Oroszország pária lett, India mégsem engedi el a kezét

A világ egyik legnagyobb fejlődési potenciállal bíró országa két tűz között találta magát az ukrajnai háborúval. Legalább annyira veszélyes, mint kifizetődő játék lehet a hintapolitika.

1961. Az alig egy évtizede létező független India katonai erővel vonja irányítása alá a portugál kolóniai rangú Goa és Daman kikötővárosait. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának nyugati tagjai és Törökország komoly büntetést helyeznek kilátásba, azonban a Szovjetunió vétózza a tervezetet.

Egy geopolitikai barátság kezdete. Ismerős a történet?

India már az ötvenes évektől élvezheti Moszkva támogatását a nemzetközi porondon, és viszont. Nem véletlen, hogy – Kína mellett – a világ második legnépesebb országa az Ukrajnával vívott háború kirobbanása óta legalább olyan szinten kiáll Oroszország mellett, hogy nem vezet be az oroszok ellen gazdasági szankciókat és nem hajlandó inváziónak bélyegezni a „speciális katonai műveletet”.

A CNN írt nemrég arról, Hszi Csin-ping kínai államfő és Narenda Modi indiai miniszterelnök szinte már versenyt űznek abból, hogy a nyilatkozataikban a Putyinnal való szoros kapcsolatuknak jelzőket találjanak (a drága barátom után vezet a legjobb kebelbarátom). Még fontosabb: mindkét ország tartózkodott az ENSZ-ben annak a határozatnak a megszavazásakor, amely elítélte az inváziót és felszólította Oroszországot a katonai tevékenység beszüntetésére.

Narenda Modi indiai miniszterelnök, Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök

Mindez nem jelenti azt, hogy töretlenül ideális lenne a viszony Moszkva és a legnépesebb ázsiai országok vezetése között.

A kínai hozzáállásról csak röviden: Peking és Moszkva közös érdeke az amerikai nemzetközi befolyás morzsolása, igaz, figyelembe kell vennie Kínának, hogy ő Ukrajna első számú kereskedelmi partnere. Kijev része az új selyemút programnak, nem mellesleg az ázsiai ország jelentős mennyiségben exportál mezőgazdasági terményeket az ukrán agráriumtól.

A Nyugat világosság tette, hogy Putyin cinkosának tartják mindazokat, akik nem ítélik el a támadást, ezért Indiára óriási nemzetközi nyomás nehezedik most. Új-Delhi egyaránt jó kapcsolatot ápol Washintonnal, Moszkvával és Kijevvel is, Pekinggel viszont annál kevésbé. A gazdasági szálak mellett a Modi-kormány legfontosabb katonai partnerei éppen az oroszok abban, hogy megpróbálják felvenni a versenyt a két zűrös szomszéddal: az egyre nagyobb nemzetközi befolyást építő Kínával, illetve az ősellenség, szintúgy atomhatalom Pakisztánnal. Beszédes, hogy a Kasmírért folyó jogi és néha fegyveres harcban Moszkva általában India pártján szokott állást foglalni.

Fegyverbiznisz

A diplomáciai szálak mellett fontos tényező, hogy becslések szerint az ázsiai országot legalább 50 százalékban az orosz (korábban szovjet) hadiipar látja el eszközökkel. Az importarány magasabb is volt, az utóbbi évek nyugati nyitásának tudható be, hogy India egyre jobban ügyel arra, hogy az amerikai fegyverszállítókról se feledkezzen meg. Erre nagyon jó oka van: 2017 óta ott lóg minden fejlődő hatalom feje fölött a Szankciótörvény az Amerika Ellenfelei Elleni Küzdelem Jegyében (CAATSA), melynek értelmében embargókat lehet kezdeményezni minden olyan állammal szemben, amelyek Iránnal, Észak-Koreával, most notóriusan Oroszországgal kötnek hadiipari dealeket.

India alig győz kihátrálni több orosz fegyverbizniszétől, hogy jó pontokat szerezhessen azért, hogy ne kelljen elállnia attól a 2019-ben kötött, ötmilliárd dolláros megállapodásától, ami orosz SZ-400-as légvédelmi rendszerek szállítására vonatkozik. A fegyver a Pakisztánnal szembeni határvédelemi vonal sarokköve. Új-Delhiben tartanak tőle, ha elfordulnak Oroszországtól, akkor az éppen az ellenfeleikkel fog üzletet kötni.

