Csak papíron csődölt be Oroszország?

Oroszország 1918 óta először csődöl be külföldi adóssága miatt. Az orosz pénzügyminiszter szerint csak felfújták a „történetet”, mivel valójában az országnak lenne rá pénze, hogy visszafizesse tartozását, viszont a háborús szankciók miatt ezt nem tudja megtenni. Valóban jó kifogás, hogy „a szankciók miatt nem tudunk fizetni, ezért nem a mi hibánk”?

Nem tud teljesíteni

Oroszország euróban denominált kötvényeire május 27-én nem teljesítette 100 millió dolláros kamattörlesztési kötelezettségét, majd az ezt követő, 30 napos türelmi időn belül sem fizetett a hitelezőinek, így a „tartozást” nemteljesítő adósságnak minősítették. Ehhez nem kis mértékben járult hozzá az a háború miatti szankció, hogy lekapcsolták Oroszországot a nemzetközi fizetési rendszerről, ellehetetlenítve a devizában való teljesítést. Anton Siluanov pénzügyminiszter azt állította, hogy rubelben megpróbálták eljuttatni az összeget a két tajvani kötvényesnek, viszont szerződésük a hazai devizában való fizetést, majd annak külföldi konverzióját nem tette lehetővé.

Az orosz pénzügyminiszter, Anton Siluanov Fotó: Shutterstock

Korábban amerikai és nemzetközi bankok – legalább esetenként – engedélyezték a kötelezettségek megfizetését, viszont ez a kiskapu teljesen bezárult. Ez egy újabb nyilvánvaló lépcsőfok Oroszország további gazdasági ellehetetlenítése felé.

Moszkvának jelenleg 40 milliárd dollár a külföldi pénznemben (euróban és USD-ben) kibocsátott kötvényadóssága, ennek felével külföldieknek tartozik, miközben a háború kezdetekor rendelkezésre álló, 640 milliárd dollárnyi eszközének (külföldi deviza, arany) igen jelentős része (nagyjából 300 milliárd) be lett fagyasztva a háborús szankciók keretében, így azt semmilyen tranzakcióhoz sem tudja használni.

A kétségbeesés jelei

Annak ellenére, hogy az utóbbi hónapokban kétszámjegyűre nőtt az orosz infláció és recesszió veszélyezteti az országot, mintha Putyin cselekedeteire alig lennének hatással a nyugati gazdasági válaszlépések. Jelenleg Moszkva legjelentősebb bevételi forrása az energiából származik, hiszen Oroszország a világ második legnagyobb olaj- (Szaúd-Arábia után) és a legnagyobb földgázexportőre. Igaz, az előbbi hordóját kénytelen 30-35 dolláros diszkonton értékesíteni, amikor a világpiacon 100 dollár felett kereskednek vele, a gáz árfolyamán hozzávetőlegesen ötször annyit keres a 2020-as értékhez képest.

Mindez kényelmes, billió dolláros védőhálót nyújt az ország számára. Nem véletlen, hogy Moszkva nem mutatja a kétségbeesés jeleit.

Szimbolikus csőd

Mielőtt április elejével felfüggesztette tevékenységét a három legnagyobb hitelminősítő az országban, sorozatos leértékelések után a bóvli kategóriába címkézték az orosz kötvényeket, március óta a helyi eurókötvényekkel 20 százalék körüli árfolyamon kereskednek. Ennek hatása nem érdemi, viszont a feltörekvő piacok kötvényeire specializálódó befektetők igen nagy veszteségekkel szembesülnek.

A mostani kimaradt adósságszolgálatot a Moody’s csődeseményként értékelte, és figyelmeztetett, hogy jövőbeli kamatfizetéseknél is hasonló lépés várható tőle (júniusban és szeptemberben is közel 400 millió dollárt kell fizetnie kötvényeseinek). Mindezek ellenére még egy szimbolikus csődről beszélünk, mivel a minősítők kivonulásuk óta nem értékelik az országot.

A csődesemény formális kinyilatkoztatásának egyetlen módja jelenleg, ha a kötvényesek legalább 25 százaléka megegyezik, hogy nem kapták meg a nekik járó adósságszolgálatot, melynek következménye az lehetne, hogy az összes többi külföldi adóssága is becsődölne, így bírósági úton kényszeríttethetnék ki a teljesítést.

Normál esetben ezzel nem is lenne gond, jellemzően a kormány és a befektetők megegyeznének, hogy legalább részleges kompenzációt kaphassanak, viszont a szankciók ezt ellehetetlenítik, emiatt (és a háború további eszkalációjának bizonytalansága miatt) nem tudják értékelni, hogy potenciálisan mennyit fognak érni ezek a kötvények, vagy hogy a szankciók feloldása után milyen teljesítést tudnak eszközölni Moszkvától.

Ki lenne így befektető?

A háború kitörésével az ország jelenlegi 5 éves CDS-értéke (az adott ország tőkepiaci finanszírozását árazza, csődkockázatának egy indikátora) több mint százszorosára nőtt, és a fizetés ellehetetlenítése csak ezen termékeken hozzávetőlegesen 2,5 milliárd dollár értékű kifizetést eredményezhet a formális csőd esetén – de ebbe az irányba mutató jeleket még mindig nem látunk. Mellette a tőkepiaci finanszírozás sem kimondottan releváns opciója az elszigetelt országnak.

Fotó: Shutterstock

Mindezek gyakorlati hatása akkor fog megmutatkozni, amikor esetlegesen feloldják a szankciókat, és Oroszország előtt megnyílik a lehetőség, hogy külső finanszírozást vegyen igénybe, hiszen a befektetők egy becsődölt entitásnak nem szívesen hiteleznek.

Ha Keletről, például Kínától szeretne forrást, azt csak sokkal drágábban, magasabb prémium megfizetésével fogja tudni tető alá hozni, bár hozzá kell tenni, hogy az orosz adóssághelyzet jelenleg nem tűnik nagy problémának, ugyanis GDP-arányosan 3,5-4 százalék közötti mértékű a külső adósság.

Kérdéses, hogy a külföldiek által tulajdonolt oroszországi tőkeelemek (cégvásárlások, részvények, kötvények) teljesítésekor pénzükhöz jutnak-e a szereplők? Mennyiben mozdítja elő hosszú távon a többpólusú világrend kialakulásának folyamatát és az ország intenzívebb nyitását a Kelet felé?

Orosz aranybányák az embargó árnyékában

Az orosz aranyra vonatkozó nyugati importtilalom bejelentését követően nem lehetett érdemi piaci reakciót tapasztalni a nemesfém árfolyamában. Ez jól mutatja az intézkedés mérsékelt hatását a globális kereskedelemre nézve. Ugyanakkor Oroszországot, és különösen az orosz aranybányákat már érzékenyen érintheti az importkorlátozás.