Az új világvírust putyini politikának hívják

A nagy kérdés, hogy mekkora saját gazdasági áldozatot hajlandó a Nyugat bevállalni, hogy megfékezze ezt a geopolitikai járványt? Interjú Szőcs Gáborral, a HOLD Alapkezelő szenior portfóliókezelőjével.

A gazdasági szakemberrel legutóbb a donyecki szakadárok katonai megtámogatása után készítettünk interjút. Elhangzott, gazdasági értelemben eljött a most vagy soha pillanat a legmerészebb orosz külpolitikai fellépésre. Egy nappal később kitört a háború.

2022, Európa. Putyin csapatokat küldött egy ország megszállására.

Szőcs Gábor: Sajnos – elég gyorsan – bekövetkezett az, amire eddig sokan csak legyintettek, hogy megtörténhet. Mi is nagyobb esélyt adtunk a támadás elmaradásának. Azt gondoltuk, hogy a gazdasági és emberi racionalitás talaján állva Putyinnak nem éri majd meg az offenzíva elindítása.

A jelenlegi háborús helyzetben szinte lehetetlen előre látni, hogy mi következik. Sokféle forgatókönyv képzelhető el. A legoptimistább az, hogy a Kreml beéri a Krímmel és a két kelet-ukrajnai tartomány függetlenségével és ha ezt megkapja, akkor visszavonulót fúj. A legrosszabb forgatókönyv – sajnos efelé haladunk – hogy a konfliktus elhúzódik és felerősödik, a Nyugat további szankciókkal sokkolja az orosz gazdaságot és egyben saját magát. Ennek hatására Putyin bedurvul és fokozza a katonai fenyegetést, ahol tud keresztbe tesz a nyugati gazdaságoknak.

Ebben az esetben borítékolható egy masszív európai gazdasági visszaesés, miközben az orosz gazdaság darabjaira hullik.

Egy ilyen szcenárióban, az is benne van hosszabb távon, hogy Putyin az észak-koreai útra lép és teljesen elszigeteli az országát, de az is, hogy leváltják, megpuccsolják, Európa és a világ pedig fellélegezhet.

Szőcs Gábor, a HOLD Alapkezelő szenior portfóliókezelője

A Moody’s friss jelentése szerint már az államcsőd szélén táncol Oroszország. Mély sebet tudnak okozni a szankciók?

Az orosz gazdasági helyzet még messze nem ennyire drámai. A gazdaságuk stabilitásának két pillére van. Az egyik az elmúlt években felhalmozott jegybanki deviza és aranytartalék, a másik a magas nyersanyagárak mellett az országba ömlő dollárbevétel. Az eddigi szankciók kilőtték az előbbi pillért, de indirekt módon megerősítették az utóbbit. Zseniális húzás volt a Nyugat részéről a jegybanki tartalék blokkolása, amivel komoly rubelzuhanást idéztek elő és kikényszerítették, hogy az orosz jegybank 20 százalékra emelje az alapkamatot. Részlegesen bevetették a „pénzügyi atombombát” is, azaz lekapcsoltak a SWIFT-ről több orosz bankot is. Leértékelődő rubel, megugró infláció, áruhiány, csökkenő reálbérek, leálló beruházások az új orosz gazdasági valóság.

Ugyanakkor ennek a valóságnak jelenleg még az is a része, hogy az olaj és gáz exportja nem került szankció alá.

Hogy is reméli a Nyugat, hogy megroppanthatja Putyin rendszerét, ha továbbra is veszi az olajat és a gázt ráadásul az elszálló árak miatt több, mint kétszer annyit utal naponta, mint tette azt a háború előtt!

Mai emelkedett árakon számolva az olaj és gázexport a GDP 30 százalékának megfelelő többletjövedelemhez juttatja Oroszországot éves szinten. Ebből Putyin finanszírozhatja a háborút és csillapíthatja az orosz emberek hiányérzetét.

Elsütötték a pénzügyi atombombát, de az nem robbant akkorát, mint várták.

Hiába vettek le a bankközi üzenetküldő rendszerről több orosz pénzintézetet, pont azokat nem bántották, akik igazán számítanak. Nem szankcionálták a legnagyobb orosz bankot, a Sberbankot és a Gazprombankot sem, ami az olaj- és a földgázkereskedelem elszámolását bonyolítja.

A nyugati államok és cégek gyorsan összezártak az agresszorral szemben.

