Kína és Oroszország együttesen történelmileg páratlan kísérletet hajt végre. Minden létező, a jövőt érintő, gazdasági, politikai, pénzügyi, tudományos téren késznek mutatkozik összefogni – Amerika ellenében. A konzervatív washingtoni think tank, az AEI vezető elemzője, korábbi republikánus kormányok tanácsadója, Dan Blumenthal felvázolja azt is, miként válik az amerikai fizetőeszköz, a dollár központi szereplővé, hadieszközzé a kialakulni látszó, a hidegháborús időknél is veszélyebbé válni képes Amerika vs. Oroszország/Kína konfliktusban.
A dolgok vége alighanem az, hogy a világ ketté hasad: az országok, kormányok, népek, nemzetek dönteni kényszerülnek a zártabb orosz, kínai világrendhez vagy a nyitottabb amerikaihoz akarnak-e csatlakozni.
Zentai Péter: Amerika akarja mindenáron gyengíteni – például szankciókkal, egyéb büntetőintézkedésekkel – Kínát és Oroszországot, vagy fordítva áll a helyzet? Kína és Oroszország provokál és támad, de közben áldozatot játszik?
Dan Blumenthal: Az utóbbi az igazság. Az Egyesült Államok vezetése – sok hibával ugyan – de semmi másra nem fókuszál, mint arra, hogy talpra állítsa az országot gazdaságilag, pénzügyileg, társadalmilag. Kiszámíthatóan, szisztematikusan azokra a problémákra fókuszál, amelyek kiváltották az elmúlt évtizedben a társadalmon belüli példátlan polarizációt. Négyezer milliárd dollárt készülnek rövid időn belül „benyomni” a gazdaságba. Ebből tervezik részben komoly mértékben felemelni az alsó osztályokhoz tartozók életszínvonalát, ehhez kapcsolódóan minden egyéb társadalmi rétegnek, osztálynak az életminőségét, a települések és a települések közötti infrastruktúra átfogó megújításával, az Egyesült Államok radikális modernizálásával.
Ezek adják a keretet ahhoz, hogy Amerika nemzetközi tekintélye helyreálljon, amely lökést ad ahhoz, hogy a többi, az amerikai értékekkel azonosuló nyugati ország és Japán és egy sor latin-amerikai, ázsiai és afrikai ország, kormány szintén magabiztosabbá és erőt sugárzóvá válhassék. És emellett, hogy egymással és a gazdasági, pénzügyi főszereplőkkel, a jövőorientált kis- és óriásvállalatokkal összefogjon – a globális kihívásokkal szemben. Egészségügyi válságok, környezeti katasztrófák megakadályozásáért, a klímaváltozás megállításáért.
Ez a közös, értékalapú megközelítés természetszerűleg államok, s kormányok szuverenitásának korlátozásával jár együtt. S ez az, ami elemi félelmet, visszatetszést, ellenségességet vált ki Pekingben, Moszkvában és minden nacionalista alapon működő rendszerben. Amerikát „le akarják állítani” – ez az elemi érdekül. S ez bizonyosodik be az utóbbi hónapokban.
Kína és Oroszország összefog Amerika ellen – erről van szó?
Erről. De nem egyszerűen csak ők ketten. Hanem e tekintetben érdekszövetség látszik kialakulni minden vezető autoriter rezsim között, még akkor is, ha e „szövetség” egymással is viaskodó, a későbbiekben egymással akár háborúkat vívni akaró kormányokat is tömörít. De itt és most Amerika, személy szerint Joe Biden, megállítása a céljuk, ezt tartják az abszolút prioritásnak.
Biden Amerikájának ellehetetlenítésében egyformán érdekelt Irán, Törökország, Kína, Oroszország és a hozzájuk külön-külön kötődő megannyi autoriter afrikai, ázsiai, dél-amerikai állam. Venezuela éppúgy, mint Azerbajdzsán, Észak-Korea, egy sor, egymással egyébként farkasszemet néző arab diktatúra, sőt némely, látszólag a Nyugathoz tartozó, de a gyakorlatban onnan leválni készülő közép- és kelet-európai kormány is.
Logikusan hangzik mindez. Mik a bizonyítékok?
