Az orosz-ukrán háború és az erre érkező nyugati szankciók hatására az orosz jegybanknak (CBR) az elmúlt egy hónapban válság-üzemódba kellett kapcsolnia. Ezen időszak alatt a CBR legfőbb feladata valójában nem az infláció letörése volt, hanem a kormánnyal karöltve azon mechanizmusok részleges életben tartása, melyeken keresztül később képes lehet elérni az inflációs céljait.
Jelenleg a világ szinte összes jegybankja valamilyen formában az inflációs célkövetés rendszere alapján alakítja ki a monetáris politikáját. Ez kicsit leegyszerűsítve annyit tesz, hogy az ország központi bankja az adott gazdaságra jellemző általános hozamkörnyezetet olyan szintre állítja, hogy azzal az infláció a következő években elérje az általa meghatározott célt.
A megfelelőnek vélt hozamkörnyezetet elérésnek legfőbb eszközei az irányadó rövid kamat és annak jövőbeli pályájával kapcsolatos kommunikáció, valamint a kamatpadló elérése estén a mennyisági lazítás (QE). A jegybankok az előbbi eszközök hatékony alkalmazásával pedig több csatornán keresztül közvetve képesek befolyásolni az infláció alakulását. Ennek a transzmissziós mechanizmusnak nevezett folyamatnak a hatékonysága annál erősebb, minél fejlettebb és stabilabb egy ország pénzügyi rendszere.
A fentiek alapján, elsőre talán egyszerűnek tűnő mechanizmusok ellenére, az inflációs cél elérése békeidőben sem egyszerű feladat, mivel a gazdasági szereplők egy-egy monetáris politikai lépésre tett reakciójának mértéke időben igen változó lehet. Egyes években lehet, hogy egy 2 százalékos kamatcsökkentés elég ahhoz, hogy a vállalkozások több beruházást indítsanak el, máskor 4 százalék is kevés. A jövőben várható további kamatemelésekkel kapcsolatos kommunikáció néha jelentős emelkedést eredményez a hosszú hozamokban, máskor elhanyagolható a pénzügyi piacok reakciója. Fontos látni, hogy a transzmissziós mechanizmusok teljesen átlagos időszakban sem tudnak tökéletesen kiszámítható módon működni, de egy bizonytalansági sáv mellett viszonylag jól becsülhető egy-egy intézkedés hatása a devizaárfolyamra, a gazdasági aktivitásra és végső soron az inflációra is.
Az orosz katonai agresszióra érkező nyugati szankciók hatására viszont olyan mértékben sérültek a klasszikus transzmissziós mechanizmus alapfeltételei, amely az orosz jegybank számára megkérdőjelezi az egész monetáris politikára jellemző keretrendszert. Ezek alapján talán nem meglepőek azon híresztelések, hogy a háború kirobbanás után Elvira Nabiullina jegybankelnök beadta felmondását, amelyet Vlagyimir Putyin nem fogadott el.
Ilyen körülmények között mit tud tenni egy jegybank?
Az alábbiakban vegyük sorra a CBR és a kormány által hozott jelentősebb intézkedéseket, amelyek egy-egy szankció hatását igyekezetek semlegesíteni és ezzel fenntartani a pénzügyi rendszer működőképességét.
A háború kezdete óta életbelépett szankciók közül monetáris politikára gyakorolt közvetlen hatás alapján kiemelkedik a CBR által nyugati országokban tartott devizatartalékok befagyasztása. Ennek hatására a jegybank nem tud intervenciókat végrehajtani a deviza piacon, azaz a devizatartalékok rubelre váltásával nem tudja megakadályozni a saját fizetőeszközének gyengülést. Márpedig a háború kirobbanása és a többi gazdasági szankcióknak köszönhetően jelentős tőkekiáramlás indult el Oroszországból, amely érdemi rubel gyengüléséhez vezetett. Ez közbelépés nélkül nagyon gyorsan a teljes orosz pénzügyi rendszer instabilitásához vezethetett volna.
