Lehet cenzúrázni az amerikai elnököt?

Joe Biden olyat improvizált Putyin és Oroszország kapcsán a varsói beszédében, ami könnyen lángba boríthatta volna az egész világot. Nem így lett.

2022. március 26, este. Joe Biden amerikai elnök világgá kiálltja a varsói Királyi Palotából: This man cannot remain in power. (Ez az ember nem maradhat hatalmon!)

Értsd, az az ember, akinek parancsára a katonái – dokumentálhatóan – háborús bűnöket követnek el egy másik országban, melynek határai a lengyel fővárostól kőhajításnyira húzódnak. A beszéd idejében, innen nem is olyan messze, Ukrajna szellemi, kulturális fővárosában, a valaha lengyelként is számontartott Lvivben (Lembergben), a háború megkezdése óta első ízben, orosz rakéták csapódnak be.

A kamerák rá, az idős amerikai úrra fókuszálnak, hiszen éppen hosszú politikai életének kiemelkedő szónoki teljesítményét nyújtja: érzelmekre és értelemre egyaránt hatni óhajt, nem is sikertelenül. Sőt.

Legutolsó mondatát ekként fejezi be:

„For God’s sake, this man cannot remain in power.”

A másnap nyilvánosságra hozott fényképsorozatokból tudjuk: az amerikai elnök mögött álló munkatársai, tanácsadói azokban a pillanatokban, mint akik éppen hírét veszik valami nagy tragédiának, a fejükhöz kapnak, néhányan a tenyerükbe borulnak. Akik nem, azoknak a tekintete elárulja: nem hisznek a fülüknek.

Joe Biden improvizált. De nem akármilyet. Gigantikusat.

Olyat, ami – akár a beszéd elhangzását követő pillanatokban is – lángokban boríthatta volna az egész világot. Szerencsére „annak az embernek” emberei azonnal és meglepően profin, legfőképpen megnyugtatóan reagáltak:

„Nem az Egyesült Államok elnöke fogja megmondani, ki irányítsa Oroszországot”

– válaszolta Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője.

Az amerikai elnök nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy a háborús bűnök sorozata csak akkor érhet véget, ha eltávolítják Putyint, értsd: ha eljön a rendszerváltás órája a hatalmas Oroszországban.

Valljuk be – ezt egyébként Olaszország külügyminisztere hangosan is megvallotta – Joe Biden „bácsi” a fél világ szívéből beszélt. A másik fele pedig most fel van háborodva, üvölt Amerika ellen, az elnök eltávolítását követeli.

Az improvizátor alaposan megosztotta a világot, odahaza pedig se nem használt, se nem ártott önmagának. Akkor, mikor Varsóban elragadta a hév (sok évtizedes pályafutása alatt milliószor fordult elő vele ilyen) eszébe sem jutott önzőnek lenni.

Bagózott rá, hogy ezzel az őszi időközi választásokra készülő pártja amúgy is siralmas helyzetét teheti még siralmasabbá.

A legfrissebb felmérések egyébként így is, úgy is lesújtó eredményt prognosztizálnak a demokratáknak novemberre. Vélhetően a párt nemcsak a szenátust, hanem a képviselőházat is elveszíti. Az elnök varsói szavai és annak utólagos, kínos kimagyarázása csak alátámasztja az előítéletet, miszerint Joe Biden többet ront, mint javít Amerikán.  

Csakhogy amióta létezik az Egyesült Államok – amióta világ a világ – nem volt példa arra, hogy akárcsak nagyon-nagyon áttételes üzenetek révén is, olyan szöveget címeztek volna Amerikából Leninnek, Sztálinnak, Hruscsovnak, Brezsnyevnek és utódaiknak, hogy „kérjük, legyenek szívesek távozni a hatalomból, rendszerüket pedig tessenek feladni!”.

Ha ilyen előfordult volna, az a korábbi időkben tényleg a világ végét jelentette volna.

De most mégis, remélhetőleg még sokáig fennmarad ez a mi világunk. Pedig történt, ami történt Varsóban, egy egyébként beláthatatlanul súlyosnak feltételezett háború kellős közepén, egy olyan ember szájából, akinek hazája direkt, tudatosan, éppen a globális katasztrófa megakadályozása érdekében nem hajlandó közvetlenül háborúzó féllé válni.   

Viszont ennek az elnöknek a hazája mégiscsak a világ legerősebb országa. Az egyedüli, amelynek katonai ütőereje abszolút versenyképes az agresszoréval szemben.

