington szerint üdvözlendő Nyitott Balkán nem fog tudni hatékonyan működni mind a hat régiós ország csatlakozása nélkül. Decemberben Várhelyi Olivér uniós bővítési biztos is a társulás támogatásának adott hangot. Szerinte a projekt a korábbi, EU által támogatott berlini folyamat méltó folytatása.

(Az Angela Merkel által felkarolt Berlin Process a szakpolitkák összeegyeztetéséről szólt a Nyugat-Balkánon; legnagyobb eredményei a roaming szabályaink összehangolása, és az iskolai végzettség kölcsönös elismerése voltak.)

Szakértő: nem szabad elsietni

„Annak ellenére, hogy Montenegró szövetségesei arra ösztönzik Podgoricát, hogy mielőbb lépjen be a Nyitott Balkánba, nem szabad elsietnie a lépést. Nem ez a montenegrói érdek. Ha hirtelen ennyi, több kritikus szakpolitikai területen instabil állam, tagja lenne a szabadkereskedelmi társulásnak, az alááshatja a Nyitott Balkán egyébként fontos, hosszú távú célkitűzéseit. A régió még nem tart a hat ország közötti teljes együttműködés fejlettségi szintjén” – fejtette ki még januárban a Balkan Insight-nak Zlatkvo Vujovic, a Centre for Monitoring and Research igazgatója.

Az elemző arról beszélt, hogy a nyugat-balkáni határok eltörlése nemcsak az áruk, a szolgáltatások, az emberek és a tőke szabad mozgását eredményezné, hanem a drog- és cigarettacsempészet előtt is megnyitná a még könnyebb utat.