A Donbasz sokkal fontosabb, mint eddig gondoltuk

A szomszédunkban 2014 óta zajló konfliktus sok mindenben az első. Laikusként itt tanultuk meg a hibrid háború kifejezést. Ez már egy igazán XXI. századi háború, amit a TikTok-on és Youtube-on közvetít a harcokat elszenvedő lakosság.

Az open intelligence-nek, vagyis a nyílt forrásból dolgozó hírszerző munkának köszönhetően élőben, szinte percre pontosan lehet követni a hadi övezet cselekményeit. Mindezt felkészült szakértők segítenek képbe helyezni: követni tudjuk, mi miért történik. Legyen szó a front helyzetéről, vagy akár a propaganda logikájáról, és a nyelvezetét lefordítva annak valós tartalmáról. Így a felek motivációiról is sokkal jobb képünk lehet, mint korábban bármikor.

Persze fontos tisztázni, hogy a cselekmények teljes történetét vélhetően csak sok évtized múlva fogjuk megismerni.

Rejtett kincsek Ukrajna alatt

A legfontosabb kérdés, amit mindenki tudni szeretne, hogy mikor lehet végre béke, és hogy ehhez a feleknek milyen minimális feltételekre van szüksége. Ezeket – a körülményekhez képest – meglehetősen jól fel is tárta a nyilvánosság.

Van azonban egy potenciális motiváció, ami látványosan hiányzik a közéleti diskurzusból: az ukrán energiahordozók kérdése.

Ha szóba kerül az energia, akkor a leggyakrabban előforduló témák a gáztranzit ügye, az ellátásbiztonságunk, az árak és az EU energia függetlenségének problémája. Az érdeklődőbb olvasók találkozhattak azzal a hírrel, hogy Románia végre nekilát a fekete-tengeri Neptun mező fejlesztésének, vagy hogy a németek és a hollandok közösen kutatnak új északi-tengeri mezőket.

Hiába követem azonban a munkámmal összefüggésben fanatikusan az összes hírforrást, a februári inváziót követően mégis több hónap telt el, mire számtalan elemzés, és hír elolvasása után megtudtam, hogy van még itt egy fontos dolog. Mégpedig az, hogy Ukrajnát ma ugyan nem energia exportőr országként tartjuk számon, de ennek nem kellett volna így lennie, lévén hatalmas gázvagyonnal rendelkezik.

Dollármilliárdokról szóló gázszerződések

A történet a 2010-es évek elején kezdődött. Az amerikai palaolaj forradalom egy olyan új technológiát hozott el, amelynek segítségével addig kitermelhetetlennek hitt szénhidrogén készletek váltak elérhetővé. Ez történt Ukrajnában is, ahol három nagy gázlelőhelyet azonosítottak. Ezekre a mezőkre 2011 és 2013 között nagy nyugati olajcégek nyertek kitermelési koncessziókat. Elsőként az Exxon, majd a Shell, és a Chevron kötöttek több milliárd dolláros üzleteket.

Néhány szám ahhoz, hogy perspektívába tudjuk helyezni a felfedezés jelentőségét:

A földgáziparban a globális szinten értelmezhető mennyiségek bevett mértékegysége a milliárd köbméter, amit az angol megfelelő után bcm-el rövidítenek. A 2021-es adatok szerint az Ukrán bizonyított palagáz tartalékok mértéke 1104 bcm. A feltételezett készletekkel együtt pedig ez a szám akár az ötszörösére is nőhet.

Ezzel Ukrajna Európa második legnagyobb földgáz kincsével rendelkezik. Csak Norvégia előzi őket 1557 bcm-mel. Világviszonylatban ugyan csak a 26. a sorban, de a készlet jelentőségét így is nehéz vitatni.

Európa rendkívül szegény energiahordozókban, így minden addicionális forrás nagyban segíti a kontinens energiaéhségének csillapítását. Például a magyar fogyasztás évi 10 bcm, így a mi ellátásunkat 110 évre fedeznék ezek a gázmezők!

Ha Ukrajna semmit nem exportálna, akkor a teljes hazai 30 bcm-es fogyasztása 36 évre biztosítva lenne. A tervek szerint 2030 körül már évi 6-10 bcm-et kellene termelnie ezeknek a mezőknek. Úgy tűnik azonban, hogy belátható időn belül nem sok valósul meg ebből.

Ha a lenti térképre pillantunk, láthatjuk, hogy a palagáz mezők, rendkívül rossz helyen vannak ukrán szempontból.

Térképen a régió kőolaj- és földgázkincsei Forrás: Intelligencefusion.co.uk

A Kárpátokban van ugyan némi készlet, az igazán nagy mezők azonban a Krím-félszigeten, és annak tengeri vonzáskörzetében, valamint a Dnyeper folyótól keletre – nagyrészt épp a Donbaszban találhatóak. Nem meglepő módon a 2014-ben kitörő háború olyan bizonytalanságot hozott a rendszerbe, hogy a nyugati olajcégek sorra kihátráltak az üzletből 2015 környékén. Mivel a technológiát ők biztosították volna, nélkülük nem látszik, hogyan lehetne kitermelni az értékes gázt.

Addig is a mezők maradnak a háborús zóna kellős közepén, Oroszország szemszögéből nézve közte, és a legnagyobb piaca között. Hogy mennyire érzi ezt fenyegetőnek a gázexportjára tekintve, és milyen mértékben játszott szerepet a háború 2014 kitörésekor, azt nehéz megmondani. Vélhetően ez is egy döntési tényező volt.

Nem lesz könnyű békét kötni

Hogy mennyiben játszott szerepet Ukrajna 2022-es lerohanásában? Talán kevésbé volt fontos indok mint 2014-ben, hiszen a befagyott konfliktus kellően fenyegető volt ahhoz, hogy a nyugati cégek nem kívántak súlyos összegeket befektetni egy ennyire bizonytalan régióban.

A várva várt békekötésnél azonban ez egy nagyon fontos faktor lesz – ebben biztosak lehetünk. Ukrajna már csak elvi alapon sem engedheti meg azt, hogy elcsatolják a területeit.

Oroszország számára pedig ott a kényszer, hogy valami kézzel fogható eredménnyel igazolják a háború kirobbantását a hazai közvélemény felé. Erre pedig kiváló célpont Ukrajna keleti, dél-keleti része. Egyrészt tetszeleghetnek az oroszajkú kisebbség „megvédelmezőiként”, másrészt a tengeri hozzáférések elvágásával fegyverként használhatják az ukrán élelmiszerexport kérdését.

Ha pedig mindezeknek önmagukban nem lenne elég súlya, akkor tegyük még hozzá a sokezer milliárd dolláros gázvagyont, és kiderül, hogy a Donbasz hovatartozása sokkal fontosabb, mint azt eddig gondoltuk.

Oroszország a posztszovjet korszakba lép vissza

Kérdéses, ha az orosz medve teljesen el is foglalná a holdbéli tájjá bombázott Donbaszt, az hadászati szinten fordulópontot jelentene-e az ukrajnai háborúban. Az invázió előjeleiről, alakulásáról, gazdasági szankciókról és a Putyin utáni Kremlről kérdeztem Rácz Andrást, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos főmunkatársát, történészt, egyetemi oktatót, Oroszország-szakértőt, aki borzasztóan sajnálja az orosz társadalmat.