Hiába járunk utazásaink során számos várban és várromban, nem tűnik fel, hogy a tornyokba vezető csigalépcsőkön mindig jobbra kanyarodva haladunk fölfelé. A Napi fény ma azt világítja meg, hogy elménk egyik legnagyobb érdeme nem az ha okosak vagyunk, hanem az, ha felismerjük, hogy hol kell annak lennünk.
A várakat építő mesterek arra is felkészültek, hogy a támadók karddal a kezükben fognak teret hódítani maguknak, és felfelé nyomulni a lépcsőkön. Az okos tervezők felismerték, hogy egy egyszerű helyiség, a lépcsőkürtő kialakítását is lehet elmésen végezni pusztán azzal, ha a felfelé menőknek jobbra, míg a lefelé haladók szemszögéből nézve bal kéz felé kanyarodik a járat. Így a védők kényelmesen tudnak (lefelé) jobb kezükben a karddal hadakozni, míg a támadók csak nagyon kitekeredett módon, a csigalépcső tengelye által akadályoztatva tudják ezt megtenni. Természetesen, az emberi elme gyorsan talál ellenszert, és már tudjuk, hogy hasonló helyzetekben a középkori támadók a balkezeseket küldték előre a csigalépcsőkben harcolni. De mégis mondhatjuk, hogy a kor mérnökei valami olyan dologban voltak okosak, amelyről ma akkor sem vesszük észre, hogy mennyire logikus, amikor számtalanszor látjuk.
Amikor a megtakarításunkról döntünk, akkor is érdemes első körben arra gondolnunk, hogy egyáltalán miről kell döntéseket hozni. A várható hozam, az időtáv és az, hogy hogyan érjük majd el utána a pénzt azonnal eszünkbe ötlik. De vajon feltettük-e már a kérdést, hogy ki felel azért, hogy valóban annyi pénzünk van-e, mint amennyit hiszünk? Mennyire biztos, hogy az ígért hozamot megkapjuk? Mi is történik pontosan, ha lejárat előtt van szükségünk a pénzre?
Archívumunkból (2011)