Az elmúlt hónapok egyik legsikeresebb marketingfogása lehet Elon Musk kriptodevizás húzása. Elsősorban nem arra gondolok amikor a Tesla bejelentette, hogy elfogadnak bitcoint is fizetési eszközként és hogy ez plusz vásárlóerőt hozott volna, és nem is arra, amikor májusban alig négy hónap után felfüggesztették a kriptodeviza elfogadását annak környezetszennyező hatására hivatkozva. Habár minden bizonnyal ezek is hoztak némi hírverést a cégnek.
Emlékszünk még tavaly decemberre, amikor arról folyt a diskurzus a gazdasági médiában, hogy a Tesla meghétszerezte az árfolyamát 2020 során? Vagy hogy a vállalat többet ért, mint a 6 legnagyobb autógyártó? Esetleg, hogy a Nagy dobásból ismert Michael Burry shortolja a cég részvényeit? Hát igazából én sem. Bár Burry legalább még kitart a pozíciója mellett, miután a Tesla árazása azóta sem vált kevésbé optimistává.
A decemberi médiavisszhang után a 2020. éves jelentést már kevesebb figyelem övezte az újévben, miután az autógyártó bejelentette, hogy másfél milliárd dollárt fektetett bitcoinba és hamarosan fizetni is lehet majd az autókért kriptodevizában. Pedig a befektetők számára fontos részletek derültek ki az újév elején; a cég – ha kis mértékben is – nem tudta elérni az előre jelzett gyártásszámot, ami egy óriási növekedést árazó vállalat részvénye szempontjából fontos részlet lehet. (Egy efféle hír utalhat a menedzsment rossz előrejelzési, vagy épp termelés szervező képességeire is.) Továbbá kiderült, hogy a cég már az Egyesült Államokon kívül generálja bevételeinek nagy részét, valamint, hogy a jelenleg legnagyobb elektromos autópiacnak számító Európában a Tesla részesedést vesztett. A beárazott várakozások egyéb részleteivel itt foglalkoztam.
Az elmúlt egy évben úgy bukkantak fel többszáz százalékos hozamok különböző eszközök piacain, mint buborékok egy pohár szódában. Habár Elon Musk korábban is hírhedt volt a merész vagy épp szenzációhajhász kijelentéseiről, a jelenlegi piaci környezetet számomra rendkívül jól fémjelzi azt, hogy egy másik mániára akaszkodás hozta el a kívánt hírverést és legfőképpen figyelemelterelést az elektromos autógyártó számára.
Mint korábban már többször írtam, mindig érdemes a referencia hozamokkal kezdeni, ha szeretnénk megérteni a piaci mozgásokat. A legtöbb mostanában megjelent “buborék” részvény ismérve, hogy valamilyen új technológiával kecsegtetnek, legyen az új fizetési rendszer, elektromos autózás, vagy épp űrutazás. A közös bennük, hogy komolyabb megtérülésük, majd csak valamikor a jövőben várható, így ezek az eszközök rendkívül érzékenyek a hosszú kamatlábakra. Az elmúlt másfél évben rendkívüli módon támogatta őket az alacsony kamatkörnyezet és laza monetáris politika, így klasszikus értelemben én kissé vonakodom is buboréknak hívni őket, hiszen az eszközár-emelkedés – ha csak részben is – magyarázható pénzügyi fundamentumokkal.
Az már régóta nem újdonság, hogy a világ elsőszámú tartalékdevizájaként működő amerikai dollár piacán negatív reálkamatokkal találják szemben magukat a befektetők. Eddig azonban a hosszabb távra, 6-10 év közötti jövőbeni várakozás mindig pozitív vagy legalábbis nulla reálkamatot árazott. A fenti ábrán a 10 éves amerikai állampapírok második 5 évére számított kamatláb és árazott infláció látható. Az elmúlt tíz évben az eddigi mennyiségi lazítások ellenére is csak a koronavírus-válság során bukott a hosszú reálkamat negatívba, azaz a piac azt árazta, hogy az amerikai jegybankként működő Fed évek múltán is az infláció alatt fogja tartani a kamatokat.
Összességében a növekedési részvények körüli befektetői optimizmus abból a várakozásból ered, hogy az ultralaza monetáris politika még évekig velünk marad a normalizálódó inflációs pálya ellenére. Ez egybevág az elmúlt hetek kommunikációjával, ahol a döntéshozók elsősorban az infláció és teljes foglalkoztatottság kettős mandátumára helyezték a hangsúlyt. Utóbbi esetében még mindig 5-6 millió állással kevesebb van betöltve az Egyesült Államokban a koronavírus-válság előtti időszakhoz képest, így a Fed – már ha kredibilis intézményként betartja kettős mandátumát – nem fog kapkodni a hozamok emelésével. Ez mindenképp rövid távú előny a reáleszközök számára. Ugyanakkor a növekedési részvényekkel érdemes óvatosnak lenni, az árazott hosszú hozamok sem csökkenhetnek a végtelenségig, és a folyamatosan cél felett lévő infláció hatására könnyen megremeghet a döntéshozók keze.