Függetlenül attól, hogy ha bármit állítunk is mi amerikaiak, amit dokumentumokkal, hírszerzői bizonyítékokkal, műholdfelvételekkel támasztunk alá, a Kreml, Peking, Teherán és társaik mindezt nyomban
„koholmánynak, a halódó Nyugat, a haláltusáját vívó, bukásra ítélt amerikai birodalom izzadtságos provokációnak” titulálják.
Az ő narratívájukra márpedig örök vevő az európai, ázsiai, dél-amerikai szélsőbaloldal és szélsőjobboldal éppúgy, mint azok a százmilliók, akik elhiszik– a pandémia idején ez különösen jellemző – hogy összeesküdött a világ leigázása céljából a Wall-Street, a Silycon Valley, továbbá Hollywood, a New York Times, Soros és esetleg lecsatlakozott hozzájuk – mert lezsarolták, lefizették őket – Angela Merkel és Emmanuel Macron.
Arra viszont szintén bizonyítékaink vannak, hogy az ilyen elméletek mögött orosz és iráni eredetű hírgyárak húzódnak meg. Bizonyítékaink vannak arról, hogy a legfőbb orosz vezetők tudtával történt 2016-ban és 2020-ban masszív informatikai és logisztikai intervenció a választásokat megelőzően és azt követően – folyamatosan. Bizonyítékok állnak rendelkezésre Észtországban, Litvániában, Lettországban, Csehországban, Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, hogy országaik belpolitikájába orosz, kínai, iráni, török cyber- és zsarolási, pénzügyi, üzleti beavatkozások történnek. Nem közvetlenül, hanem pénzügyi, média klienseik révén.
Az Egyesült Államokat lebénítani igyekvő országok pénzügyi, gazdasági klientúrái között a legfőbb kapocs a mindannyiuk közös érdekeit szolgáló pénzmosás.
Nemzetközi segélyek, támogatások részleges megcsapolása, hatalmon lévők illegális vagyonainak egymáshoz való csempészése. Ezekre Amerikának eddig betekintése lehetett, mégpedig a globális a dollárforgalmat ellenőrizhetővé tevő SWIFT átutalási szisztéma révén.
Miért mondja ezt múlt időben. A SWIFT létezik továbbra is.
Az Egyesült Államok szankciós politikájának, közvetetten az Egyesült Államok sokoldalú erősödésének élét a dollár alapú gyakorlati pénzügyi rendszer leépítésével, annak részleges összeomlásának elősegítésével kívánják elérni az orosz és a kínai vezetők, hozzájuk csatlakozva vezető dél-amerikai, némely ázsiai, erőforrásokban gazdag afrikai államok irányítói.
A dollár magától is gyengülne…
Nem a dollár árfolyamának gyengítése a cél, hanem a dollár világpénz jellegének felszámolása. Jelenleg a világ összes országának együttes tartaléka 56 százalékban dollárban nominált. E pénzek globális mozgására – mivel amerikai fizetőeszközről van szó, és mivel a SWIFT eleve de facto amerikai szisztéma, még ha Belgiumban van is bejegyezve – az Egyesült Államoknak részleges, de effektív rálátása van. Ez márpedig az erősödő autoriter rendszerek számára tarthatatlan. Azok Amerikát most, ebben az átmeneti időszakban érzik a leginkább sebezhetőnek, Biden esetleges ballépéseit most tudják önmaguk számára legnagyobb sikerrel kecsegtetően mesterségesen felnagyítani, az óhatatlanul bekövetkező kormányzati hibákból önmaguk számára győzelmeket kovácsolni. Mert Amerika egyidejűleg készül kivonni csapatait Afganisztánból, akar új atommegállapodást kötni Iránnal, és közben új, mindenben versenyképes Amerikát építeni, kiugró életnívó emeléssel, társadalmi igazságtalanságok kiegyengetésével, mindeközben új életet szeretne lehelni a nyugati értékszövetségbe, a transzatlanti együttműködésbe.
