Mindenki az inflációról beszél. 20,1 százalék; óriási szám, de valójában ez nem a befektetők inflációja, hanem a fogyasztóké – mégis hajlamosak a befektetők attól félni, hogy elinflálódik a vagyonuk. A 20,1 százalékos infláció a bérből, fizetésből élőket sújtja óriási mértékben. Azok számára, akik viszont megtakarítással is rendelkeznek, akár lehetőséget is jelenthet.
Befektetőként sokkal fontosabb lehetőségként tekinteni a pénzromlásra. A 20 százalék feletti infláció részletei a KSH oldalán megtekinthetőek, néhányat kiemelek: az élelmiszerek ára 35,2, háztartási energia 62,1, tartós a fogyasztási cikkek 14,7, az új személygépkocsik 19,9, a lakásjavító és -karbantartó cikkek 27,7, a szolgáltatásdíjak 8,2 százalékos emelkedést mutat.
A kisbefektetők ebben az időszakban leginkább azért érintettek, mert
- ha nem változik a fogyasztási szokásuk kevesebbet tudnak félretenni, felélik a megtakarításaikat, vagy
- visszaveszik, elhalasztják a fogyasztást annak érdekében, hogy megtakarításuk ne csökkenjen, vagy
- többet dolgoznak, keresnek, vagy
- jó befektetési döntéseket hoznak és
- a fentiek kombinálhatóak is.
A kisbefektetőknél leírtak szerint a nagybefektetők jobb helyzetben vannak, hiszen a teljes vagyonukra vetítve sokkal kevesebbet költenek a mindennapokban élelmiszerre, energiára… A magas infláció általában lassulást okoz, megáll a költekezés mert nincs miből vagy azért, mert óvatossá válunk, spórolunk. Sok esetben a pánikhangulat miatt elindulnak a kényszereladások („eladom, amíg lehet” logika).
A gazdaság szempontjából az infláció mellett nagy probléma a kamatok emelkedése is. Leáll a piaci alapú hitelezés, mert romlik a megtérülés (kamattámogatott hitelek lehetnek). Az inflációs sokkhatás gyorsan átterjedhet az egész gazdaságra, cégek zárnak be, lecsökken az ingatlaneladások száma. Amikor az eladónak kellene a pénz valamire, akkor nagy engedményt kell tennie ahhoz, hogy megtalálja a megfelelő vevőt. A vevő ebben az esetben a fentebb írt nagybefektető, aki nyomott áron tud vásárolni, befektetni – a nagybefektető szempontjából nézve negatív inflációról beszélhetünk egy ilyen típusú vásárlás esetén.
Nézzünk egy egyszerű példát ingatlannal kombinálva, mert azt mindenki szereti:
A gondolatmenet fordított is lehet. Ha olyan nagyértékű eszközünk van, aminek az ára növekszik, akkor nem kell félnünk az inflációtól. Törökországban például az autó az egyik menekülőeszköz; sok kisbefektető vesz használt autót pénzének megőrzése érdekében. És úgy néz ki, hogy ez itthon is egyre inkább működik, bár az állampapírhozam stabilizálásával ebben jöhet fordulat.
A példa előtt azt írtam „a gazdaság szempontjából az infláció mellett nagy probléma a kamatok emelkedése is.” Mindeközben a megtakarítással rendelkező nagybefektető már 10 százalék feletti fix kamatokat kap a pénzéért, tehát az ő szempontját nézve nem annyira rossz a helyzet.
Attól függ, mire szeretné költeni a vagyonát:
- amennyiben abban az élethelyzetben van, hogy azt fel fogja élni (tehát már nem igazi nagybefektető), nagyon számít az infláció.
- amennyiben valóban nagybefektető, olcsó és sok esetben egyre olcsóbb eszközöket találhat.
A legfontosabb: jókor kell vásárolni és eladni – ami nehezebb most, mint bikapiac idején, de nem lehetetlen.
Egy kis kötvénymatek, laikusabb lakossági befektetőknek
A szuperállampapír (MÁP+) egyértelmű trónvesztése után a lakossági kötvénypiacra rászokott, rászoktatott laikusabb befektetők jelentős része mára kényszerkötvény-portfóliókezelővé vált. Azzal szeretném őket segíteni, hogy megosztok néhány gondolatot egy profi kötvényportfólió-kezelő műhelyből.