Mire képes hosszú távon az orosz gazdaság?

Az elmúlt napokban tapasztalt agresszív orosz külpolitikai és katonai lépések egyik fontos támaszának tekinthetjük, hogy az ország gazdasága jelenleg kifejezetten jól teljesít. Kérdés, hogy ez a dinamika mennyire fenntartható, illetve hosszú távon mire képes az orosz gazdaság, és ez mekkora mozgásteret biztosít az orosz politika számára.

A frissen közzétett adatok alapján 2021-ben az orosz GDP 4,7 százalékkal növekedett, 1,6 százalékkal meghaladva a 2019-es, pandémia előtti szintet. Természetesen az előző év kiugró teljesítményében fontos szerepet játszott a lezárásokkal tarkított 2020-as év gyenge teljesítménye is. Ugyanakkor az IMF legutóbbi prognózisa alapján 2022-ben is közel 3 százalékos növekedést produkálhat majd az orosz gazdaság.

Az ország számára fontos export nyersanyagok ára pedig szinte kivétel nélkül emelkedett szinten mozog.

Egy szoftver védi Ukrajnát az orosz medvétől

Gazdasági értelemben eljött a most vagy soha pillanat Putyin számára a bátor külpolitikai akcióra – véli Szőcs Gábor, a HOLD Alapkezelő senior portfóliókezelője. Interjú.

A jelenlegi kiugró dinamika viszont érdemben meghaladja az orosz gazdaság hosszú távon fenntartható – vagy más néven potenciális – GDP növekedését. Az éppen megfigyelhető gazdasági aktivitásról könnyedén tájékozódhatunk a statisztikai hivatalok által közölt adatok között, de a potenciális növekedés nem mérhető. Így csak különböző becslési eljárásokkal tudunk egy közelitő értéket kapni.

A szakirodalomban a potenciális GDP-növekedését a foglalkoztatottság, a tőkemennyiség (gyártási kapacitás) és a termelékenység hosszú távon fenntartható növekedésével szokták magyarázni. Ugyanakkor az előbbi három faktor közül csak a foglalkoztattok számát ismerjük viszonylag nagy biztonsággal. Az egész gazdaságban elérhető tőke mennyiségét csak becsüljük, ráadásul igen nagy hibahatár mellett. A harmadik tényező, a termelékenység pedig maradék elven adódik.

A fentiek alapján érdemes olyan egyszerűsítéssel élni, hogy a termelékenységet egyszerűen a GDP és a foglalkozatottak számának hányadosával azonosítjuk. Ezt követően már viszonylag könnyedén kaphatunk képet arról, hogy az elmúlt két évtizedben a foglalkoztatottak száma és a termelékenység milyen mértékben határozta meg az orosz gazdaság teljesítményét.

Forrás: Rosstat, HOLD

A fenti ábrán tökéletesen látszik, hogy alapvetően a termelékenység játszott kulcsszerepet a GDP növekedésében. A foglalkoztatottak számának bővülése vagy éppen csökkenése csak egy kis szeletet magyaráz ebből. Fontos kiemelni, hogy mindkét tényezőt jelentős ciklikusság jellemzi. Ez különösen a termelékenységre igaz, amelyre jó példa a 2009-ben és a 2015-ben tapasztalt hirtelen csökkenés.

Ne gondoljuk, hogy az orosz munkaerő hatékonysága egyik évről a másikra ilyen mértékben romlott volna!

A termelékenységet rövid távon leginkább a kapacitások kihasználtsága magyarázza. Hiszen lehet, hogy egy munkás ugyanúgy foglalkoztatott csak éppen kevesebb órát dolgozik és azt is kisebb intenzitással, illetve a gyártási kapacitások sem pörögnek a maximális szinten. Becslésünk szerint az előbbiekhez hasonló – a termelékenység és foglalkoztatottság növekedését érintő – átmeneti tényezők kiszűrésével az orosz gazdaság növekedési képessége hozzávetőleg 2,1 százalék.

Forrás: HOLD

Ez nemzetközi összehasonlításban első látásra nem számít különösen alacsony növekedési képességnek, de

egy feltörekvő ország esetében ennél érdemben magasabb dinamika szükséges a felzárkózáshoz.

A fentiek alapján egyértelműen látszik, hogy az orosz gazdasági növekedés lassuló pályán mozog majd. A most még jelentős növekedési többlet minden további gazdasági szankció nélkül is nagyrészt eltűnt volna 2023-ra. A mai nap történései mellett pedig elképzelhetetlen, hogy ne lépjenek életbe további szankciók. Ennek tükrében pedig könnyen 2 százalék alatti növekedést, akár recessziót láthatunk az előttünk álló időszakban. Következésképp:

 az orosz politika mozgástere folyamatosan szűkül majd.