Potyautasok vagyunk

Van egy legtöbbször gazdasági kontextusban felmerülő jelenség vagy viselkedés, amit a közlegelő tragédiájának szoktak hívni. Ilyen helyzetben – konkrétan vagy átvitt értelemben – a fenntarthatónál vagy hosszú távon optimálisnál több legeltetett állat tönkreteszi a közös területet, így a maga hasznát leső ember és az egész közösség egyaránt pórul jár. A más néven potyautas jelenségnek mély gyökere van, és sokkal gyakrabban találkozunk vele, mint gondolnánk.

Sokszor fel sem tűnik, hogy potyautas helyzetbe kerülünk, más nevet adunk neki vagy másmilyen címkét aggatunk rá.

Szűkebb-tágabb értelmezés

A szűk értelemben vett potyautas részrehajlóan él a közös tulajdon használatával, fontosabb a saját haszna vagy előnye, mint a közös jószág fennmaradása, annak a szintjének a megtartása vagy fejlesztése, sőt a potyautas sok esetben nem tartózkodik a közös jószág aktív vagy passzív rombolásától sem. A közös érték ott van, elérhető, igénybe vehető, megkaparintható. Személyes döntés kérdése, hogy kihasználjuk, megőrizzük vagy gyarapítjuk, vigyázunk a közösre vagy sem. Van, aki kénytelen kihasználni, például akire nem vigyáz a közösség. Aki nem tekinti magát a közösség alkotó tagjának, jellemzően az sem vigyáz a közösre. Még ha a megközelítés fordított is, az eredmény ugyanaz.

A leggyorsabb előrelépés, gazdagodás, növekedés a közös javára tud történni, mert a közös jószág sok tulajdonosa sokat halmoz fel a közösben, ha mi ebből akár is kicsivel többet veszünk ki, akkor a hatalmas alap miatt hatalmas a növekedés is. Kisebb méretekben is érvényesül a jelenség, az egónk elégedettségét a szűkebb-tágabb környezetünk, a közös nyugalom kárára teremtjük meg, a piramisjátékban a közösen működtetett szolgáltatásokat akarjuk aránytalanul élvezni.

A potyautasságnak nagyon mély, ősi, biológiai gyökerei vannak. Erről az oldalról nézve potyautas minden parazita, minden vírus, minden vadászó vagy ragadozó életmódot folytató faj, minden ember, aki nem fenntartható módon éli az életét. A legáltalánosabban nézve mi magunk is a környezetünkben található erőforrásokat, a többi faj által nyújtott ökológiai szolgáltatásokat használjuk a magunk javára, teremtünk belőle lakóhelyet, üdülőterületet, legelőt, ültetvényt, profitot. Ha szándékaink szerint nem is, de eredményében, hatásában erőteljesen potyautasként viselkedünk a közös bolygónkon. A potyautasságunk volta és különösen mértéke számos problémánk forrása.

Mit tehetünk?

Közvetlenül nagyon nehéz tenni a potyautasok ellen. Nem egyszerű a megfelelő és méltányos szabályozás kialakítása és a változó helyzethez, környezethez igazítása, még nehezebb vagy túlzottan erőforrás igényes az előírások ellenőrzése és a betartatása. Könnyen válhatunk úgy is potyautassá, hogy nem vesszük észre, rengeteg olyan helyzet van, amit nem tekintünk közlegelő problémának, ha nem figyelünk rá külön. Az elaprózódó hatás miatt pedig nem kapunk visszajelzést, hogy most éppen mi romboltunk vagy nekünk jutott az érdemeinknél vagy a szükségleteinknél több a közösből. Bőven van más körülmény, helyzet és történés, ami a figyelmünket igényli.

A közlegelő, a környezetünk nem jelez, hogy romlik az állapota, hogy túl sokan veszik igénybe vagy hajtanak hasznot rajta, nem tesz javaslatot a fenntartható használatára, nem ad le vészjelzést. Ha mi nem figyelünk eléggé, aktív kutatással, nyomon követéssel, akkor a romlást, rossz esetben már csak a pusztulást fogjuk észrevenni. Az emberi beavatkozástól mentes vagy csak mérsékelt beavatkozást elszenvedő ökoszisztémák, a komplexitásuk okán képesek a hosszú távú egyensúly megőrzésére.

Az ember által kitalált és működtetett összetett rendszerekben, energetikai és informatikai hálózatokban, gazdasági láncolatokban, jogszabályok, állami elvonások és támogatások rendszerében állandó elem a beavatkozás, ezért nehéz és munkaigényes az egyensúly fenntartása rövid és hosszú távon egyaránt, ugyanakkor könnyű ezt az egyensúlyi helyzetet megbillenteni. Az egyensúlytalanság kihasználására vannak elfogadott, ismert, többé vagy kevésbé szabályos módszerek, mint shortolás, arbitrázs, állami támogatás megcsapolása, adómegkerülés és adócsalás, kalózkodás, hackertámadás. Különböző a nevük, de a jellegük azonos, valaki a nagyobb közös rendszert a maga javára, az egészhez képest csekély mértékben megcsapolja, és nem érdekli a rendszer, a működőképesség fenntartása. Azt ráhagyja a rendszer tagjaira, üzemeltetőire, az élni akarásukra.

Erővel, nem teljesen betartható szabályozással, józanészre hagyatkozással eddig nem sikerült érdemben korlátozni a potyautasságot, valószínűleg ez nem is lehetséges. Nem lehet minden bokor mellé rendőrt állítani a közlegelőn, sőt még minden közlegelő felügyeletére sincs elég parkőr. Nem jut minden informatikai hálózat összes csatlakozó portjára IT-biztonsági szakember, nem kísérhet minden tankert hadihajó. A totális kontroll olyan megoldást jelentene, ami a többség számára nagyságrendekkel rosszabb, mint a potyautasok jelenléte, emellett több erőforrást igényel, mint amit megment. Hasonlóan egymás állandó megfigyelése sem jelent elfogadható megoldást.

Boldogság

Legalább egy érdemi lehetőség mégis akad: ha tudatosan, magunk teszünk azért, hogy ne váljunk potyautassá. Aki boldog vagy törekszik a boldogságra, az aktívan keresi a közlegelőket és hozzájárul a közös jószág gyarapodásához. A boldog ember tudja, hogy a potyautas lét rombolja a boldogságát, jobban, mint a közös értéket, a közöshöz való hozzájárulás pedig többet erősít a boldogságán, a számára fontos jó érzésen, mint a közös jószágon. A legjobb, amit tehetünk, ha törekszünk a boldogságra, fel- és elismerjük, támogatjuk mások boldogságát, hagyunk teret és lehetőséget magunk és mások boldogságának az érvényesülésére.

A cikk szerzője Major Imre, író, közgazdász

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.

A borítókép illusztráció (Forrás: Shutterstock)