Kína messze van, a világgazdaságban betöltött folyamatosan erősödő szerepe miatt azonban itthon is egyre többen kísérik figyelemmel azt, ami a világ második legnagyobb gazdaságában történik. A HOLD Alapkezelő blogjának olvasói is több kérdést tettek fel az óriási ázsiai állam gazdasági helyzetéről, és persze az egyik legsúlyosabb problémáról, a kínai ingatlanbuborékról is. Ezekre a kérdésekre válaszolunk ebben a cikkben.
1. A kínai hitelbuborék kidurranhat valamikor? Vagy a mai világban nincs következménye a fedezet nélküli kihelyezéseknek?
A 2010-es években valóban úgy tűnhetett, hogy saját devizában az országok szinte bármeddig eladósodhatnak. Bizonyos körülmények között, alacsony vagy nulla közeli kamatok és infláció mellett, növekvő gazdaságban valóban nem látszik, miért ne nőhetne az eladósodottság a GDP arányában akár több száz százalékot?
Kína erre tökéletes példa: a teljes adósság, tehát a vállalatokat, a háztartásokat és az állami szektort is beleértve, már a GDP 300 százaléka felett van. Ezeknek a hiteleknek a döntő többsége jüanban van, tehát devizakockázattól nem kell tartani. Önmagában az is természetes, hogy egy fejlődő ország hitelből épít infrastruktúrát, ipart, ingatlanállományt, tehát a hitelállomány növekedése nem precedens nélküli, és nem szükségszerűen eredményez problémákat.
Ami a problémát okozza az az eladósodottság gyors üteme és ezzel összefüggésben a hitelek minősége. Amikor tömegek vesznek spekulatív célból ingatlant kizárólag az áremelkedésre számítva, amikor az állam úgy próbál munkát adni tömegeknek, hogy szükségtelen hidakat vagy utat építtet velük, ott nagyobb eséllyel lesznek rossz hitelek is, amiket végül nem fognak visszafizetni. A múltban, ha ez a probléma már kezdett látványossá válni (ilyen volt 2016 első fele, és ilyen volt 2020 tavasza is), a kínai állam mindig beavatkozott, újra és újra olajat öntve a tűzre. Rövid távon ez mindig megoldást jelent, de hosszú távon egyre több negatív mellékhatás érzékelhető.
Egy ilyen országban olyan vállalatok kapnak lehetőséget, amelyek bár a gazdasági aktivitást pörgetik, valódi fogyasztói igényeket nem elégítenek ki. Ismét jó példa az építőipar, ahol építik a drága lakásokat, amikben aztán sokszor nem lakik senki. Ha pedig a rossz hitelek okozta problémák miatt az állami beavatkozás meg is menti a szereplőket az összeomlástól, a „moral hazard” probléma csak tovább erősödik: maradnak a gazdaságban a piaci alapon működni képtelen vállalatok. Ezt látják a kínai gazdaságpolitikusok is, nem véletlenül próbálják hűteni az ingatlanpiacot; lényegében át akarják tenni az értelmetlenül termelő kapacitásokat a nagyobb hozzáadott értékkel rendelkező ágazatokba. Ingatlanépítésből például a high-tech szektorba. Ez nem könnyű feladat, nem is sikerülhet néhány év alatt, de 2021-ben elkezdtek változtatni a helyzeten.
Ha ez a központi menedzselés félresikerül, a hitelbuborék kidurranhat, a GDP 30 százalékát adó ingatlan- és infrastruktúra szektor gyorsan csökkenésnek indul majd. Kínában az elmúlt évtizedekben nem láttunk ilyet, megszoktuk, hogy a lassuló gazdaságon mindig sikerült fordítani. Kívülről ma is nehéz megmondani, hogy mennyi az esély az összeomlásra, de biztosan nem nulla, van érdemi kockázat.
2. Hogyan befolyásolja a kínai helyzet a kínai befektetők európai ingatlanbefektetéseit? Csak a kínai ingatlanok befektetésétől lépnek vissza, vagy globálisan?
Szabó Balázs válaszol
Szignifikáns lassulás, összeomlás esetén a kínaiak valószínűleg kevesebbet vásárolnak majd külföldön, így az európai ingatlanpiacon is. Ezek mellett a konkrét kérdés megválaszolásában fontos lehet, hogy adott ország mennyiben engedi kínaiak számára az ingatlanok vásárlását, mennyire akar menekülni a tőke Kínából, és ezt a helyi politika mennyire hagyja majd.
3. Egy diktatúrában miért aggodnak egy kongresszus miatt? Miért nem mernek előtte irányt váltani? Mitől félnek?
A Mao utáni reformok óta a kínai vezetés hagyományosan abból vezeti le a legitimációját, hogy milyen eredményeket (fejlődést) tud elérni. Hszi Csin-ping jelenleg az ország három legfontosabb tisztségét egyszerre tölti be:
- Kínai Kommunista Párt főtitkára (a legfontosabb)
- Kínai Népköztársaság elnöke
- Központi Katonai Bizottság elnöke
A pártkongresszuson a Kommunista Párt élére választanák újra Hszi Csin-pinget, ezt követően pedig az elnöki posztért kell újraindulnia. Hszi elnök szakított elődei politikájával és az úgynevezett kollektív döntéshozatal helyett visszaállította a legfelsőbb vezető teljhatalmát. A decentralizált kormányzást és a piaci liberalizációt félredobva megerősítette a központ befolyását mind társadalmi, mind gazdasági értelemben.