Tényleg félelmetes, amilyen gyorsan és amilyen mértékben összezártak a nyugati cégek, szembe menve saját gazdasági érdekeikkel. Ez egy rendkívül dicséretes dolog, és biztos, hogy felgyorsítja az orosz gazdaság megroppantását, ami által megkérdőjeleződik, hogy a Kreml folytatni tudja-e a háborút. Ugyanakkor hangsúlyoznom kell, egészen addig, ameddig el tudják adni az olajat és a gázt, ráadásul drágán teszik ezt, addig nagyon nehéz lesz megroppantani az orosz medvét.

A Nyugatnak fel kell tennie a kérdést, mekkora gazdasági áldozatot hajlandó bevállalni azért, hogy térde kényszerítse Putyint?

Nagy kockázat, hogy az a tőr, ami egyébként Putyint szíven szúrhatná, az az európai gazdaságnak is hatalmas fájdalmat okozna. Ez az olaj- és/vagy a gázimport embargója, amiért egyre többen lobbiznak.

Van realitása szénhidrogén embargónak? Van alternatívája az orosz importnak?

Az olaj fizikailag pótolható ugyan, de a földgáz csak kis mértékben. (Ezért is félhetünk az utóbbi esetében attól, hogy az oroszok elzárják a gázcsapot.) Az európai tengerpartokon lévő LNG-t fogadó terminálok rendelkeznek ugyan az orosz gázimport 50 százalékára rúgó szabad kapacitással, azonban a szűkös európai gázvezetékhálózat miatt az extra behozatal felénél többet nem lehet eljuttatni a fogyasztókhoz. Összeurópai szinten így hozzávetőlegesen csak az orosz import 25 százalékát tudnánk máshonnan beszerezni, azt is csillagászati áron. Ráadásul az országok helyzete más és más ebben a kérdésben.

Kelet-Európa, azon beül is Magyarország lenne az egyik legrosszabb helyzetben, de Németország is jelentős hiányokat könyvelne el.

Fontos aspektus, az orosz gázról való leválás esetén, hogy teljesen hátraarcot kellene mutatnia az Uniónak a zöldpolitikában, azaz a keresleti oldalon kellene alkalmazkodni.  Erre utalt a napokban Frans Timmermans, az egyik legzöldebb uniós vezető is, aki kimondta, hogy a háború megállítása és a putyini ideológia megfékezése megéri, hogy pár évig lejjebb kapcsoljuk a környezetvédelmi törekvéseket. Szerinte az orosz gázfüggőség csökkentéséért meg kell hozni azt az áldozatot, hogy a tervezettnél tovább használjuk a szenet és az atomerőművek leállítását is el lehet halasztani.

Hosszabb távon, az orosz import, és egyáltalán a gáz és olaj nélküli világ megteremtésében új lendületet fog venni Európa, valószínűleg jelentősen növelve a gázpiaci infrastruktúrákra és zöldtechnológiai beruházásokra szánt összeget. Rövid távon viszont nincs megoldás. Egy LNG-terminál építése 5 év!

Mindez milyen hatással van a világgazdaságra?

A konfliktus előtt is „slágertéma” volt az infláció, a háború és az eddig életbe léptetett szankciók hatására pedig további brutális infláció szakadt rá a világra, elsősorban Európára. Nem csak az energiahordozókról van szó. A mezőgazdasági termékárak is az egekbe szöktek. Ráadásul több iparágban (acél, építőipar, autóipar) az orosz és ukrán konfliktus lyukat ütött a beszerzési értékláncokon.

Nyersanyagár-emelkedések idén, dollárban Forrás: HOLD-gyűjtés

A konfliktus egyértelműen a stagfláció felé tereli az európai gazdaságot.

Mit jelent ez? A nagyon magas infláció következtében, amit a kínálati sokkok idéznek elő, recesszióba süllyedhet a gazdaságunk. Hogy ez mennyire lesz mély, az azon fog múlni, hogy bővül-e a szankciós lista, és milyen hosszú ideig maradnak velünk ezek a korlátozások.

Mit léphetnek a gazdaságpolitikusok a helyzet csillapítására?

Egyre inkább azt gondolom, hogy az lehet a válaszlépés, mint 2020-ban. Akkor a Covid volt az ellenség, a politikusok bevállalták, hogy az emberéletek fontosabbak a gazdaságnál. Jöttek a lezárások, majd kitömték az emberek zsebét pénzzel. Egyelőre most is azt látni, hogy fontosabb a béke, a gonosz elleni harc a gazdasági érdekeknél.

Putyin szellemisége lett a vírus, amit, ha nem fékezünk meg, szétterjedhet a világban.

