Orosz rulett Putyin módra, avagy a gázszektor sakkjátszmája

Megkockáztatom, a héten nincs az a moszkovita, akinek ne szorulna össze a gyomra a csütörtök miatt: olyan gázpiaci döntés vár a Kremlre, ami évtizedekre meghatározhatja az orosz gazdaság jövőjét.

Putyin csütörtöki határidővel várja az orosz kormánytól, a jegybanktól és a Gazpromtól a jelentést arról, hogyan lesz kivitelezhető a rubeles gázfizetés. Mint ismert, az orosz elnök a múlt héten jelentette be, hogy a jövőben a barátságtalannak tekintett országoktól nem a szerződésekben rögzített dollárban és euróban, hanem

rubelben fogják kérni az orosz energiahordozók vételárának kifizetését.

Gázpiaci mesterterv?

Első ránézésre könnyű fennakadni azon, amikor az Oroszországot sújtó gazdasági szankciók következtében gyenge a rubel, deviza helyett Putyinnak miért hazai pénzre van szüksége?

Látni kell, amikor a vevő rubelben akar fizetni az orosz importért, akkor két lehetősége van:

  • vagy rubelt vesz egy olyan banktól, ami még üzletelhet a pénznemmel,
  • vagy enyhíteni kell a pénzügyi szankciókon és vissza kell engedni a piacra más orosz pénzintézeteket.

Amennyiben Moszkva valóban szorítani fog a gázgyeplőn, akkor a deviza így is, úgy is befolyik Oroszországba, ami a rubel erősödését fogja eredményezni.

A szankciók, az orosz devizatartalék tetemes részének befagyasztása és a rubel gyengülése nagy ütést mértek az orosz medve gazdaságára. A nyugati cégek kivonulóban vannak, az Európai Unió azon dolgozik, hogy szakítson az orosz nyersanyag- és energiafüggőséggel. Ez az olaj terén könnyebben kivitelezhető, mint a gázimportban, igaz, utóbbi kapcsán is egyre egységesebb, beláthatóbb, Amerikára támaszkodó alternatívákat keresnek az uniós tagállamok.

De a 2027-re kitűzött EU-s gázfüggetlenedés még nincs közel, és ezt a Kreml is tudja.

Március eleji gyűjtésünk az orosz import volumenéről

Az ominózus elnöki rendelet így fogalmaz a barátságtalan országokról:

„…az Európai Unió tagállamai és más, az orosz állampolgárokkal és orosz jogi személyekkel szemben korlátozó intézkedéseket bevezető országok.”

Az ezeket a fekete bárányokat erőteljesen képviselő, a világ legfejlettebb gazdaságait összefogó G7 csoport már hétfőn azt közölte, hogy nem hajlandóak eleget tenni Moszkva követelésének és nem fognak rubelben fizetni az orosz földgázért. A német gazdasági miniszter, Robert Habeck elmondása szerint teljes egyetértés volt köztük arról, hogy a Kreml lépése az érvényes földgázszállítási szerződések „egyoldalú és egyértelmű megsértése” volt.

Közben európai idő szerint hétfő éjszaka Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov volt az amerikai PBS vendége, és ott elmondta, hogy Moszkva nem fog jótékonysági kérdést csinálni az ügyből, és nem fognak ingyen földgázt küldeni Nyugat-Európába:

„Nincs fizetés, nincs gáz!”

Putyin utasításából az is kiderült, hogy minden egyéb, meglévő szerződéses paramétert változatlanul hagynának.

Barátoknak diszkonktáron

Igaz, a gyakorlatban még a nyugat sem szankcionálja az energiahordozóikat, az orosz olaj így is nehezebben jut el a világpiacra, ami azt is jelenti, hogy a „szövetségesek” kedvezménnyel tudnak hozzájutni.

Nagyon jól jár ezzel a két legnagyobb ázsiai hatalom: a már eddig is meghatározó olajimportőr Kína, és India, amely csak most kapott rá igazán az orosz behozatalra. A CNBC arról ír, hogy szakértők szerint

a diszkont mértéke hordónként akár 25-30 dollár is lehet az ural néven kereskedett orosz olajnál.

A Moszkvához politikai, gazdasági és katonai szálakon is kötődő India egyelőre nem igazán akar fellépni a háborús agresszor ellen. Ennek a leglátványosabb lépése volt, hogy az ENSZ-ben Kínával együtt tartózkodtak attól, hogy elítéljék az ukrajnai inváziót. Nemrég írtunk bővebben India kötéltáncáról a Nyugat és Oroszország között.

Az olajigénye 80 százalékát importból (napi 4 millió hordó a behozatal) fedező ország számára kihagyhatatlan ez a kedvezmény: csak márciusban 6 millió hordónyi ural indult útnak India felé, ami a teljes tavalyi orosz importvolumen fele.

Új-Delhi, ellentétben a barátságtalanokkal, a jövőben is euróban fizethet Moszkvának.

Kína lehet a másik szereplő, mely a kellemetlenné vált orosz olaj nagy felvásárlója lehet – főleg, ha jüanban fizethet érte, ennek a lehetőségéről egyébként a szaúdiakkal is tárgyalnak. Ráadásul Pekingnek az embargók tovább gyűrűzésétől sem kell tartania, hiszen az iráni olajbeszerzései során már kitanulta, hogyan lehetséges kijátszani azokat, például Katar kereskedelmi közbeiktatásával.

Putyin asztalára csütörtökig, azaz holnapig kell letenni a rubeles gázfizetési koncepciót.

Bármilyen forgatókönyv is születik, az biztosan nagy hatással lesz az orosz gázpiac, az európai energiapolitika jövőjére.

Közben egy dolog biztosnak látszik: az orosz-ukrán háború következtében átrendeződő energetikai szektor nagy nyertese a Vakmajom által csak Szaúd-Amerikának titulált, LNG-király Egyesült Államok lehet.

Gyakorlatilag a rubelben számlázással Putyin részben rábízná a nyugati gázimportőrökre az orosz deviza beerősítését, illetve ezzel elejét venné a pénznem gyengítését célzó további szankcióknak. Remélhetőleg e törekvés nem ürügykeresés a gázcsap elzárására: huzamosabb ideig az orosz gáz nélkül az európai gazdaság recesszióba esne.