SZ-400-as légvédelmi rakétarendszer
Forrás: Shutterstock

(Olaj)piaci rés

Oroszország és Indai rengeteg területen gazdasági szövetségesek – várakozások szerint a kooperációjuk 2025-re elérheti az éves 30 milliárd dolláros volument. Számos regionális és kétoldali kereskedelmi egyezményt kötöttek, a modernkori India gazdasági és infrastrukturális fejlődése nem lenne az orosz vállalatok, a kölcsönös import-export szálak nélkül. Ugyanúgy jelentős, hogy az 1,38 milliárdos népességű India orosz koronavírus-vakcinákra támaszkodik az oltási kampánya során.

Vitathatatlan, a legfontosabb együttműködési ág az energiaszektorban épült ki: az oroszok meghatározó szereplői voltak az indiai energiabiztonság megalapozásának. A moszkvai hatás a földgáz- és kőolajpiac mellett az atomenergiában és a széntermelésben is érződik.

Pedzegetik, hogy most Oroszország indiai befektetéseket vár az olaj- és a gáziparba, miután a Nyugat komoly lépéseket tett azért, hogy függetlenítse magát az orosz szénhidrogénektől. Az Egyesült Államok betiltotta az orosz kőolajimportot, Nagy-Britannia pedig közölte, hogy az év végéig fokozatosan megszünteti azt. Ezek a döntések várhatóan zavart keltenek majd a globális energiapiacon, ahol Oroszország a második legnagyobb nyersolajexportőr – mindeközben Európa egyelőre többet fizet a importgázért, mint a háború előtt tette.

Itt a lehetőség: az indiai állami vállalatok részesedéssel rendelkeznek orosz olaj- és gázmezőkben, hasonlóképpen orosz vállalatoknak is vannak indiai befektetései. A Rosznyeft például többségi részesedéssel bír az indiai Nayara Energy finomítóban. Néhány indiai vállalat orosz olajat is vásárol.

India a kertek alatt?

Az elemzők java azt a következtetést vonja le az ázsiai ország Moszkvával való politikája kapcsán, hogy India az önérdekre helyezi a hangsúlyt.

Békekötésre kéri Putyint és Zelenszkijt, a Nyugattal együtt mutat szolidaritást, miközben keresi a piaci lehetőségeket a szankcionált Oroszországgal.

Bár a koronavírus-járvány korábbi hullámai nem kímélték a népes országot, az IMF most Indiát jósolja a 2022-23-as időszak leggyorsabb gazdasági növekedést produkálni képes hatalmának – hozzá kell tenni, így is jelentős az a fejlődés, amit Új-Delhi elért az elmúlt évtizedekben.

Jövőre a kormányzat, stabil államháztartási kilátások mellett, 35,4 százalékkal tervezi növelni az ideihez képest a beruházásokra jutó költségvetési keretét. Hangsúlyban lesz a helyi szövetségi államok támogatása, az infrastruktúra fejlesztések és a magánbefektetések ösztönzése. Mellette egyre fontosabb kérdés, hogy India választ találjon az egyik legnagyobb kihívására, a munkaerőreformra.

A helyiek jelentős hányadának a nem éppen modern mezőgazdaság biztosítja a megélhetését. Komoly törekvés a szektor fejlesztése, a munkakörülmények javítása, illetve a kisvállalkozók ösztönzése és a szakképzés beindítása.

India legfontosabb kereskedelmi partnerei között „keleti” és „nyugati”, regionális és földrajzi értelemben távolabbi országokat is találunk. Kivitel és behozatal terén egyaránt

  • az Egyesült Államok (arány a teljes exportban: 17,8 százalék, arány a teljes importban: 7,32 százalék),
  • Kína (export: 16,53 százalék, import: 6,78 százalék)
  • és az Egyesült Arab Emírségek (export: 6,7 százalék, import: 6,74 százalék) a három vezető partnere.

A világpiac jelentős szeletétől elzárt Oroszországgal való kooperálás mellett India érezhetően hasznot akar húzni Moszkva térvesztéséből (például a búzaexport területén), de arra is keresi a lehetőségeket, hogy a kieső orosz importot új partnerektől tudja pótolni (műtrágyabehozatal Kanadából és Izraelből).

A közeljövő kérdése, az orosz-ukrán háború és a szankciók elhúzódása esetén milyen mértékben és mennyi ideig tudja folytatni az ázsiai ország a Kelet és a Nyugat közötti kötéltáncát.

Világtragédia vagy egérút Putyinnak? – ez itt a kérdés

A Nyugatnak nem szabad végképp elengednie Putyin kezét. Ez azt jelenti, hogy egérutat kell számára biztosítani, mert a helyzet odáig fajult, ha a végét érzi ez az ember, akkor tömegpusztító fegyverekhez nyúl. Inkább hagyni kell, hogy ismételgethesse a hazugságait, mintsem totális győzelmet aratni felette. Interjú.