Moszkva és Peking tehát most lehet csak igazán offenzívában? Ha igen, akkor nagyon gyorsan válhat nagyon veszélyessé a világhelyzet…
Nem azért segítették, pénzt, energiát nem kímélve, hogy egy történelmileg páratlan szituáció jöjjön létre az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában a 2010-es évek közepén. Nem azért használták fel saját céljaikra, saját regionális és főként globális propaganda győzelmekre Donald Trump hatalomgyakorlását, a Brexit megtörténtét, a nacionalizmus, a populizmus felturbózott terjedését, a migráns válságot, az EU végzetesnek látszó gyengülését, hogy most mindazt, amit elérni véltek, feladják!
Kína és Oroszország egyidejűleg fenyeget katonai eszközökkel, kiszámíthatatlan reakciókra kényszerítve egyrészt Tajvant, másrészt Hong-Kong lakosságát, harmadrészt katonák tízezreinek az orosz-ukrán határon való felvonultatásával, haditengerészeti gyakorlatokkal Ukrajnát, a balti országokat, a skandináv országokat és Grönlandot.
Eközben folytatják, folyamatosan fejlesztik a cyber-intervenciójukat Iránnal, Észak-Koreával együttműködésben, a Nyugat-Balkánon és Közép-Ázsiában. Orosz, kínai, részben török, iráni megbízásból szolgálják a közös autoriter rendszer érdekeit propaganda és pénzügyi fronton, magyar, török, arab, kormányokhoz kötődő kliensek révén.
Igen, amikor Amerika sűrített mennyiségben áll önmagukban véve is rendkívüli kihívások megoldása előtt, nos igen, egy ellenségnek ilyenkor érdemes „rátámadnia”, provokálnia, gyengítenie.
A dollár gyengítése, értékének lenullázása talán a leghatékonyabb eszköz lehetne azok kezében, akik Amerikát akarják lenullázni…
Ez lehetetlenség. Mert noha tény, hogy dollár elleni egyfajta merényletnek tekinthető, hogy a kínai orosz gazdasági kapcsolatokban hét év alatt 90-ről 46 százalékra csökkent a dollárban való elszámolás és Irán, Kína, Törökország, Oroszország valóban folyamatosan építi le dollártartalékjait, ettől függetlenül ezeknek a rendszereknek a „főnökei” és azok kliensei saját kimentett, külföldre menekített vagyonuk nagy részét továbbra is dollárban denominált eszközökben tartják. Átválthatják, részben teszik is ezt, ingatlan, kaszinó, részvény, kötvény vagyonokba transzferálhatják az amerikai pénzt, de a dollár államkötvények továbbra is meghatározóak a világ pénzügyi rendszerének stabilitása szempontjából. Ez a dollár leépítési folyamat inkább gyorsuló ütembe váltott. A jüan és legújabban a kínai kriptopénz szerepe pedig globális erősödik.
Abszurdum lenne azonban azt feltételezni, hogy egyelőre bárkinek érdeke lenne a dollár értékének lenullázása. Ami most reálisan megítélhető, hogy a dollár jelentőségét Kína és Oroszország és néhány más kormány egymással összehangoltan nyomja le. A kétszáz milliárd dollárra átszámolható jelenlegi kínai, orosz forgalom ma már meghatározó hányadát az orosz gáz, illetve a Kínában gázzá alakított szén, illetőleg az orosz haditechnika teszi ki, amit Kínába exportálnak. Önmagáért beszél, hogy stratégiai és katonai jelentőségű kölcsönös erősítés zajlik a gazdasági kapcsolatépítésben illetőleg, hogy annak pénzügyi lebonyolítása a dollár kiiktatásával, a jüan szerepének erősítésével zajlik. Az oroszok már azt is elhatározták, hogy kilépnek az űr-kooperációból Amerikával, és helyette ezt a területet kínai kooperációban viszik tovább.
A folyamat beindult: Oroszország az amerikaival szemben alternatívát nyújtó kínai internetrendszert, a fél világot behálózó alternatív információs szisztémát választja.
Kína és Oroszország az összes létező pénzügyi, gazdasági, tudományos területen is igyekszik leválni Amerikáról, miáltal stratégiailag összességében mégiscsak gyengíti az Egyesült Államokat, ellehetetleníti, hogy Amerika valaha is egyedüli globális szuperhatalmi pozícióban lehessen. Ez a realitás.
Ebből következik, hogy a világ többi országa, kormánya választásba kényszerül: Amerika vagy Kína és Oroszország.