Fontos, hogy a centralizáció, amit Hszi Csin-ping képvisel, az nem tekinthető sem törvényszerűnek, sem szükségszerűnek. A kínai kormányzat – érthető okból – már 1990 óta felhagyott az „egy személy” központú vezetéssel. Hszi egy „erős ember”, az ilyen személyiségtípusú vezetők jellemzően saját magukra teremtenek igényt. Pontosan ezért fest rosszul, amikor egy erős ember meghátrálni kényszerül – különösen egy autoriter rendszerben.
Gazdaságpolitikai tekintetben már számos esetben visszatáncolt a kínai vezetés, enyhítettek a bankszektort és az ingatlanszektort érintő szabályozásokon, ugyanakkor a zéró Covid politikából nem engednek. Kínában az omikron variáns felbukkanásáig működni tudott a drákói járványkezelés, de a legtöbb országgal ellentétben a lakosság semmiféle immunitást nem szerzett. A kínai egészségügyi ellátórendszer fejlettsége messze elmarad a nyugatitól, ugyanakkor a lakosság medián életkora jelentősen magasabb, mint az a fejlődő országokra jellemző. (Indiában például 28, amíg Kínában 39 év.)
A szigorú lezárások miatt már eddig is súlyos árat fizetett az egyébként is gyengélkedő kínai gazdaság, egy irányváltás azonban a meghozott áldozatok hiábavalóságát jelentené. Lehetséges, hogy Hszi Csin-ping számára többről van szó, mint egy egyszerű presztízskérdésről. 2021-ben az elnök a következőket nyilatkozta:
“Kína a kihívásoktól függetlenül sebezhetetlen… A pandémia kezelésének erdményei alapján egyértelműen látszik, hogy mely politikai vezetők (és rendszerek) teljesítenek jobban.”
A zéró Covid politika feladásával Kína nemcsak késve térne rá a nyugati országok útjára, hanem egy egészségügyi válságot is megkockáztatna. Mindezek ellenére a kínai elnök támogatottsága magas és jó eséllyel újraválasztják, ami ahhoz vezethet, hogy a politikailag kockázatos döntéseket a pártkongresszus utánra halasztja.
4. Hogyan lehet leghatékonyabban shortolni a kínai lakáspiacot?
Szabó Balázs válaszol
Vannak ingatlanfejlesztők, ingatlanokat tulajdonló vállalatok, amelyek közvetlenül kitettek a kínai ingatlanpiaci helyzetre. Ilyenre példa a probléma fókuszába került Evergrande vagy a Country Garden Holdings, de van több hasonló vállalat is a tőzsdén. Ezeket shortolni viszont nagyon kockázatosnak tartom: egy részük már kvázi csődöt áraz, ilyen az Evergrande, de a legtöbb papír már sokat esett, magas eladósodottság mellett. A helyzet oldódása esetén (a kínai vezetés a vártnál nagyobb gazdasági stimulusról dönt politikai okokból) egy csődközeli papír többszörözni tud, szerintem a hozam-kockázat arány nem olyan vonzó.
Ehhez képest kevésbé kockázatos kínai tőzsdei indexeket shortolni, bár ezek mindegyike jelentősen esett már a gazdasági kockázatokra. Az MSCI China, vagy a FTSE China A50 index már 2021 óta lefelé tartó trendben van. A nyersanyagpiacon a réz tűnik leginkább olyannak, ami még eshet egy reálgazdasági összeomlás esetén, mivel Kína adja a globális rézfogyasztás felét. Mivel a rézre közben pozitív folyamatok is hatnak, például erős ipari fellendülés a világban a koronavírus-járvány után, várt megújuló beruházások, alacsony készletek, így a réz ára az elmúlt hetekben kezdett csak esni.
Összességében az látszik, hogy hiába vannak a kínai ingatlanárak a csúcsuk közelében, a tőzsdei szereplők már áraznak valamekkora negatív változást, így közvetlenül a magas kínai ingatlanárakra nem könnyű short pozíciót felvenni.
5. Teret nyer-e India Kínával szemben a globális termelésben? Ez enyhítheti az ellátási láncok szakadozottságából eredő inflációs nyomást?
Szabó Balázs válaszol
Rövid vagy középtávon ez nem valószínű. A két ország exportvolumenének nagyságrendi eltérése is egyértelműen mutatja ezt: a kínai export a világ felé éves 3400 milliárd dollár, az indiai export nincs 500 milliárd dollár. Ennek is jelentős része nyersanyagokhoz köthető, messze nincs olyan tömeges iparicikk-gyártás, mint Kínában. A következő néhány évben India nem nyújt megoldást az ellátási láncok problémáira.
Fékezett a kínai gazdaság
Kína 2022 második negyedévében 0,4 százalékos GDP-növekedést produkált év per év alapon, mínusz 2,6 százalékos teljesítményt nyújtva az első negyedévhez képest. Fel van adva a lecke, hogy sikerüljön elérni a korábban kitűzött, 5,5 százalékos gazdasági növekedési célt Kínában az idei évre.
JOGI NYILATKOZAT
A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.