A nagy paradigmaváltás

A geopolitikának (és ezáltal a világgazdaságnak) ma sokkal inkább szüksége van (hon)védelmi eszközökre, mint az ezerötszázadik újabb applikációra – véli Steen Jakobsen, a Saxo Bank befektetési igazgatója. Interjú.

A termelékenység hajtómotorja az előttünk álló időszakban alapvetően a védelmi kiadásokhoz kapcsolódó kutatás-fejlesztési szegmens lesz. Ehhez kell szabnunk a befektetési magatartásunkat. Az, hogy a tőzsdeindexek izmosodása meghaladja az inflációt, legfeljebb vágyálom lehet a következő években.

Ez a vélemény a világ egyik nagy tekintélynek örvendő befektetési gurujától, a dániai székhelyű globális bankház, a Saxo Bank vezető közgazdászától és befektetési igazgatójától, Steen Jakobsentől származik. A HOLDBLOG-nak adott interjúban azt mondta, hogy tartósan magas kamatkörnyezetre kell számítanunk és arra, hogy szűkül a globalizáció, az Európai Unió pedig fiskális egységgé mélyül.

Zentai Péter: A Steen Jakobsen-interjúk – legalábbis, amiket nekem adott az elmúlt hét évben – mindig olyan prognózisokat tartalmaztak, amelyeket visszaigazolt az idő. A commodities (nyersanyagok, energiahordozók, mezőgazdasági alaptermékek; az árupiacok) virágkorának belátható időn belüli eljövetelét már 2019-ben jelezte, holott akkor még az olcsó pénz korát éltük…

Steen Jakobsen: Akkor már jócskán a levegőben volt, hogy be kell robbannia az inflációnak, mert ez természetes következménye az „ingyen pénznek”, a fejlett országokban rendszerszintűvé tett sorozatos quantitative easing-nek (monetáris mennyiségi lazításnak).

A kérdés 2019-ben már nem az volt, hogy lesz-e energiaárrobbanás, hanem hogy mikor történik meg. 

Steen Jakobsen, a Saxo Bank vezető közgazdásza és befektetési igazgatója

Pedig akkoriban a jegybankárok többsége ezt azzal az érvvel utasította vissza, hogy a technológiai forradalom állandósulni fog, és ez stabilizálja az árakat. A kommunikáció „olcsóbbodása”, a digitalizáció, az automatizáció elnyomja az árfelhajtó tendenciákat, a világgazdaság energiaigénye folyamatosan csökkenni fog.

Közben azonban halmozódni kezdtek a geopolitikai feszültségek, és ezeket kényelmesebbnek tűnt szőnyeg alá söpörni. Sok gazdasági-befektetési stratéga, köztük jómagam, nem győztük hangsúlyozni, hogy a brexit, az Európán eluralkodott „befelé fordulás”, az Amerika mindenek előttiségét hirdető trumpi politika, a populizmus előtérbe kerülése hozzá fognak járulni a globalizáció gyengüléséhez.

A felszínen a döntéshozók még ingyenpénzt osztogattak, közben a „háttérben” eladósították az országaikat. A koronavírus megjelenése, amelynek következtében Kína elkezdte elszigetelni magát, nemcsak a világgazdasági visszaesés előszeleként volt értékelhető, hanem potenciális geopolitikai „gyújtósként” is. Ma ott tartunk, hogy Kína deglobalizációra törekszik.

Ez elképesztő, hiszen Kína a globalizációnak köszönheti az utóbbi harminc évben elért, szuperszonikus fejlődését. Azt, hogy a világ vezető gazdasági és utóbb már technológiai hatalmává tudott válni.

A deglobalizációs folyamatok – tehát az univerzális technológiai, gazdasági, ipari, mezőgazdasági fejlődés, illetve a teljes világkereskedelem lassulása, bénulása – akkor is bekövetkeztek volna, ha nem robban ki a járvány. A paradigmaváltás ott munkált a mélyben. Tajvan bekebelezésének célját Peking egyre erőteljesebben hangoztatta az utóbbi években, miközben látványosan megszegte a világkereskedelem írott és íratlan szabályait. Az oroszok kibereszközökkel és fake news propagandával masszívan beavatkoztak az amerikai és a nyugat-európai közélet belső viszonyaiba, megosztva és egymással szembeállítva az uniós tagállamokat.

Energia fronton…

Például. A lényeg, hogy mára egyértelművé vált mindaz, amit az utóbbi három-öt évben egyszerűen nem „akartunk” elhinni. A geopolitikai világhelyzet sokkal gyorsabban és radikálisabban változik, mint azt a legpesszimistább elemzők prognosztizálták volna.

Az utóbbi évtizedek legnagyobb paradigmaváltásának korát éljük.

Befektetői szempontból milyen tanulságokat hordoz magában ez a korszakváltozás?

A befektetői körökben szinte az egyik pillanatról a másikra – és vélhetően tartósan – szorul háttérbe a fenntarthatósági és környezetspecifikus gondolkodás. A zöld energia piedesztára emelésének befellegzett.