És még valami:

A szavaknak – ahogy ezt a tőkepiacok főszereplői tudják csak igazán, ezerszer megtapasztalják életük munkája során – még mindig félelmetes erejük tud lenni. Ha egy jegybank – példának okáért az amerikai – irányítója mondott volna csupán „fele akkorát”, mint Biden szombaton, akkor talán még ma is fel lenne függesztve a kereskedés a Wall Streeten – ahogy ez megtörtént 2001. szeptember 11-én és utána egész héten…

Most pedig az orrunk, a szemünk előtt zajlik egy szürreális folyamat Amerikában: cenzúrázzák az Egyesült Államok elnökének szavait – ezt maga a Fehér Ház teszi, a saját lakójával szemben.

Abban az országban márpedig még soha, de soha elő nem fordult, hogy a Fehér Ház törli, vagy kitörölni próbálja egy hivatalban lévő elnök történelmi jelentőségű szavait.

Később Washington annyiban pontosította a kijelentést, hogy “nem szabad hagyni, hogy Putyin politikai hatalmat gyakoroljon a szomszédos országok felett”.

Miközben – még a cikk írásakor, hetvenkét órával később is – a CNN, a New York Times, a CNBC, tehát az úgynevezett liberális amerikai média egésze, újra és újra, vezető helyen ismételgeti Biden, a Fehér Ház által meg nem történtnek nyilvánított szavait. A Fox News és a többi, jobboldalinak nevezhető, mindenesetre radikálisan Biden-ellenes médium pedig ugyancsak ismételgeti a beszéd „drámai fordulatait” – egy alapvetően másik, az elnök alkalmatlanságát erősítő összefüggésben.

Cenzúra van Amerikában, de mégsem. Ehhez ők nem értenek, mert másmilyen az Egyesült Államok természete.

Ne higgye senki, hogy az egész mögött valami megkoreografált összeesküvés rejlik!

Minden ellentétes, a régiónkban belénk gyökeresedett felfogással szemben, Amerika egyszerűen alkalmatlan az ilyesmire. Ott ilyenkor minden a maga eredendően szűzies, tipikusan a kezdők viselkedésére jellemző, improvizatív módon zajlik. Úgy, ahogy példának okáért a 2001. szeptember 11-i támadásokat követő napokban, hetekben is történt, amit jómagam a helyszínen éltem meg, rádiós tudósítóként:

Címlapon a World Trade Center elleni támadás Fotó: Shutterstock

Amerika akkor is csak azt mutatta, amit azóta mindig szokott. Tudniillik egyszerre volt tapasztalható fejetlenség és rend, professzionalizmus és amatőrizmus. Mindez egymással karöltve.

Bármennyire is nehéz innen elképzelni, mérget vehetünk rá – hiszen mi mást bizonyít már megint ez mostani, rendkívüli „malőr” – az Egyesült Államoknak nincs valami eszméletlen mesterterve.

Tulajdonképpen soha nincs: sem általánosságban, sem konkrétan a Putyin-ügy kezelésére.

Ezt mellesleg Donald Trump elnöksége idején is észlelhettük: az elnök simán lehet önjáró, simán mondhatja a legbombasztikusabb mondandóját. Na és? Vagy van, vagy nincs lényeges következménye. Most kétségtelenül egy, a világpolitikában abszolút „régi róka” Joe Biden csinált „Trumphoz méltó” mutatványt.

Máskülönben azt mondta ki Varsóban, amit a szíve diktált, fittyet hányva a grandiózus nemzetközi elvárásoknak, mellőzve a formális, udvariaskodó diplomáciai szövegeket. Mondta, és mondta, amit a szíve diktált.

Csakhogy, és ezt Putyinék is felfogták, ha egy amerikai elnök csinál ilyet, annak nincs semmiféle „parancs értéke”. Annak a másik embernek viszont minden szava parancs. Ha az meg akar nyomni egy piros gombot, akkor azt megnyomja, abban senki meg nem akadályozhatja. Ha egy amerikai elnök készülne ilyesmire, akkor azt cenzúrázzák.

És ez így van jól.

Gázpiac: jön Szaúd-Amerika

A környezetvédők és “klímatanácsadók” nyomására az Egyesült Államokban eddig nem volt túl kedvező az engedélyezési környezet LNG üzemek és terminálok építésére. Vakmajom szerint az orosz szankciók miatt e téren most jöhet a 180 fokos fordulat.

Ez egy véleménycikk, mely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.