A bitcoin rosszabb, mint egy piramisjáték (Könyvajánló)

Az ünnepi könyvhétre jelent meg az Osiris Kiadó gondozásában Charles P. Kindleberger és Robert Z. AliberMániák, pánikok és összeomlások – A pénzügyi válságok története” című könyve.

Ajánlom figyelmébe, mert a kötet jól megírt összefoglalója a mögöttünk álló több száz év legnagyobb pénzügyi buborékainak.

Forrás: Osiris Kiadó

Aki csak érintőlegesen vagy érdeklődőként figyeli a pénzpiaci eseményeket, annak is egy tanulságos, tartalmas olvasmány, melyből kiderül, hogy mindig is voltak válságok, a válságoknak struktúrája van, ismétlődésük törvényszerű, lezajlásuk hasonló módon történik, mégis néhány szempontból különbözőek.

A most megjelent kötet a hetedik kiadás, az első még 1978-ban jelent meg „négy évvel a második világháborút követő első globális bankválság után és negyven évvel a nagy gazdasági világválságot követően”, újdonság az előző kiadásokhoz képest, hogy beemelték a kriptovaluták témáját.

A fejezetcímek:

1. A makacsul velünk élő pénzügyi válság

2. Egy tipikus válság anatómiája

3. Spekulatív mániák

4. Olaj a tűzre, a hitelezés elfutása

5. A kritikus pillanat, amikor a buborék közel kerül ahhoz, hogy kipukkanjon

6. Eufória és papírvagyon

7. Bernie Madoff: csalások, svindlik és a hitelciklus

8. Nemzetközi fertőzés, 1618−1930

9. Amikor a buborék fertőz

10. Eurómánia és az euró összeomlása

11. Szakpolitikai válaszok: „nyájas mellőzés” (benign neglect), ráhatás és bankszünnap

12. Végső hitelnyújtó – belföld

13. Globális végső hitelnyújtó

14. A Lehman-pánik

15. Amire a történelem tanít

Epilógus (ebben a részben Kínáról van szó)

A bitcoin – rosszabb, mint egy piramisjáték

Számomra a 11. fejezet (Szakpolitikai válaszok) volt a leginkább elgondolkodtató (és szórakoztató), ezért ezt választottam rövid bemutatásra néhány idézett résszel:

„Egy kijelentés 1825-ből:

„A publikumon olyan pánik hatalmasodott el, amilyennel még senki nem találkozott; mindenki pénzért könyörgött, de pénz jószerivel semmilyen feltétel mellett nem volt elérhető.” Ahogy a Times fogalmazott, „az értékpapír milyensége nem számított, egyszerűen nem lehetett pénzhez jutni.”

„1857 ben:

„Hamburgban vége az üzleti optimizmusnak. Csupán a legjobb három-négy ház váltóját fogadják el nagyon magas diszkontláb mellett […] Egy 15 millió márkás államkötvény, amely a bankoknál beváltható, sem segített. A pánik olyan méreteket öltött, hogy az államkötvényeket nem lehetett

leszámítolni, és nem volt olyan értékpapír, amiért a tőketulajdonosok megváltak volna a pénzüktől […] Amikor december 12-én tudottá vált, hogy általános segítségre lehet számítani, a pánik alábbhagyott. Korábban az államkötvényeket a hónap első napjára 15 százalékos kamatlábbal diszkontálták, most szinte korlátlanul csupán 2-3 százalékkal.”

„McLeod The Theory and Practice of Banking című könyvében beszámol arról, hogy a Bank of England 1720 szeptemberében miként védekezett egy ilyen betétesi roham ellen, ami azért indult el, mert a bank visszavonta a döntését, hogy négyszáz fontos árfolyamon megvásárolja a South Sea Company kötvényeit. A bank a sor elejére a barátait állította, akiket nagyon lassan hat penny értékű érmékkel fizetett ki. Ezek az emberek aztán egy másik ajtón át visszavitték az érméket. A pénzt bevették, lassan megszámolták, és újra kifizették. Így sikerült megállítani a rohamot Szent Mihály napjára (szeptember 29). Amikor az ünnep véget ért, a roham is befejeződött, a Bank of England pedig folytatta normális üzletmenetét.”

„Egy másik sztori, amely ugyanabból az időből datálódik, és talán még pontosabb is, úgy szól, hogy a Sword Blade Bank, amely a South Sea Company pénzügyi támogatója volt, nem akarta ezüstért visszaváltani a saját papírjait. Amikor a roham szeptember 19-én elindult, a bank egy kocsiderék ezüstöt hozatott, amelyből nagyon lassan, aprópénzben fizette ki a sorban állókat. Az egyik betétes állítólag nyolcezer fontot kapott shillingben és hatpennys érmékben, mielőtt a bank szeptember 24-én egy szombati napon bezárta volna a kapuit. A körülményekből egy történet következik, a dátumokból kettő. Mivel a Sword Blade Bank és a Bank of England halálos ellenségek voltak, nem valószínű, hogy együttműködtek.”

„Fortuna istennő egy ízben megsegített egy bajban lévő bankot. Wirth számol be arról, hogy az 1799-es hamburgi válság idején a Kaufmann fivérek bankja bajba került, az egyik testvér elküldött egy városi sorsjegyet a menyasszonyának, amelynek a fődíja százezer márka volt. A hölgy vett egy másikat is a Mecklenburg hercegségben, amelynek a fődíja ötvenezer porosz tallér, azaz százezer márka értékű birtok volt. Mindkettőt kihúzták, így a testvérek elkerülték a csődöt.”

Jó olvasást, kellemes időtöltést hozzá!

Mániák, pánikok és összeomlások – A pénzügyi válságok története

Charles P. Kindleberger és Robert Z. Aliber

Osiris Kiadó, 2023

579. oldal