Ebben a harcban is sérül a gazdaság, és ha igazán komolyan akar a Nyugat pressziót gyakorolni, akkor fel kell tekernie a szankciókat, amiben ő maga is sérül. A közvéleménynek ezt csak úgy lehet eladni, ahogy a járványügyi korlátozásokkal tették. Ki kell pótolni a fizetésüket, hogy ne rokkanjanak bele a brutális inflációba, vagy a költségvetésnek direktben magára kell vállalnia a magas árak kifizetésének egy részét. Laza fiskális és ezt támogató laza monetáris politikára számítok a fejlett országokban.

A tőzsdéket sem kíméli a háború.

Most már nem. Elsősorban Európa és azon belül is, érthető módon, a mi térségünk zuhan leginkább. Ugyanakkor Amerika nagyon jól tartja magát. Az Euro Stoxx 50, a nyugat európai blue chip index bő húsz százalékos dollárban mért esése is már azt jelezi, hogy a piac egyre nagyobb esélyt ad a stagflációs forgatókönyvnek, egyúttal a vállalt geopolitikai kockázatért cserébe magasabb prémiumot vár el.

Nyilván, azok a piacok és vállalatok, akik közel vannak Oroszországhoz, Ukrajnához és részben jelen is vannak, azok jóval többet esnek. Ilyen például a magyar BUX index és az OTP is. A hazai közvéleményt elsősorban az OTP foglalkoztatja. Megéri-e venni 10 000 forintos áron 45 százalékos esés után? A mínusz mögött három tényező áll. Rossz esetben az OTP örökre bukhatja az ukrán-orosz bizniszt, ha pedig egy európai recesszió jön, akkor pozitív növekedési képet a hitelveszteségek számolgatása váltja. Végül, de nem utolsó sorban megnő az esélye, hogy a kormány a bankokat „kéri meg” a költségvetés megtámogatására.

Hogyan reagált az orosz részvénypiac?

Példa nélküli módon. A londoni tőzsdén konkrétan nulláztak az orosz részvények, elvesztették értékük közel 99 százalékát, közben a moszkvai tőzsdén csak azért nem történt meg ez, mert ott hamarabb bezártak a börzék. A világ részvényindexeiből, melyeket sokezer milliárd dollár követ, kirakták az oroszokat. Ha újraindul a kereskedés a külföldiek kényszerértékesítése így folytatódni fog.

Eközben a háttérben az orosz nemzeti vagyonalap az évszázad tőzsdei vételét készül végrehajtani – igazi, value befektetőként.

Bejelentette, hogy hajlandó nagy mennyiségben hazai papírokat venni. Zajlik a gazdasági elszigetelés, közben Oroszország lehetőséget kapott arra, hogy töredékáron megkaparintsa a cégeinek azon részét, amit eddig külföldi befektetők birtokoltak.

Mennyire vastagok a viharfelhők a magyar gazdaság felett?

Három szempontból van hazánk nehezebb helyzetben, mint más európai uniós országok.

  1. Nagyon közel vagyunk Oroszországhoz és Ukrajnához.
  2. Magyarország azon államok egyike, melyek a legkevésbé tudják pótolni a gázt, amennyiben leállna az orosz export.
  3. A magyar politika nemcsak nyugat felé, hanem keleti irányába is lavírozott az elmúlt években.

Ki tudja, milyen uniós reakciókat vált az utóbbi tényező – főleg most, amikor még erőteljes kérdőjelek vannak a hétéves ciklus forrásainak kifizetése körül.

Nagyot gyengült a lengyel zlotyi és magyar forint is – negatív rekordszintre az euróval szemben, utóbbi a hétfői nap folyamán megközelítette a 400 forintos lélektani határt. Nem gondolom, hogy félni kellene a forint szétesésétől. Van muníciója a jegybankunknak. A devizatartalékkal is tud interveniálni, de egy soron kívüli 100-200 bázispontos kamatemeléssel is tudná így a választásokhoz közeledve stabilizálni a forintot.

Tajvan lehet a kelet Ukrajnája?

Ukrajna teljes körű megtámadásával Oroszország felbolygatta az elmúlt évtizedekben kialakult képünket a világról, melyben helyi összetűzéseket és területvitákat leszámítva nagyobb háborús konfliktus már-már elképzelhetetlenné vált. Az orosz-ukrán háború ráébresztett minket, hogy a jelenlegi világrend közel sem statikus, és ezek a területi viták igenis átcsaphatnak nyílt háborúba.

JOGI NYILATKOZAT

A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetésitanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.