Pedig ez az a gondolkodás, amiből az utóbbi húsz év megannyi technológiai innovációja származik. Az ESG keretrendszer jelenti a digitalizáció elméleti és szemléleti alapját.

Leginkább az energetikában. A befektetőknek érdemes látnia, hogy a „drágán előállítható dolgok” kora tért vissza. Az egyre többe kerülő helyi szakembert és egyre drágább importált energiát igénylő, „kemény” termékekre van szüksége a deglobalizálódó világnak. A tangible, azaz a kézzelfogható, a komoly megmunkálást igénylő „hard” gépek, berendezések értékelődnek fel.

Hasznot húzni háborús eszközökből? Inkább ezernyi új telefonos applikációból, mintsem tankokból! – én így gondolnám.

A geopolitikának (és ezáltal a világgazdaságnak) ma sokkal inkább szüksége van (hon)védelmi eszközökre, mint az ezerötszázadik újabb applikációra.

Ott tartunk, hogy kénytelenek vagyunk a védelmi infrastruktúra nagyarányú fejlesztésével védeni Európa és a hozzá kapcsolódó szabad társadalmi rend biztonságát. A lényeg, hogy az Európai Unió nem fog tudni fennmaradni, ha nem fokozza a védelmi erejét. A kutatás-fejlesztés ezentúl megint erőteljesebben fog közvetlenül katonai célokat szolgálni, és csak járulékosan, közvetetten, mégis akár rendkívül komoly mértékben transzferálódni a mindennapok polgári világába.

Ennek az ára a kormányok, államok eladósodása lesz…

Az eladósodás folytatódása, igen. Ennek az lesz várhatóan a következménye, hogy az Európai Unió politikai egységből fiskális és védelmi egységgé alakul át.

Esélyes a közös európai gazdasági segítségnyújtás? Forrás: Shutterstock

Közös kötvénykibocsátások?

A legteljesebb mértékben! Kölcsönös adósságátvállalások, az adóságok megosztása, akár hadikötvények, a járványvédekezést finanszírozó, összeurópai kötvények kibocsátása. Utóbbit különben a dél-európai országok, élükön Spanyolországgal, már a járvány kitörését követő első hónapokban is szorgalmazták. A most zajló és beláthatatlan ideig húzódó, beláthatatlan gazdasági következményeket magában hordozó háború egzisztenciális jelentőségű kérdéssé teszi az Európai Unió kohéziójának mélyülését.

Infláció elleni küzdelem. Hogyan lehetséges a fokozódó eladósodással?

Az infláció kordában tartása a reális cél, annak komolyabb leszorítására még sokáig nem látszik lehetőség. Fel kell fogni, hogy nem átmeneti jelenségként él velünk a magas kamat. A kamatok újbóli leszorításában bízni illúziókergetés. Bármennyire is tankönyvi példa, minél alacsonyabb a kamat, annál jobb a tőzsdének.

A részvénypiacok rémálma: a mennyiségi szigorítás

Mit jelent a jegybankok eszközeladási programja, és milyen hatást gyakorol a pénz és tőkepiacokra? – avagy miért ne lepődjünk meg a részvények alulteljesítésen?

A tőkepiacoknak befellegzett?

Ismétlem: a termelékenység hajtómotorja az előttünk álló időszakban vélhetőleg a védelmi kiadásokhoz kapcsolódó kutatás-fejlesztési szegmens lesz. Ehhez kell szabnunk befektetési magatartásunkat. 

A tangibles, a „kézzelfogható” befektetési eszközök, az ilyenekre specializálódott vállalatok messze jövedelmezőbb befektetéseknek ígérkeznek, mint a tőkepiacokon eddig oly sikeresen szereplő, elvontabb technológiákat fejlesztő cégek.

Ez utóbbiak szaporítására egyszerűen nincs szüksége egy olyan világnak, amelyben a “napi betevő” előteremtése és a háborúktól való félelem okozzák igazi gondot.

A háborúkat, járványokat megelőzni hivatott kutatások, fejlesztések, gyártmányok azok, amik iránt globális kereslet fog mutatkozni – az élelmen, a nyersanyagokon kívül.

Mibe fektetné még megtakarításait?

Huzamosabb ideje jelezzük az agrárium és minden nyersanyag jelentős felértékelődését. Ezen túlmenően nem idegenek tőlünk, tőlem a kriptopénzek világa sem. Ami a nemesfémeket illeti, azokban jómagam régóta „bullish” vagyok. Mind az ezüst, mind az arany komoly mértékű felértékelődésében hiszünk. Az arany kapcsán unicánként a jelenlegi árhoz képest ezer dolláros erősödésre számítunk belátható időn belül.

A válság megmutatja, hogy máshogy is lehet ezt csinálni

Vége a gazdasági értelemben paradicsomi korszaknak. Hogyan tovább? – erről kérdezte az InfóRádió Szabó Lászlót, a HOLD Alapkezelő felügyelőbizottságának elnökét és Madár Istvánt, a Portfolio vezető elemzőjét.