A jelentős rubelgyengülést megakadályozandó több intézkedés is született. Elsőre a nem-rezidensek értékpapír-értékesítésére és hazautalására vonatkozóan vezettek be korlátozásokat, valamint megtiltották az orosz lakosságnak, hogy devizát utaljanak saját, Oroszországon kívüli számláikra. Továbbá az egyik legjelentősebb intézkedésként elrendelték, hogy az exportőr vállalatoknak a bejövő devizabevételek 80 százalékát rubelre kell váltania, ezzel korlátozva a hazai deviza további gyengülését.
Ez leginkább a gázbevételek szempontjából fontos.
Nem véletlen, hogy az orosz kormány nem rég megjelent kommunikációja alapján az általuk „barátságtalannak” tekintett országoknak rubelben kellene majd fizetnie a gázért. Ez gyakorlatilag a 80 százalékos szabály 100 százalékra történő emelését jelentené, valamint egyúttal a devizaváltással kapcsolatos kockázatot is áthárítaná a külföldi szereplőkre. Sőt, olyan további termékek esetén is felmerült a rubelben történő elszámolás lehetősége, mint a műtrágya, a gabona, az olaj, a szén, a fémek és a faanyagok. Nagyrészben az előbbi lépéseknek köszönhetőn sikerült a korábbi rubel gyengülést szinte teljesen visszafordítani.
Az orosz bankokat érintő szankciók közvetve – a lakossági bizalom általános romlásán keresztül – a jelentős lakossági „bankrohamot” is eredményeztek. Ennek hatására februárban 1,2 billió rubellel csökkent az orosz lakosság hazai bankokban tartott pénzeszközeinek összege, amely rekordnak tekinthető az elmúlt 14 évet vizsgálva. Ez önmagában jól mutatja az alapvető transzmissziós mechanizmus torzulását.
A lakosság olyan szinten tart egy esetleges bankcsődtől, hogy inkább készpénzben tartja a megtakarítását lemondva a bankbetét után járó kamatról.
Sőt feltehetően a magas inflációs várakozások miatt megpróbálja aranyra vagy dollárra váltani, ha tudja.
Számtalan, főleg magas hozzáadott értékű termék Oroszországba történő exportját is széleskörben korlátozták a nyugati országok. Ezen termékek esetében már jelenleg is általános hiányt és ebből kifolyólag jelentős áremelkedést lehet tapasztalni egyes hírforrások szerint. A CBR felmérése szerint márciusban a historikus csúcs közelébe, 18,3 százalékra ugrott a lakosság egyéves inflációs várakozása. Feltehetőn a megugró inflációs várakozásnak köszönhetően pedig jelentősen emelkedett a háztartások kereslete a fizikai arany vásárlása iránt is.
A „bankroham” és a megugró infláció várakozások hatásra a CBR 9,5 százalékról 20 százalékra emelte az irányadó rátát a rubel betétek vonzerejének támogatása és a lakossági megtakarítások leértékelődése elleni védelem érdekében. A lakosság megugró aranykeresletére válaszolva pedig március 15-től a jegybank felfüggesztette a hitelintézetektől történő aranyvásárlását is. Bár ez az utóbbi, kevésbé releváns intézkedés március 28-án véget ért.
Összeségében a jegybank jelentős lépéseket tett az orosz pénzügyi rendszer stabilitásnak megőrzése érdekében. Ugyanakkor a lehetséges válaszlépések hatékonysága újabb és újabb szankciók mellett már folyamatosan csökkenne.
Az inflációs cél eléréséhez szükséges hatékony pénzügyi rendszer működésének visszaállítása pedig egyre nehezebb, minél hosszabb idő telik el.
Új világrend: Nyugat vs. Kelet
Az ukrajnai háború nemcsak a geopolitikai viszonyokat forgatta fel, hanem újraélesztette a már rég elfeledett hidegháborús hangulatot. Deglobalizációs hullám indult el, korántsem egyértelmű azonban, hogy az Egyesült Államok vezette Nyugat hanyatlik, vagy a keleti nagyhatalmaknak integrációs problémáival állunk szemben.